Ollóvágásnyira

Meleg, mint ...

-Nos? -nézett rá HaRin oldalas mosollyal az arcán. Engem is érdekelt a válasza. Vajon egy gyilkos, aki nőket öl képes szeretni?
-De türelmetlen valaki...-YoonGi bár még mindig a higgadt mosolyával nézett szemeibe lehetett érezni némi megvetést hangjában. -Jelenleg? Nem, nincs kiszemeltem. Most élvezem a szingli létet. Nincs szükségem partnere... Merre van a mosdó?- menekült a beszélgetésből úgy, ahogy csak lehetett. BongCha egyből eligazította én pedig egy keserű nyomást éreztem a mellkasomba. Nem értem miért esik rosszul. Nem is csak bánt hanem valahol idegesít. Amióta ismerem őt egyre furább vagyok már önmagamnak is. Felkeltem a dohányzó asztal mellől és elkezdtem elpakolni a buliról maradtakat. Többiek automatikusan segíteni kezdtek. HaRin a díszeket szedte le, BongCha a szemetet kezdte el összegyűjteni egy zsákba én pedig mosogattam. Egyszer csak megéreztem két erős kart magam körül majd egy meleg puszit a hajamban. Ezt az illatot ismertem.
-Jae...mire vélhetem a szeretet rohamod?-kuncogtam majd magenta tincseket láttam meg a látóteremben és egy hozzátársuló mosolygó arcot.
-Köszi ezt a bulit még egyszer.-ölelt meg ismét csontropogtatóan majd fenekemre csapott. -Dagadt!-nevetve ment tovább én meg habbal lefröcsköltem röhögve. Ritkán nevetek, de ha előfordul akkor vagyok igazán jó kedvemben.
-Te ne csapkodj! És te vagy a dagadt!-fordultam vissza a mosogatóhoz, de utamban volt valami. Vagyis valaki. YoonGi állt tőlem pár arasznyira. Karba volt téve a keze és kifejezéstelen arccal nézett rám. -YoonGi? Kell valami?-kérdeztem hasonló arckifejezéssel sokkal színtelenebb hangszínen. Ő csak végig mért lesajnálóan majd megrázta a fejét
-Semmi se. Ne aggódj. -gúny csengett hangjában, de reagálni se tudtam, mert ő besegített a szemét szedésbe. Ekkor HaRin barátnőm mart belém és rángatott ki az erkélyemre.
-Mi ütött beléd HaRin? -néztem rá értetlenül hisz nem értettem hirtelen hevességét
-Úristen! Úr-is-ten! Evlyn!- ment fel-alá és kezeivel két orcáját takarta el. Nem tudtam eldönteni ez jó vagy rossz jel. De rá se kellett kérdeznem mert vállamba kapva rángatni kezdett. -YoonGi full féltékeny rád! Tuti bejön neki Jae! Látnod kellett volna, hogy nézett rátok! Atya úristen de cukik a féltékeny buzik!-kezdett el halk sikongatásokba, amíg egyik ablakból ki nem hajoltak és küldtek el minket egy melegebb éghajlatra. HaRin csendben folytatta fanolását míg én magam elé bambulva gondolkodni kezdtem. Ez lett volna a háttérben a fura viselkedése mögött? Tény Jae nagyon helyes srác, de mi csak barátok vagyunk. De sokszor hitték azt közös ismerőseink, hogy együtt vagyunk. Tuti félre értette a helyzetet szegény. Majd ha elmentek a többiek és remélhetőleg itt marad egy picit tovább, hogy tisztázhassam vele a dolgokat.

-Nagyon köszönöm a segítséget srácok!-öleltem meg őket, amikor menni készültek.
-Mi köszönjük a meghívást, de most már mennünk kell a taxi lent vár.-ölelt meg utolsónak BongCha majd felkapva az akasztóról kabátját ment ki elsőnek otthonomból. Intettek nekem még az ajtóból majd mind 3-an eltűntek a látóteremből.
-Miért taxiznak? Messze laknak?-csengett fel YoonGi hangja. Ja igen ő persze itt tölti az éjszakát, mert messze lakik. Egyszerre félemlít és nyugtat meg. Így nem öl le senkit az utcán, de én nem vagyok 100%-os biztonságban.
-Nem laknak annyira messze... miattad mennek taxival.-néztem rá szemrehányóan a hobbijára rámutatva miközben hoztam ki neki a kanapéra párnát és takarót.
-Tömegnél nem éri meg a támadás. 3 sikoltozó ember és két karmolászó picsa.
-Ők a barátaim! -ingerülten szóltam rá. -Ne beszélj így róluk!
-Ja, láttam Jae-el is milyen jó barátok vagytok.-cinikus mosollyal nézett rám.
-Na ide figyelj... neked semmi közöd ahhoz, hogy én kivel és mit csinálok. Mellesleg, Jae-nek van barátnője. Szóval oktalan a féltékenységed.-oktattam ki az idegesítő kis bogarat a kanapémon. -Mikor volt akadály egy párkapcsolat? Hány megcsalás van? Nem vagyok féltékeny, de viszont nem szeretem, amikor egy nő azt hiszi magáról, hogy bármit és bárkit megszerezhet.-gyűlölet és undor együtt szólt a hangjában. Feldühítettek szavai, de jobbnak láttam, ha ehhez nem szólok hozzá. Tudom, hogy nincs igaza, de nem látom értelmét leállni vele vitatkozni még a végén csinál velem valamit.
-Jó éjt YoonGi. -motyogtam rá se nézve és elmentem aludni. Nem ez volt a legkipihentebb éjszakám. Folyton füleltem, hogy YoonGi vajon mozgolódik-e vagy a kis rókás verse járt az eszembe. Ennek köszönhetően másnap fekete táskák díszelegtek a szemem alatt.