Ollóvágásnyira

Kék szalag

Eltelt jó pár nap a legújabb rész kijövetele után. A számok csak úgy pörögtek. A megszokott 120 átlag olvasó most megugrott 5-ször. Hazudnék, ha azt mondanám nem szálltak a számok a fejembe. Az olvasóim meg is jegyezték, hogy úgy írok, mintha valóban ott lettem volna és ettől olyan jók viszont, ami nem történt még meg az a valós gyilkosság. Nem csak az én kitalációm szerinti eset, de semmi nem sem történt egyáltalán, ami köthető lenne hozzá. Lehet tévedtem és csak egy véletlen volt az egész vagy csak hallott minket a gyilkos, de még az is megfordult kis szőke fejembe, hogy szándékosan nem lép semmit. Lehet ezzel üzenne? Valami olyasmit, hogy itt ő irányít nem pedig én? Annyi megválaszolatlan kérdés és annyi holttest tettes nélkül. De még egy dolog feltűnt és zavart engem. YoonGi nem keresett, mióta voltam nála hajat vágatni. Rákéne írjak? Vagy csak állítsak be? De inkább meglepem érdekel mit reagálna rám, ha váratlanul jelennék meg nála. 

Másnap reggel volt bőven időm készülődni. Mondta is régebben, hogy 10-től van bent általában  így volt időm rendesen is sminkelni, nem csak gyorsan felkenni egy szempillaspirált vagy még annyit se.
Egy fekete csizma egy világos kék farmerral és felsőnek egy fekete hosszú ujjúval párosítottam. Hajamat kontyba fogtam majd elindultam. Gyalog terveztem elmenni a fodrászatba. Mázlim volt, hogy volt nálam esernyő ugyan is Murphy-ként, amint kiléptem a házból esni kezdett. Fülemben a Linking Park zenéje üvöltött. Hiába élek itt a kpop országába, ahol a csapból is az szól maradok a jól megszokott rock bandáimnál. 

Ahogy oda értem be is léptem. Körülbelül negyeddel múlhatott el 10 szóval YoonGi már bent lehetett. Másabb volt a hely. Most már rendes világítás volt és volt is élet az üzletben. A recepciós pulthoz léptem, ahol egy vállig érő narancssárgára festett hajú nő mosolygott rám. Még mielőtt megszólalt belekezdtem.
-Jó napot! YoonGi fodrászukhoz jöttem egy karbantartásra.-a nő arcán meglepettség jelent meg. Gondolom a koreai beszédem az oka, mint általában.
-Van időpontja?- kezdte el a nő a rutin kérdéseket. Na ez ki is ment a fejemből. Lehet van már valaki más beírva neki. Ki kell találnod valamit Evlyn!
-Igazából nincs. De... telefonon beszéltem vele az este és azt mondta jöjjek.-találtam ki gyorsan egy hazugságot. A nő nem kötözködve belenézett egy mappába.
-Nos valóban nincsen vendége reggelre. MinJu! -szólt oda egy rövid fekete hajú lánynak, aki éppen hátra tartott. -Szólj a ....-a nő a mutató ujjával köröket írt le a halántékánál, mint a kattantaknál szokták. - hogy jött egy vendége.- a másik hölgy kuncogva bólintott majd eltűnt egyik ajtó mögött. Nem sokra rá maga YoonGi jelent meg. Hamar kiszúrt, ami nem volt nehéz neki. Arcáról nem tudtam semmi konkrétat leszűrni. Boldog? Ideges? Meglepett?
-Szia akkor, ha nem zavarok megnézed a hajamat?- törtem meg a kínos csöndet. YoonGi bólintva kezével jelezte, hogy hova ülhetek le. Igazából fogalmam sincs mit csináljon a hajammal. Festeni nem akarom se rövidebbre a jelenleginél. Ezt jobban is átgondolhattam volna...
-Nos mit csináljunk a hajaddal?- gyorsan találj ki valamit!
-Am...igazából nincs ötletem azt szeretném, ha azt tennéd amit jónak látsz...-engedtem ki a hajamat, ami most össze vissza hullott a vállamra. YoonGi elgondolkodva nézett majd megfogta a székemet és betolt a hajmosótálakhoz.
-Akkor megmosom és pakolást teszek rá, ami megerősíti a hajgyökereket.-kezdett bele a munkába és langyos vízzel elkezdte bevizezni a hajamat. Beszéltetnem kéne...-Tetszett az új részed. Igazán jól leírtad a múltkori alkotását a gyilkosnak.- bár megelőzött a beszéltetéssel, de egyik szaván fennakadtam.
-Alkotását?! Megölt nem is egy nőt az nem alkotás az gyilkosság!-nagyon kiakadtam mennyire tárgyilagos volt szegény lány esetével.
-Szempont kérdése. Én több szemszögből figyelem. A gyilkosnak ez egy remekmű, az hogy a törvény és az állam minek nevezi már másik dolog.-felelte könnyedén. Dühített nem is kicsit...
-A "remekmű" egy ártatlan ember életébe került. Van határ a művészet és az őrület között.- nem szólt semmit. Egy árva szót se. Csak kifejezéstelen arccal mosta a hajamat tovább. Kissé meg is húzta a hajamat ahogy benne markolt. -Áu ez fáj! -szisszentem fel mire csak elengedte a hajamat és megtörölve kezét matatott a tubusok között. Vészjóslóan nagy volt a csend. Már kezdett idegesíteni.