Ollóvágásnyira

Apró részletek

Megszólalni se tudtam, csak arra lettem figyelmes, hogy a csuklómon kattan a jéghideg bilincs és a két rendőr lassan vezet ki az otthonomból. Szívem  őrült dobogását hallottam a fülemben míg lassan elértük a kék és piros fényeket árasztó járművet. A döbbenet teljesen megnémított.  Úgy éreztem magam, mint aki minden életfunkcióját elvesztette.
-Hölgyem kérem szálljon be!-parancsolt rám az egyik én pedig kisebb habozás után engedelmeskedtem és beültem hátra. -Jogában hallgatni, ügyvédet fogadni...-kezdtek bele a szokásos monológjukba, de nem figyeltem oda. Bambán néztem ki az ablakon és YoonGi alakját vettem észre a teraszomon könyökölve. Engem figyelt. Nem szólt semmit akkor se , amikor jöttek értem. Sőt nem is tett semmit.  Úgy viselkedett mintha ott se lenne.
Mutatott valamit  először azt hittem felfele mutat, de  mivel semmit nem találtam az égen vissza pillantottam rá és ahogy jobban figyeltem azt láttam szájához nyomja mutatóujját jelezve ezzel azt, hogy ne mondjak semmit.

Bár volt sejtésem arról, hogy mit keresek itt attól még jobb lett volna, ha elmondják egyáltalán mivel is vádolnak.  Joguk van tényleg egy szó nélkül elrángatni bárhonnan? Korábban még sose jártam rendőrségen, de sose hittem volna, hogy bilincsben teszem meg első látogatásom ide. A stressz súlyát éreztem a vállaimon.
A két férfi végigvezettet több folyosón is míg egy kisebb zárka szerű helyre nem értünk. Kicsit sem volt barátságos kinézete, de az ott lévő 3 személynek se volt. Gondolom ez az őrizet...
-Majd szólítjuk Miss Storm. -búcsúzott el tőlem a két személy majd rám zárták a rácsos ajtót. Hát ezzel az élményt nem fogom az életrajzomba írni, ha egyáltalán lesz lehetőségem kijutni innen és írni egy újat, mert ezek után nem hiszem, hogy a cégnél maradhatok. Megfordulva 3 zárkatársamra néztem majd leültem a padnak egy üresebbik felére messze tőlük.  Nem gondolom, hogy bántanának, de nem akarok vegyülni velük kitudja ők miért vannak itt. Elég különbözőek voltak egy tizenéves srác, akin látszott, hogy tudatmódosító hatása alatt állt, egy 40es éveiben lévő nő és  egy 30es éveit taposó férfi volt a társaságom. Méregettek,  egyikük kíváncsian míg másikuk megvetően. Nem csoda nem illek ide semmilyen szempontból. Nem bántottam senkit és semmit én csak áldozat vagyok.

Ahogy az idő telt úgy kezdtem realizálni hol létem egészen addig, míg ki nem jött belőlem.
-Engedjenek ki!-kezdtem el hangosan sírni. -Hallják?! Nem tettem semmit! -pattantam fel majd a  rácsokba kapaszkodva kiabáltam a folyosóra, reménykedve, hogy jön egy egyenruhás kiengedve félreértésre hivatkozva. -Hallanak?! Nem tettem semmit!- ráztam meg a rácsokat. De semmi ilyen nem történt.
-Ne kiabáljon, úgyse engedik ki amíg nem bizonyítja ártatlanságát.- morogta a férfi. Hangos zokogásba kezdve támasztottam homlokom a rácsoknak. Hagytam, hogy minden stressz és feszültség kijöjjön belőlem.
Könnyes arccal pillantottam a faliórára. 23:17 már egy órája itt vagyok, ha nem több és még senki se jött értem. Meddig kell itt lennem? Ilyenkor nem azonnal kihallgatják az embereket?
Egy örökké valóságnak tűnő idő után kinyílt a fotocellás ajtó majd azon belépett 4 személy. Három férfi és egy nő.
-Miss Storm kérem fáradjon velünk.-az egyik férfi szólított meg és intett a másik kettőnek, akik biccentve két oldalról megfogva elkezdtek vinni.
Bevezettek egy üres terembe, gondolom itt fognak kihallgatni. Egy üres szoba egy nagy ablaktükörrel középen egy asztal és két szék egymással szembe.  Tisztára, mint a filmekbe olyan az egész csak egészen mást ezt átélnem.
A fehér köpenyes nő egy másik helységbe ment, míg a két őrön ajtón kívül maradt, addig   kettesben maradtam a szobában a nyomozóval.
-Nos egy gyors adat ellenőrzést csinálunk utána rátérünk a tárgyra. -mondta a férfi haláli unalmas hangszínen. Nem tudom hány éves lehetett, de bőven lehetett az apám. Vastag keretes szemüvegét megigazította majd egy mappát felnyitott, amin az én nevem díszelgett.
-Született 1994.10.31. Liverpool Egyesült Királyság, 2008 óta él Koreában.  Itt végzett egyetemet és jelenleg fordítóként dolgozik.-hadarta el a férfi a fő adataimat, amit én egy bólintással hagytam jóvá. -Nos, ha minden passzol kérem mondja el nekem mégis mit csinált ezeken az estéken.-ekkor elém tolt egy lapot, amin dátumok voltak felírva percre pontosan. Néztem a számokat, de egyszerűen üres volt a fejem. Őszintén ki emlékszik arra mit csinált 2 hónapja egy random éjszaka 9:27 perckor?
-Nem... nem tudom. Nem emlékszem rájuk. Valószínűleg otthon voltam, vagy dolgoztam. -nem néztem fel. Féltem bármi rossz mozdulatot tenni.
-Akkor frissítsük fel ezeket az emlékeket szerintem.- egy borítékból kivett képeket majd minden dátumhoz elhelyezett egy képet. A képeken YoonGi egy-egy áldozata szerepelt. Nagyot nyelve néztem végig a képeket, de csak az utolsó egy kettőnél éreztem gombócot a torkomba. Őket láttam személyesen testközelből meghalni.
-Mégis mi-mivel vádolnak? -hangom elhaló volt, de igyekeztem végig mondani. Most először néztem fel a férfi sötét mélybarna szemeibe. Olyan a tekintette, mint YoonGinak. Semmit se lehet kiolvasni belőle csak úgy néz mégis látni rajta, hogy bele lát a lelkembe.
-Nos erős a gyanúnk Miss Storm, hogy önnek köze lehetett ezekhez a halálesetekhez. Mit csinált ezekben az időpontokban?-ismételte meg a kérdést.
-Otthon voltam, vagy éppen dolgoztam. Nem tudom, mert rengeteget dolgozom. Összefolynak a napok nekem. De mégis miféle gyanújuk van ellenem?
-Van valamiféle hobbija?-kerülte ki a kérdést én meg csak pislogtam. Mi folyik itt?
-Nincs időm hobbikra. Dolgozom megállás nélkül. De kérem Uram mondja el mit keresek itt? Egy hete elfogtak egy férfit, aki magát vallotta a gyilkosnak. Azzal mi lett?
-Oh, Igen...- mosolyodott el épp csak halványan a férfi. -Mint kiderült nem Ő tette. Viszont tudott információkat csepegtetni nekünk. -dőlt hátra a székében és elégedetten méregetett mintha valóban már biztos lenne a dolgában.
-Milyen információk? Mi közöm van ezekhez?
-Azt mondta nincs ideje hobbikra...
-Így van! Nincs! Főleg nem ilyen ámokfutásokra!-mutattam a képekre idegességtől könnyes arccal.
-Na és mi a helyzet a kis blogjával Kisasszony? A történetek az utóbbi 8 gyilkosságot dolgozza fel.-kiszökött arcomból a vér és forogni kezdett velem a szoba. A blogom... -A férfi az egyik nagy rajongója a történetének és állítólag magát látta egyik eset környékén. De ha ez nem lenne elég a történetei olyan részletekkel van teli, ami se a média se senki se tudhatott a gyilkoson kívül. Maga mégis mindegyikről tudott. Illetve azt se felejtsük el, hogy 2 gyilkosság csak azután történt, hogy azt ön megírta. Tud bármi magyarázattal szolgálni ezen furcsa egybe esésekre? -rezzenéstelen arccal nézett egyenesen a lelkemig.
Némán néztem a férfire...mit mondhatnék, ami nem vezet nagyobb bajba? Minden nyom rám vezet!
Torkom elszorult mellkasomra hatalmas súly nehezedett. Nem kaptam levegőt és szememet is égették a sós könnyeim.
-Nem én voltam...-elhaló hangon nyekeregtem ki majd tenyerembe borulva zokogni kezdtem. Valaki mentsen ki innen.