Ollóvágásnyira

Kérdések és pofonok (18+)

Az év utolsó napja jött el. Hamarosan véget ér 2018, ami Evy egyik legérdekesebb éve volt talán. Bár úgy indult, mint a legtöbb a végére teljesen feje tetejére állt az egész élete. Vagyis inkább az utolsó 3 hónap teljesen megváltoztatott benne mindent. YoonGival való megismerkedése egy átok volt, de egyet legalább tudod biztosan. Amíg YoonGi-t a közelében tudja tartani, addig nem eshet semmi bántódása. De meddig bírja el lelkiismerete azt a sok gyilkoságot, sikoltást és kínt, amit saját szemeivel és kezével élt át? Bár mindennap megkérdezi ezt magától Evlyn a választ sose lelte eddig meg és attól félt más fogja ezt a helyette megválaszolni, amikor már túl késő.

-A picsába!- sziszentem fel, mert a nagy gondolkodásba észre se vettem, hogy frissen készült kávémat sikeresen ölembe öntöttem. Letettem a bögrémet és igyekeztem eljutni a fürdőhöz úgy, hogy mást ne kenjek össze. Úgy tűnik sikeres 4 métert tettem meg így csak a melegítőmet kell átcserélni. -Remélem ki fogsz jönni még csak nem rég vettelek -mormoltam a világos szürke nadrágomra, amin egy nagy sötétszürke folt mutatta bénázásom helyét. Bedobtam a mosásba még pár másik ruhadarabommal. Egy  fekete rövid nadrágot véve magamra ültem vissza, hogy befejezzem a maradék kávém, ami alig volt 2-3 korty, de a koffein az koffein, amire szükségem van.

Bár a karácsonyt imádtam, ami a lakásomban itt-ott látszott is, de a szilvesztert nem szerettem. Csak azért lerészegedni, hogy egy max fél óra erejéig nézzük a tűzijátékot majd két nap múlva menni újra dolgozni mintha mi se történt volna értelmetlen. A karácsony legalább a családról szólt. Ilyenkor az iroda is zárva így oda se tudok menekülni, hogy az idő gyorsabban teljen. 

Kezembe vettem telefonom bal kezemmel, míg jobbal maradék kávémat köröztettem a bögrében. Végig görgettem a közösségi médiákat, de továbbra sincs semmi új az ünnepek miatt. Már a youtube felkapott zenéit is végig hallgattam, mikor meguntam semmit tevésem így gondoltam felhívom HaRin-t van e kedve valami csajos napra mivel BongCha tudom, hogy továbbra is a családjánál van Busanban. 

Barátnőm képét néztem várva, hogy felvegye, de a sokadik csengés után se történt semmi. Fura, HaRin nem az a fajta, aki nem veszi fel. De aztán lehet dolga akadt, nem az a fajta lány, akinek unalmasan telnek a napjai, mint nekem szoktak. Nyöszörögve hátamra fordultam a kanapén és néztem a fehér plafonom, mintha olyan érdekes lenne.

-Miért nem hoztam el a benti laptopot? Akkor legalább a munkával haladnék...-beszéltem magamba továbbra is a plafont vizslatva. Az intereneten nincs semmi, a barátaim nem érnek rá, munkám nincs, minden zárva... Majd hirtelen eszembe jutott mivel tudom időmet eltölteni és fejbe is vágtam magam, hogy nem jutott előbb eszembe. Besiettem a hálóba az íróasztalomhoz  és kivittem a laptopomat és szemüvegem. Már nagyon rég írtam utoljára részt, szerintem az olvasóim már tűzre fognak vetni, de ha tudnák, hogy eltünésem oka más lányok vérének feltakarítása lehet jobban megértőek lesznek. De maradok a jó öreg ünnepekre fogom az eltünés taktikát.

Felvettem a világoskék keretes szemüvegem és lehunyva  szemem elkezdtem agyalni, hogy mit is írjak. Voltak meg kisebb foltok a lelki szemeim előtt, több fajta lány, helyszín játszódott le előttem néha kevertem is őket, míg egy elfogadhatót nem találtam.

"A Bird box film nem rég ért véget. Talán ez volt az utolsó vetítés a mai napra, vagyis nem, mert már más napot írtunk 00:37-tel. HaeYun imádta a horror filmeket, ezért sem akarta kihagyni ezt a lehetőséget, hogy először játszanak le Netflix filmet a mozikban. Egy baja volt, az a késői időpont. Utált késő este járni haza, de hát ez volt az egyetlen vetítés, amit el tudott érni munka után. Eleinte barátaival jött volna megnézni, de nekik más dolga akadt. Tudta HaeYun, hogy ez hazugság igazából csak nem volt kedvük késő este az utcán tartózkodni.