Ollóvágásnyira

A vak zöldszemű szörnyeteg

-Mi a faszt csináltam? - kérdeztem magamtól, ahogy a plafont figyeltem YoonGinál. Nem tudtam elhinni a tettem, hogy elgyengültem és oda dobtam magam konkrétan YoonGinak. Nem szabad többször ennek megtörténie, nem hiheti azt YoonGi, hogy fogás van rajtam. Igazából nem is vetettem rá magam, hisz csak el voltam keseredve és vágytam szeretetre bármilyen formában. Igen, igazából csak kihasználta a sebzett állapotom...

Lassan felültem YoonGi ágyán és körbe néztem, ebből a szögből nem sokszor láttam a helyiséget. A babák úgy sorakoztak körbe, hogy egy horrorfilm is irigykedne a para hatásra. Viszont eddig nem tűnt fel, hogy rögtön az ágy felett lévő polc alján a fejünknél képek vannak felragasztva. Közelebb hajolva elkezdtem vizsgálni őket.
Volt egy kép egy szürke hosszú szőrű cicáról, ami meglepett sose hittem volna, hogy YoonHinak van bármilyen háziállata. Egy másik  kép húgairól, ahogy talán 5-7 évesen egy szülinapi bulin vannak YoonGi két oldalán ülve. A harmadik képen szerintem az apukájával voltak valami bizonyítvány osztáson, legalábbis a vonásaik nagyon hasonlítottak.
Halványan elmosolyodtam a képek láttán, csak van valahol szíve neki is és vannak személyek, akik számítanak neki.

Mivel YoonGi még mindig a fürdőben volt gondoltam tovább nézelődöm.  Kinyitottam az én térfelemen lévő éjjeliszekrény fiókját, de semmi különöst nem találtam. Zsebkendők, kézkrémek, üvegvíz és egyéb kacatok. Gondoltam a másik oldalon lévő szekrényben tartja az izgalmasabb dolgokat így átmásztam az ágy azon térfeléhez, hogy feltevésem megnézzem igaz-e.
Kinyitottam az alsó fiókot, de abban se találtam semmi izgalmasat pár alsónadrág és zokni. Így a felsőt is kinyitottam amibe YoonGihoz képest kupi volt. Töltők, iPad és valamilyen kis könyv. 
Kivettem a könyvet és megforgattam a kezemben. Nem néztem ki belőle, hogy bármit olvasna hajfestékdobozokon kívül. A könyvet nem ismertem, valami kötelező olvasmány hatása volt. Kinyitottam azt, hogy megnézem hol tart éppen az olvasással, de a könyvjelző ki hullott belőle és leesett a földre. Ujjammal megjelöltem hol esett ki és utána nyúltam az ágyról. Egy ugyanolyan kép volt a könyvjelzője, mint ami a polcaira van ragasztva. Megfordítottam a képet kíváncsiságból, de a szemem egyből elkerekedet, ahogy önmagam nézett vissza rám.
Egy exem által készített kép volt rólam, nem látszik túl sok belőlem, mert az ágyban készült, ahogy a napnak háttal bugyiban melltartó nélkül pózolok nevetve. Tudtam, hogy YoonGihoz kerültek minden féle privát képeim a rendőrös incidenseknél, de azt nem gondoltam volna, hogy könyvjelzőnek használja őket.

-Az mi a kezedben? - hallottam meg YoonGi hangját, mire összerezzentem. Hogy tud valaki ilyen halkan közlekedni? Én ha levegőt veszek is nyikorog a padló.
-Szerintem te is tudod, csak az érdekelne miért van itt? -néztem fel YoonGira. Már pizsamában volt egy szürke melegítő nadrágot és fekete rövidujjút viselt. Még mindig fura ilyen civilruhákban látni, mintha tilos volna így látnom őt.
-Kellett a rendőrök miatt. -kerülte ki a teljes választ és a ruhásszekrényében kezdett el kutakodni. - Tessék, nincs női ruhám, de alvához jó lesz. -dobta ide nekem egy pólóját.
-Köszi, de sok képet szereztél, de ez az egy miért van itt külön tartva? -kérdeztem rá konkrétabban közben levettem a felsőmet majd a tőle kapott fekete felsőre cseréltem. Mikor fejemet kibújtattam a nyakrésznél még pont elkaptam, ahogy melleimet nézi, de aztán elkapta nehogy észrevegyem.
-Jó kép lett és kellett egy könyvjelző is.- kerülte a tekintettem és csak mászott be az ágyba mellém. Úgy tűnik nem szokott vagy nem nagyon szeret ilyen dolgairól beszélni másoknak.
-YoonGi, de attól még mert jó kép...
-Mit szeretnél hallani, mit mondjak? - fordult felém és méregetett szemével. Eddig észre de vettem, hogy nyirkos volt a haja.
-Hát... Nem tudom... -véget suttogtam magamelé megszakítva ezzel szemkontaktusunk.
-Férfiból vagyok, kell nekem a vizualitás ha kiverem. Ezt akartad hallani? -fülig pirulva hajam mögé bújtam, sejtettem, hogy ez a kép célja, de így kimondva zavarba ejtőbb.
-Igazából nem tudom mit akartam hallani most csak... Semmit sem értek és ja... - keltem ki az ágyból, hogy megszabadulnak nadrágomtól és melltartómtól, míg csak bugyiban és pólóban nem voltam. YoonGi bár nem egy égimesszelő a maga 175 körüli magasságával, de az én 165 centimhez pont elég nagy volt a felsője, hogy takarja fenekemet.
-Én se értelek. De nő vagy, sose foglak. - rántott vállat majd alrébb mászott, hogy én is kényelmesen elférjek.
Ha másik szituációban lennénk tuti vissza szólnék, de most teljesen zavarba vagyok. Nem ismerek magamra, ritkán hoznak zavarba dolgok, inkább kamaszkoromban volt jellemző ez a fajta viselkedés, de Ő kihozza  belőlem. Az egész fura volt nekem, az előbbi félóra köztünk.
Betakarózva néztem magam elé és kattogott az agyam a szokásos módon.
-Mi most együtt vagyunk? - néztem rá nem is tudom milyen választ várva.
-Hát igazat megvallva, már együtt vagyunk mióta ismerjük egymást.
-De nem úgy értem! Hanem, hogy igazából.
-Hm... -gondolkodott el keresztbe tett kézzel. -Nem tudom. - rántott vállat majd megfordult nekem háttal és betakarózott.
-YoonGi...
-Nem fogok egy egyértelmű kérdésre választ adni csak azért, mert össze vagy zavarodva. -oltotta le a villanyt így mostmár a teljesen sötétszobát néztem, amíg meg nem szokta szemem a sötétet.
-Kérdezhetek vagy alszol már? -fordultam felé majd kisvártatva Ő is felém fordult. Nem válaszolt, de ezt egy igennek vettem szóval folytattam.
-Ami az előbb történt köztünk az, neked mit jelentet?
-Ev, egy vonzó lány vagy. Akaratlanul is be tudod indítani a férfiak fantáziáját, enyémet is. Azon agyalj inkább egyedül, hogy neked mit jelentet, mert túlzottan azzal foglalkozol az én fejemben mi történik a sajátod helyett.
Ajkamba harapva néztem rá. Ezer meg ezer gondolat és érzelem kavargott bennem. Hol a józan eszem szidott le azért, amiért egy sorozatgyilkos ágyában fekszem, hol pedig a vágy és a hormonok epedeztek többért.
-Az lehet, hogy szeretlek? -kérdeztem olyan halkan, hogy azt hittem meg se hallja.
-Nem tudom. Te tudhatod ezt egyedül. -ásította el a végét YoonGi. Szerintem sose beszéltünk még ilyen ... Őszintén? Intimen? De már vágytam egy ilyen beszélgetésre egy ideje.