Ollóvágásnyira

Négy helyett öt

Az első fura dolog talán az volt, hogy nehezen tudtam megmozdulni. Olyan volt, mintha le lennék kötve, kezeimen és lábaimon nehéz súlyok helyezkedtek el. A másik furcsaság a kis szellő, amit vállam kapott. Nem volt folyamatos, de ütemszerűen ismétlődött. Csikizte a vállam a hideg levegő ezért próbáltam kezemet kiszabadítani a szorításból és takarót húzni a vállamra remélve abba marad az érzés. De a kisebb mozgásomat követően a fülemet kezdte el támadni a szellő. Egyre jobban irritált és már nem tudtam félálomban se maradni így kinyitottam a szemem a vakító világosság ellenére. Szememet dörgölve próbáltam hátamra fordulni megnézni honnan jön ez az idegesítő fújás, de hátamra nem tudtam fordulni, de még a szememet se bírtam nyitva tartani, így a jó öreg kézzel tapogatással próbálkoztam. Nem kellett sokáig bajlódjak, mert szinte egyből azonosítottam a forrást, YoonGi. Teljesen kiment a fejemből, hogy együtt alszunk vagyis inkább teljesen magához ölelt kézzel lábbal, míg arca milliméterrekre enyémtől aludt továbbra is békésen.

Nem tudom mennyi lehetett az idő, de a beszűrödő fényekből ítélve már javában tartott a nap. Óvatosan megfordultam YoonGi karjai közt, aki mint egy szobor olyan mozdulatlanul feküdt. Nézegettem egy ideig az arcát, felháborítóan szebb volt még neki is a bőre az enyémhez képest. Nem tudom milyen génekkel rendelkeznek a koreaiak, de nekem is juthatott volna. Ujjaimmal kifésültem pár kósza tincset az arcából és megállapítottam, hogy a szőke is borzalmasan jól állt neki, de nem fogok szomorkodni, ha visszafestené esetleg feketére. 

Nem vettem el kezem arcáról még mindig cirógattam arcát, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve  adtam neki egy pár kisebb puszit az ajkaira. Nem számítottam viszonzásra csak úgy adtam, mert így éreztem természetesnek. Nem is kelt fel vagy csókolt vissza egyedül a derekam körül pihenő keze moccant meg picit magához közelebb vonva.

Miután kinézegettem magam benne amennyire csak tudtam hangtalanul kikeltem mellőle és betakarva jobban őt kimentem a szobából magam után bezárva az ajtót.  Végig néztem a kis lakásán még mielőtt elmentem volna mosdóba. Fura volt így látni a lakást, érdekes mennyire meg tud változni egy otthon hangulata, ha annak tulaja nincs ott vagy éppen csak alszik. Most is azt éreztem, a szagok, színek minden teljesen másképp hatott. Olyan élettelen volt az egész atmoszféra nélküle, ami vicces, mert közben Ő az, aki halált hozza el sokszor. 

Miután lezuhanyoztam és benyúltam YoonGi egy felsőjét és melegítőjét a szárítóból a konyhába mentem, hogy csináljak magamnak valamit, mert éreztem, hogy majd kilyukadt a gyomrom az éhségtől.  Fogalmam sincs YoonGi meddig alszik magától, de remélem nem túl sokáig, mert nem szeretek lábujjhegyen járkálni plusz nagyon kripta hangulat van és még a telefonom is bent hagytam a hálóban nagy ügyesen.

- Kávét csináljak... vagy esetleg teát? - gondolkodtam hangosan lófarkamat megigazítva, majd az utóbbinál maradva kivettem a tejet a hűtőből és folytattam kutatásom tovább egy teáskanna után. 

- Nyilván nincs, miért is lenne valami értelmes ebbe a háztartásba? - morogtam miután az utolsó konyhaszekrény átkutatása után se találtam sehol kannát. Végül egy vízforralóban melegítetem vizet egy random csíkos bögrébe raktam egy tea filtert, majd azt engedtem fel vízzel. - Anyámék ezt látnák kitérnének a hitükből, Pickwick-et iszom filterrel a bögrében... - nevettem elképzelve az arcukat, majd öntöttem rá egy kevés tejet.
- Fúj, te mit csinálsz? - hallottam meg egy rekedtes hangot mögülem és ijedtemben majdnem eldobtam a bögrét, de csak pár cseppet löttyintettem ki a forró italból sikeresen a kezemre. Ki is ment a fejemből, hogy YoonGi bármikor felkelhet és kijöhet, de azt nem gondoltam volna, hogy  nem is hallom őt kijönni. Az egész ember olyan akár egy macska. Rápillantottam és kuncogtam, látszik rajta, hogy valószínüleg csak fél perce lehet ébren, mert szemeiből két csíkon kívül semmi nem látszott, egyedül szájának undorba ugrott vonalából sejtettem, hogy nem tetszik neki a italom.
- Teát, te is kérsz? - tettem le a pultra, majd papírtörlőt ragadva leguggoltam a földre és feltakarítottam a kiborult világos barna folyadék foltokat és kezemet is leöblítettem ha már itt voltam.
-  Te fajtádat nem, én normálisat iszom. - lépet át a takarító énem felett majd elkezdett magának is összetenni egyet. Elengedtem a nap első beszólását és inkább a saját teámhoz tértem vissza. - Mióta vagy ébren? 
- Nem olyan rég, talán egy félórája... picit több. Hogy aludtál? 
- Egész jól, kivétel amikor horkoltál vagy éppen minden takarót elvettél.
- Hallod, amióta felkeltél csak beszólogatsz! Nem unod sose? - kértem számon kuncogva és tettem egy újabb adag tejet a teámba.
- Amíg tudlak vele idegesíteni nem fogom. Visszatérve a tegnap estére, jó volt a sorozat bár ha nagyon szigorúan nézem a fordításod érződik, hogy nem az anyanyelved.
- Mire gondolsz? - kíváncsiskodtam, mert nem sokszor kaptam kritikát a munkámra a főnökömön kívül, aki valljuk be akkor is kötekedne, ha angol nyelvről lenne szó.
- Túl... szabályos. Nyilván nem ismerem úgy az eredeti szöveget, de néha megmosolyogtatott. 
- Nem is tudtam, hogy tudsz olyat. - szúrtam vissza neki a bögrémbe vigyorogva mire meglökte a vállam.
- És még én kötekszem? - túrta hátra kócos haját, de az azzal a lendülettel vissza is hullott szemébe.
- A mestertől tanultam. - kacsintottam rá, majd farkas szemezve egymással elröhögtük magunkat. 
- Szörnyen flörtölsz, de legalább a tested kompenzálja ezt. - nem hittem a fülemnek és csak pislogtam rá.
- Mire gondolsz ezzel? - tettem kezemet csípőmre nagyokat pislogva.
- Hát, hogy tuti nem a szövegeiddel szedtél fel annyi srácot, hanem inkább... - szemeivel végig mért én pedig zavarba is jöttem és karjaimmal takarni kezdtem magam.
- Hagyjuk... ma mész dolgozni? - tettem be az üres bögrémet a mosogatóba és keresni kezdtem valami ehetőt is, de végül csak egy banánt kezdtem el enni.
- Majd igen, te maradsz vagy be kell menj dolgozni? 
- Otthonról dolgozom, ha esetleg van egy laptopod, amit használhatok akkor meg is várhatlak itt. 
-  Nem. - vágta rá. 
- Miért? Nem fogom végig lapozni a keresési előzményeid, nem érdekel mikre vered annyira. Munkára használnám csak. - kezeimet vállára tettem, majd úgy pislogtam rá kérlelően.
- Nem. Az privát. 
- Te is belenéztél a laptopomba! Sőt, a beszélgetéseimet lapoztad át! Az is privát! - kértem ki magamnak az egészet. 
- Így jár az, aki nem tesz jelszót az eszközeire. - vonta meg a vállát, majd üres bögréjét hanyagul bepakolta a mosogató gépbe. 
- Ne légy ilyen, YoonGi légyszíves! Nincs kedvem ingázni egy laptop miatt! - nyafogtam, de inkább a hasamba beszúródó fájdalom miatt.
- A laptop privát. De várj... - ment ki a konyhából és a nappaliban az egyik szekrényt kinyitva ki vett belőle egy tabletet. - Ezt tudod használni, én rég nem nyúltam hozzá, de van hozzá töltő és minden más. - mutatta fel nekem a kicsit ütött kopott elektronikát én pedig sóhajtva elfogadtam, hogy valóban nem fogok ma könnyen dolgozni.
- Remek. Mindegy, megteszi. - vettem kezembe és amikor próbáltam volna bekapcsolni mindössze csak annyit írt ki, hogy le van merülve és tegyem fel tölteni. - Ez is remek. - kerestem egy konnektort és leraktam az asztalra addig.