Ollóvágásnyira

A lidérc szorításában

Köpni nyelni nem tudtam csak pislogtam hol rá hol pedig a lányra a lábunk előtt.
-Hát nem gyönyörű?-simít a lány arcára feketekesztyűs  kezével.
-YoonGi! Mégis mit műveltél? A lány hívta a rendőröket vagy isten se tudja mit! Azonnal el kell tűnünk innen!-vertem vállára, hogy figyeljen rám. Ő egyszerűen csendre intett kezével. Ismét megcirógatta az arcát majd kezét tovább vezette hajtincsei közt és ollóval levágott egy tincset, és mint legutóbb  a kabátja belső zsebeibe rejtette el a gyilkos eszközt és a hajat.
-Nagyszerű végre elhúzhatunk innen vagy még nézegeted hátha elkapnak minket?!-ingerült voltam a félelemtől, hogy lebukhatunk bármelyik percben. Nincs időnk ilyesmire.

Ő pedig csak nézett rám most már a régi YoonGis ridegséggel.
-Higgadj le. Ha feldúltnak látszol vagy izgatottnak gyanús lehetsz.-indult el én pedig utána trappoltam. -Ha hívta is a rendőröket beletelik percekbe, hogy bemérjék a telefont és még plusz időbe, hogy most a csúcsforgalomba átjussanak a dugón.-nyugtatott meg YoonGi bár minden egyes mellettünk elhaladó autónál attól féltem kiugrik valaki és letartóztatnak. Szép is lenne szüleimnek magyarázhatnám, hogy mi is történt.

- Szereted a bulgogit? Csináltam otthon. Csak közben dolgom lett.-kérdezte olyan könnyedséggel mintha nem éppen egy gyilkosság tetthelyszínét hagytuk volna el hanem mondjuk egy mozit.
-Ja... szeretem. Várj most hozzád megyünk?- jöttem rá miről is van szó. -Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne...
-Inkább végig mész az egész városon ilyen állapotban? Sajnálom kis csillag, de nem akarom, hogy szimpla nyomás érzéstől elmond valakinek. - igaza volt. Ő helyében én is ezt tenném, hogy inkább magamnál tartom az illetőt. De azért kezdhetne bízni bennem.
-Mellesleg tudsz főzni? Azt hittem zacskós levesig terjed a főzőtudásod. -én is elkezdtem kellemesebb téma felé evezni. Az picit eltereli a figyelmem.
-Köszönöm a felvetést.- mosolyodott el.- Elboldogulok igazából kénytelen is voltam 11 éve élek egymagam és folyton rendelni drága mulatság lenne. Na és te? Vagy te csak egy zacskós levest tudsz csinálni?- csipkelődött meglökve vállával.
-Ó nehogy azt hidd! Kettőt is tudok egyszerre.- kuncogom ő pedig halkan nevetett. -Viccet félre téve, tudok. Bár nem sok mindent, de keverem az angol és a koreai konyhát.
-Ezt mégis hogy képzeljem el?-kérdezte és elővette zsebéből a kulcsát, mert már nem volt messze az otthona.
-Majd egyszer megmutatom, ha nálam jársz. Amúgy izé.... YoonGi...-állítottam meg még mielőtt kinyitotta volna az ajtót. Felém fordulva értetlenül pislogott rám. -Nem tudom Mrs.Kim ébren van-e vagy sem, de most nem kell eljátszani azt, hogy a barátnőd vagyok - bár keveset láttam arcából kalapja, maszkja illetve hosszú frufruja miatt, de tudtam elgondolkodtattam.
-Igaz is. -vette le az arcmaszkját-vedd le te is.-utasított én pedig rögtön teljesítettem kérését.-Gyere ide.-karolt át jól közel tartva ezzel magához. Egyből megcsapott YoonGi erős fűszeres parfümjének illata, ami nem is volt rossz.  Egy mély levegő vétel után beléptünk a házba. Jól sejtettem, hogy  Mrs.Kim-be bele fogunk botlani. Pont most jött ki megöntözni a kis virágait meglepő mód.
-Oppa siessünk már éhes vagyok!- léptem be a szerepembe. Megragadva YoonGit kezénél fogva  húztam magam után. Bár már használtam az Oppa szót mégis fura érzéssel töltött el ismét használni, legfőként egy olyan személyre, kihez nem köt semmi érzelem.

YoonGi hagyta magát felhúzni a saját lakásához, ahol végre küszöb túlsó felén hagyhattam a barátnő énem. Levettem magamról a meleg rétegeket miközben YoonGit méregettem. Tiszta vér volt a kabátja alatt, de mégse láttam a padlón vagy máshol vércseppeket.
-Nem is tudtam, hogy már Oppa-d vagyok. Exeidet is így hívtad?-kérdezte míg ő betért a konyhájába folytatva a főzést ott, ahol abba hagyta.
-Csak, amelyik igényelte... amúgy levennéd azt az inget tiszta vér. -Továbbra is véres ruháját fixíroztam. Nem hiszem el hogy nem zavarja... Én már a vizes zoknit se tudom elviselni magamon.
-Előbb Oppa vagyok most már vetkőztetsz. Gyorsan haladsz mondták már?-nem is fordult meg csak vágta tovább a galbit az ételhez.
-Leszarom, vedd le és mossuk ki. Ott a DNS-e rajtad. -nyújtom ki kezem várva a ruhadarabért.
-Tessék Őfelsége-vágta oda nekem én pedig fintorogva néztem a darabot messze tartva magamtól.
-Ne hívj így... a nadrágod is véres lett?- vettem irányom a fürdőbe, ahol beraktam a mosni valót.
-Kezdem azt gondolni te inkább meztelenül akarnál látni mintsem elővigyázatos.-jött be utánam kezében a nadrágjával. Szemem sarkából láttam, hogy megtisztelt annyira, hogy fekete boxerét magán hagyta. Nem mintha zavart volna, hogy meztelen hisz ez az ő otthona.
-Azt hiszed tudnál újat mutatni?-kérdeztem kiszedve kezéből nadrágját majd elindítottam a mosást. -Amúgy zuhanyoznod is kéne átázott az inged és véres vagy.-mutattam mellkasára, aminek fehérségét a már alvad vér mocskolta be. Ki mentem a nappaliba, ahol kanapéjára telepedtem le.