Ollóvágásnyira

Antihős

Azt mondják az idő minden sebet begyógyít, de azt sose mondják el mennyi idő is kell hozzá. Napok, hetek, évek vagy egy teljes élet? Szerintem az idő képtelen a gyógyításra, a szerettünk ugyan úgy nem lesz soha többé az életünk része így képtelenek is lennék meggyógyulni. Maximum együtt élni tudnánk az utánuk maradt keserű piócaszerű ürességgel. HaRin halála sokkal jobban elszürkítette az életem, mint azt gondoltam volna valaha. Az évek alatt összenőttünk még akkor is, ha sok mindenben különbözőek voltunk. Várom mikor bukkan fel neve mellett a jól ismert zöld pötty, mikor kapok értesítést, hogy válasszak a 30 darab selfie-ből ki egyet, amit kirakhat Instagramra vagy mikor ront be az ajtómon, mint azelőtt megannyiszor tette. De egyik se történt meg és nem is fog többé. Nem lesz ki megállás nélkül csevegjen hozzám az irodában és emiatt lemaradunk a munkánkkal. BongCha-val nagyon keveset beszélünk a temetés óta, míg én a munkába temetkezem Ő inkább a családjával foglalkozik. Így, amikor nagy ritkán nem a laptopom billentyűzetét nyüstölöm akkor kísértetként keringek az otthonomban.  Pár naponta Mrs.Lee szokott rám nézni hogy és mint vagyok, nagyon aggódik értem, de nem is hibáztatom érte. Alig ismerek én is magamra, olyan mintha bennem se lenne már élet. Étvágyam egy rigóéval vetekszik igazából azt se tudom, hogy vagyok még életben. Éjszakáimat is álmatlanul szoktam tölteni egyik oldalamról a másikra fordulva, ezernyi gondolat cikázik bennem.  Főleg mióta megkaptam YoonGi nagy üzenetét még valamikor a múlthét folyamán.  Nem tudtam mit válaszoljak vagy egyáltalán mit várna tőlem így olvasottan hagytam.

- Why is there joy in this poison? Faking smiles and confidence... - dúdoltam az egyik kedvenc zenémet miközben a hajamról mostam le a balzsamot. Régen zene nélkül énekelgettem, ha úgy volt, de mostmár a kialvatlanságom miatt párszor elaludtam a kádban így inkább rászoktam arra, hogy zenét hallgatok közben így, ha el is bóbiskolok lesz rövid időn belül egy olyan zene, ami felriaszt. 

Miután végeztem a hajam és testem leöblítésével egy bordó törülközőbe tekerve magam elkezdtem hajamat megszárítani. Mivel nem olyan hosszú mióta levágattam kulcscsontig érőre sokkal hamarabb végzem vele.  YoonGi biztos el lenne borzadva és lekötözne egy székhez, hogy majd Ő újra vágja az általam szétkaszabolt hajtincseimet. Utolsó beszélgetésünk naponta többször is lejátszódik lelki szemeim előtt, főleg mikor nyakamon lévő hegre nézek, amit tőle szereztem vagyis inkább a hajvasalójától. Úgy érzem HaRin temetésén nem csak egyik legjobb barátnőmet veszítettem el hanem Őt is, akiben azt hittem barátra leltem. 

Rápillantottam telefonomra és egy gondolat miatt, ami nem hagyott nyugodni már napok óta megnyitottam a KakaoTalk-ot és azon belül is Yoongival folytatott beszélgetésünk. Nem írt semmit azóta, hogy találkozna velem. Miért akar velem egyáltalán? Megakar ölni, hogy nehogy kikotyogjam a titkát vagy csak annyira magányos a temérdek hajfesték keverés közben, hogy már velem is beéri, mint társaság? Bármelyik is ma kifogom deríteni. 

-Bár lehet ez lesz életem leghülyébb döntése... -motyogtam tükörképemnek majd eszembe jutott, hogy csináltam ennél nagyobb hülyeségeket is YoonGival kapcsolatban. Néztem egy ideig sápatag arcképem majd jobb kezemmel kinyitottam a sminkes fiókom, amit már olyan vastag porlepett, hogy majd ma porszívózhatok is utána. Nem igen kentem semmit az arcomra mostanában, nem is lett volna értelme, mert szinte csak itthon voltam. De nem akarom Yoonginak a teljesen összetört énem mutatni. Nem akartam sokat sminkelni, de tekintve, hogy szarul festettem kénytelen voltam több dolgot használni egy rúzsnál vagy szemceruzánál. De dolgomat az sem könnyítette meg, hogy kezem úgy remeget, hogy folyton újra meg újra kellett kezdjem a tusvonalam.
Pár befeketített vattakorong és kurvaanyázás után elkészült a sminkem, amivel viszonylag meg voltam elégedve. Hajamat csak kifésültem, nem akartam vele semmit se kezdeni, emiatt is választottam ezt a hosszt mikor levágtam magamnak.