Szabadon vagy fogságban

7.rész

× 7.rész ×
Egy férfivel beszélget, nem igazán hallom de pár szót ki tudok venni a beszélgetésből.A legfontosabbakat.
— Biztonságban van itt. — mondja Jonah.
— Azért hoztad el ide hogy újra a tiéd legyen, csak is azt akarod hogy a te játékszered legyen.
— Ez nem igaz. — háborodik fel.
— De igen, mert egy pszichopata vagy, aki fogságban tartja az a fiúkat, és ocsmány dolgokat tesz velük. — hadarja a férfi mire a szám elé kapom a kezem és a falhoz hátrálok.
Könnyek szöknek ki a szememből, nem tudok erős maradni.
— Mennyit hallottál? — kérdezi idegesen de hallom hogy remeg a hangja.
— Nagyjából az egészet. — fordítom el a fejem, nem bírok a szemébe nézni.
— Tudod, hogy ez nem igaz, nem csinálnék veled semmi ilyesmit. — simitja meg a kezem.Csak el akarja boditani az eszem, nem dolog be neki.
— Ne érj hozzám. — megyek be az ajtón, Lucas ott áll a nappaliban.
— Mi a baj? — kérdezi kedvesen.
— Semmi, menjünk vissza aludni. — mosolygok és be megyünk a szobába.
Kulcsra zárom az ajtót.Nem akarom hogy be jöjjön az éjjel, semelyik éjjel.
— Noah. — suttogja Lucas.
— Tessék. — szipogok és felé fordulok.
— Miért sírsz? — kérdi szemében aggodással és a kezét az arcomhoz vezeti.Megnyugvást érzek és szeretetet a hangjában.Arcom kezéhez dörgölöm ő pedig letörli könnyeim.
— Jonah. — mondom ki csak a nevét mire bólint.
— Tudom mire gondolsz, sokszor volt ilyen az elmúlt évben.Más fiúkat is hozott ide, magába bolondította és utána borzalmas dolgokat tett velük.
— Ez nem igaz. — kezdek el újra sírni.
— Ne sírj kérlek, tudom nehéz, az a fiú akit szeretsz egy ilyen ember.Nagyon sajnálom.
— Ne sajnáld, én voltam az aki elhitt neki mindent. — bújok közel hozzá..
Mellkasára hajtom fejem és próbálok aludni de nem megy.
— Nem tudsz aludni? — kérdi, azt hittem hogy ő már alszik.
— Nem. — ülök fel és újra elsírom magam ő pedig felkapcsolja a kis lámpát és a hátam kezdi el simogatni és bátorítóan mosolyog.Ő is meleg lenne, nem hiszem.Ő belőle nem nézném ki.
— Ne foglalkozz vele, nem kell kimenned ha nem akarsz hozzá majd hozzom az enni valót, meg minden félét. — simitja meg a karom.
— Ne csináld ezt kérlek, vissza hozza azokat az emlékeket mikor még lent éltem a pincében. — fordítom el a fejem mire még jobban mellém ül és próbálja elkapni a tekintetem.
— Tudod, egy éve énis így éltem, mikor találkoztunk abban a szobában, mikor vigyáztál rám, ugyan úgy akarok énis rád vigyázni mostantól. — kulcsolja össze kezünket mire nyelek egyet és melegem kezd lenni.
— Azóta vágyom rád, és azt akarom hogy az enyém legyél, senki másé. — hajol a fülemhez ezeket a szavakat suttogva majd belepuszil a nyakamba.
Nyögök egyett mire elmosolyodik.
— Azt hittem hetero vagy. — nézek rá.
— Az csak álca volt, könnyen kapható lehettem volna Jonahnak. — forgatja a szemét mire nevetnem kell.
— Az elöbbieket komolyan gondoltad? — kérdezem mire szorít egyett a kezünkön, oda vezetem tekintetem de ő felemeli a fejem és bólint egyett.Lassan közeledni kezdek felé és mikor már érzem lehenletét a számon megtorpanok.
— Nem lehet. — húzódok el mire értetlenül néz rám.
— Miért nem, mi a baj? — kérdi aggódó tekintettel.
— Én már Jonah-é vagyok. — állok fel és oda szaladok az ajtóhoz, ki kulcsolom és kinyitom az ajtót.
A szívem megáll mikor észre veszem hogy Jonah ott áll előttem.Hallott mindent..