Szabadon vagy fogságban

2.rész

× 2.rész ×
Éjfélt üt az óra.Képtelen vagyok aludni, gondolatok cikáznak a fejemben.
— Fent vagy? — hallom meg Jonah hangját.Mit akarhat?
— Persze, hogy fent vagyok. — ülök fel a kanapén és meglátom Jonah-t.Majdnem le esik a lépcsőn.Fejéből ömlik a vér.
Oda szaladok és el kapom mielőtt össze esne.
Meg kell említeném hogy ez nem először fordul elő.A dillerkedésnek ez az ára.
— Elkaptak és nem fizettek ugye? — kérdezem és leültetem a kanapéra.
— Miről beszélsz? — kérdezi én pedig felkapcsolom a lámpát.
— Tudom hogy fűvel dillerkedsz, hogyne tudnám, minden nap érzem a szagát. — nézek a szemébe.
— Picsába! — ordít fel mikor a sebéhez érintem a meleg vizes rongyot.
— Nyugodj meg. — mondom halkan és próbálom elállítani a vérzést.
— Mi történt? — kérdem.
— Nem rád tartozik. — szitkozodja én pedig felállok és betapasztom a fejét.Vissza megyek a kanapéhoz és betakarozok.
— Azt mondtad nem maradsz éjszakára. — suttogom szinte a szájára mikor mellém simul és betakarja ő is magát.
— Meg gondoltam magam. — hunyja le szemeit én pedig csak nézem pár percig ahogy alszik.
Reggel nincs mellettem.Csak egy cetlit találok az asztalon és a tiszta ruháimat.Nem olvasom el csak felöltözök, bemegyek a fürdöbe és fogat mosok.
— Jó reggelt. — köszön Jonah mire kiráz a hideg de próbálok természetes lenni.
— Most már szokássodá vált hogy mindig lejársz hozzám?
— Nem, csak fél órákat, muszáj le jönnöm hozzád. — néz a szemembe.
— Mégis itt aludtál tegnap. — pillantok a fejére amin egy nagyobb sebtapasz van mint amit tegnap ragasztottam rá.
— Jobban vagy? — kérdezem, amit meg is bánok mert nem tudom miért mondtam, talán zavaromban vagy csak mert tényleg érdekel?
— Hogy mi? — kérdi, gondolom meglepte a kérdés.
— Semmi. — kerülöm ki de ő vissza húz és iszonyat közel kerülünk egymáshoz..
Szája vészesen közeledik az enyémhez.Már csukja be a szemeit és hirtelen újra az a keserű ízt érzem, de ez kicsit másabb, egyben jó is.Ajka végül teljesen hozzá tapadt az enyémhez, úgy fornak össze mint, ha egymásé lennének.Hajamba erősen bele markol mire rá harapok szájára.
Levegő vételeink egyre szaporábbak.Betöltik a fürdőt.A piercingje fémes íze, az a keserű érzés.
Mohón faljuk egymás ajkait mígnem elzárom a csapot ő pedig kivezet a fürdöből.
- Emlékszel arra az estére? - kérdezem elválva tőle mikor a kanapéra érünk.
- Persze hogy emlékszem, akkor csókoltalak meg először. - mondja lihegve mire újra magamhoz húzom és most én kezdeményezem a csókot.
- Mi volt ez? - kérdezem félve mikor fentről hallok egy ajtó csapódást.
- Mi? - vál el tőlem egy pillanat alatt.
- Ne menj sehova. - utasít és fel rohan a lépcsőn.
- Jonah! - megyek utána és mikor felérek megcsap most először tízenhárom év után a kinti levegő friss illata, de ez nem tart sokáig mert kettő ismeretlen ember közeledik felém
- Ki vagy te? - kérdezi az egyik.
- Biztos ez az a fiú. - néznek össze és a másik neki lök a falnak így hátra esek és beverem a fejem.
Kábultan fekszek a hideg padlón mígnem felkapnak és kifelé kezdenek el vinni.
Meg szólalni se tudok, kivisznek a házból majd onnan beraknak egy fekete kocsiba és mielőtt bezárnák rám az ajtót Jonah képe tűnik fel előttem.
- Jonah! - üvöltőm a nevét könnyezve, de nem kapok választ csak annyit hallok hogy elindul az autó.