Szabadon vagy fogságban

37.rész

× 37.rész ×
Anthony elhagyja a szobát én pedig ébrezgetni kezdem Lucast. Mocorog egy kis ideig és mégjobban a mellkasomba fúrja a fejét.
– Kicsim kelj fel. Hamarosan megyünk vásárolni. – simogatom a fejét.
– Én nem jövök. – ölel mégjobban magához.
– Miért? – kérdezem furcsán.
– Semmi kedvem az idegen emberekhez. Menj csak nyugodtan elleszek én itt egyedül. – mondja mire csak elmosolyodok.
– Jólvan de akkor aludd ki magad estére. – sugom a fülébe és tincsei közé túrok a kezemmel.
– Oké. – mondja majd egy apró mosoly telepszik a szája.
– Na engedj. Készülődnöm kell. – próbálom lehámozni magamról a karjait. Kisebb nagyobb eséllyel de aztán legördül rólam és egy párnát gyűr a feje alá és vissza alszik.
Egy hosszabb csókot nyomok a szájára mire a keze a hátamra csúszik és végig simít rajta.
– Szeretlek. Vigyázz magadra a városban. – mondja majd elenged.
– Vigyázok. – válaszolom. Felállok és kimegyek az ajtón. A fürdőbe veszem az irányt és el rendezem magam. A hajam beállítom rendesen.
Még egyszer visszanézek a szobába. Lucas édesen szuszog. Becsukom az ajtót és lemegyek.

Mindenki lent van és az összes szem rám szegeződik mikor leérek.
– Lucas hol van? – kérdezi Anthony.
– Mégsem jön. Fáradt aztán mondtam, hogy maradjon itthon inkább.
– Oh akkor mindegy. – mondja. Látom a szemében a csalódottságot. Oliver bánatos tekintettel mered rá majd odamegy hozzá és megöleli.
– Akkor csak négyen megyünk? – kérdezi Ethan.
– Úgy néz ki. – válaszolom és az ajtóhoz sétálok. Mindenki öltözni kezd s elköszönünk anyáéktól.
Ki megyünk a hidegbe. A vihar már elcsendesedett. Szépen hullik a hó.
Anthonyval ketten ülünk hátra és a kettő idősebb előre.
– Na Noah irány a pláza! Bevásárolunk neked menő cuccokat. Apa rámsózott egy rakat pénzt, hogy mindent vegyünk meg neked ami kellhet.
– Hát oké. Hajrá. – mondom kevésbé lelkesen majd el is indulunk.
Körülbelül fél óra múlva meg is érkezünk. Leparkolunk és bemegyünk. Még sosem voltam ilyen zsúfolt helyen. Nagyon sok az ember.
– Először nézünk neked ruhákat. Gyere! – húz be a legelső boltba ami elénk tárul mikor bemegyünk.

Kettő pólóval megyek be a próbafülkébe de Ethan még utánam hoz három pulcsit és kettő nadrágot.
– Próbáld fel őket. Majd szólj ha kész vagy. Addig még keresgélünk. – mondják majd otthagynak engem és Anthonyt és újra eltűnnek a bolt férfi részlegén.
Fel próbálom az összeset. A törött kezem miatt nehezebben megy a pólók és a pulóverek felvétele de megbirkozok velük. A nadrágok teljesen jók és a pulcsik is. Nagyon tetszik. Jól áll nekem a kék és a sárga szín. A pólókat is felpróbálom viszont abból csak az egyik jó. Egy fekete a másik piros nem igazán áll jól. Mindegyiket megmutatom Tonynak aki csak egy mosollyal díjazza a ruhákat.
Miután felpróbáltam mindegyiket kilépek a fülkéből és azt a pólót lerakom a pultra mikor eljövök onnan.
Szememmel fürkészem át a zsúfolt ruhaboltot mígnem megtaláltom őket. Kezükben még több ruha van mint az enyémben.
– Na szuper. Ez mind jöhet? – kérdezi lelkesen a bátyám.
– Ethan ez, már most sok pénz. – nézek a ruhákra.
– Ne foglalkozz ezzel. Apa mondta, hogy vegyünk meg mindent ami kell. Ne aggódj ez miatt. – paskolja meg a vállam.
– Rendben, viszont ennyi ruha elég innen menjünk át máshova is. – ajánlom fel mire felcsillan a szeme.
– Erről van szó! – mondja örömteli hangon. Átveszi tőlem a ruhákat és elmegy fizetni. Mi addig hárman kimegyünk a bolt elé és leülünk a padra.
– Hosszú lesz még ez a bevásárlás úgy érzem. – sóhajtok mire a kettő testvér csak együtt érzően rám mosolyog. Le se tagadhatnák, hogy testvérek.
Pár perc múlva Ethan egy nagy táskával jön ki a boltból.
– Menjünk a következőbe! – állít fel minket és el indulunk egy újabb ruhaboltba. Aztán a sokadikba mire mind a négyünknél már kettő táska van.
– Mit nem vettünk még? – kérdezi Ethan és gondolkozni kezd.
– Cipő, ruha iskolába dolgok. Mi kell még? – néz Oliverre aki egyből rávágja.
– Telefon, laptop és a többi menő cucc amitől ő lesz az utódod a suliba. Hisz a Johnson családban ez hagyomány. – néz gúnyosan a testveremre Oliver mire mi összenézünk Tonyval.
– Ezt most miért mondod? – kérdezi felháborodva.
– Mert úgy is így lesz! Olyan ember lesz belőle mint te. – válaszolja.
– Srácok! – szólal meg Anthony.
– Inkább maradj csöndben. – néz dühösen az öccsére.
– A leggazdagabb és legmenőbb fiú a suliban akit mindenki megkaphatna. Nagyszájú, nagymenők legnagyobbika. – fokozza mégjobban.
– Fejezd be! Ne itt hozd fel ezt. – megy egyre közelebb a bátyám Oliverhez.
– Miért? Mikor ha nem most? Hadd hallja mind a kettő. – nevet majd egy mosoly telepszik a szájára. A testvéremet majd szétveti az ideg.
– Mindegy is. Itt megvárunk titeket menjetek csak vegyétek meg a legdrágabb telefont. – huppan le a padra Oliver.
Megragadom Ethan kezét mielőtt akármit is mondhatna és elrángatom onnan.
– Bunkó seggfej. – sziszegi fogai között.
– Mi volt ez az előbb? – kérdezem.
– Mindig felhozza ezt az egészet. A sulis témát meg a gazdaságot. Mikor ez nem így van, csak ő látja így.
Attól még, hogy gazdagok vagyunk. Mindenünk meg van nem a legjobb nekünk se. Ő azt hiszi, hogy minden olyan egyszerű. Ő csak azt látja milyen vagyok kívülről. Mert azt mutatom nem pedig azt amilyen tényleg, igazából vagyok.
De muszáj mert a hírnevem tönkre menne és ezt követné minden amit nem kívánok magam alá. – hadarja el.
– Miért nem mondd ezt el neki amit most nekem? Hisz a legjobb barátod. – mondom.
– Igaz de nem hinné el. Mert mindig is abba élt, hogy nem is szeretem igazán. Nem tartom igaz barátomnak és, hogy a magunk fajták csak kapzsiságból élnek és kihasználnak mindenkit. Pedig ez nem igaz. Vele szemben meg főleg nem. – hajtja le a fejét.
– Majd beszélek vele erről ha szeretnéd. – ajánlom fel mire megrázza a fejét.
– Nem kell köszi. Mert itt az idő, hogy én beszéljek a fejével. Hosszú idő után már végre. – mosolyog mire én is elmosolyodom.
Megöleljük egymást es bemegyünk az "Apple" nevű boltba.
– Válassz egy telefont addig veszek egy laptopot. – mondja majd ott hagy a telefonoknál én pedig nézegetem őket. Az összes nagyon drága. De ő azt mondta, hogy kell akkor kell.
Egy nagyon megtetszik. Kék színe már az elején kiszúrta a szemem. Egy eladó odasétál hozzám és megkérdezi, hogy segíthet-e én pedig meg is kérem, hogy adjon egyett ebből a telefonból. Kedvesen válaszol és pár perce elmegy majd vissza is tér egy iPhone Xr telefonnal.
– Köszönöm szépen. – veszem át és megkeresem Ethant. Meg is találom a laptop részlegen.
– Na sikerült választani? – kérdezi.
– Igen. Ezt találtam. – mutatom felé mire csak a zsebébe nyúl és elővesz egy ugyan olyat csak sárgában.
– Testvér telefon. – kezdek el nevetni ahogy ő is.
– Na nézd ezt néztem. Ezt tudod használni mindenre. Tanulásra és játszani is tudsz rajta. Egyszóval mindent tudsz rajta csinálni. Tetszik? – mutatja meg amit kiválasztott nekem.
– Igen. Tökéletes lesz. – válaszolom mire csak bólint és kér egyett a laptopból. Fizetni megyünk és itt helyben csinaltatunk nekem egy telefonszámot és be is üzemelik.
Ethan kifizeti az iszonyú összeget majd kilépünk a boltból.
– Köszönöm. – mondom őszintén mire csak magához ölel a fél kezével.
Tudta ő is, hogy nekem akármelyik jó lett volna de a legjobbat akarja nekem. Azért is költöttünk el több ezer dollárt.
És teljes mértékben igaza van. Nem a pénz teszi az embert hanem a nagylelkűség és a kedvesség.
Anthonyék ugyan ott ülnek ahol ott hagytuk őket. Mikor vissza érünk Ethan lerakja a pad mellé a táskákat és Oliverhez lép majd megölelni.
– Szeretlek. Te vagy a legjobb barátom, ne haragudj, hogy olyan voltam. Amilyennek láttál engem az nem a valóság. Csupán csak álca. Mert tudtam, hogyha megtudod milyen vagyok igazán nem lennél a barátom.
– Ethan. Ne hülyéskedj. A legjobb haverom vagy középsuli óta. Mindig legjobb barátok leszünk. És te neharagudj, hogy olyanokat mondtam. – szorítja magához.
– Nem haragszom. Ha te se. – váll el tőle majd felemeli a kezét mire Ethan belecsap.
Mi Anthonyval csak csöndben nézzük végig de aztán elnevetjük magunkat.
– Na irány haza! – mondja Ethan.
– Én még gyorsan elmegyek mosdóba. – mondom és Tony is csatlakozik hozzám.
– Oké de siessetek. Kint leszünk a kocsiban. – válaszolja a bátyám mire bólintok és el indulunk megkeresni a wc-t.

Nem is tart sokáig. Mindketten egy-egy fülkébe megyünk. Előbb végzek ezért kimegyek a tükrökhöz és megigazítom a hajam.
– Nyugi jól nézel ki. – hallok meg egy ismerős hangot mellőlem. A bejárathoz pillantok és elakad a szavam..