Szabadon vagy fogságban

16.rész

× 16.rész ×
Az ő kezei derekamon vannak, és húzzák magához a csípőmet.
Felnyögök mikor összeér a nemiszervünk.
— Ne folytassuk. — állítja le a kezem mikor már a mellkasán van.
— Mi a baj? — kérdezem.
— Semmi csak, nem akarom hogy csalódj bennem. — hajtja le a fejét.
— Mégis miről beszélsz? — mosolyodok el és a kezemmel végig simitok az arcán ahogy ő szokta nekem.Megfogja a kezem de nem néz fel.
— Nem tudsz csalódást okozni. — puszilom arcon és fel húzom a fejét és megcsókolom.
— Jonahnak nem voltam elég jó, sosem. — suttogja kettő csók között mire lefagyok és elválok tőle.Egy másodperc alatt leszállok róla és a szoba felé veszem az irányt.
— Nem úgy értettem! — ragadja meg a csuklóm mire dühösen nézek rá de közben sírni tudnék.De nem tudom miért, az már a múlt.
— Megyek aludni. — szedem le a kezét a karomról.
— Noah. — akar utánam jönni.
— Ne!Kérlek ne.. — megyek be és becsukom az ajtaját.
Beesek az ágyba és magamra húzom a takarót.
Csörömpölést hallok kintről, egyre nagyobb dolgok hullanak a földre mégsem megyek ki de hirtelen abba marad és a villany is lekapcsolodik.
Nem különösebben foglalkozok vele, megprobálok aludni.Kisebb nagyobb sikerrel de végül elnyom az álom.
Kisebb kiabalásokra ébredek.Nem tudom hány óra van, de még biztos, hogy hajnal sincs.
— Miért mondtad el neki?
— Nem akartam, kicsuszott a számon mikor..
— Mikor mi, miért? — kérdezi egy hang aki előbb is feltett egy kérdést.
Jonah itt van.
— Csókolóztunk, és igen kedvelem.Nem érdekel mit mondassz, vele akarok lenni! — mondja Lucas én pedig a szám elé kapom a kezem.
Kipattanok az ágyból és felveszek egy nadrágot ami az egyik széken van és kinyitom az ajtót hogy ki menjek de ami kint fogad, azt kívánom bárcsak ne mentem volna ki.
Lucas semmi ellenkezés nélkül csókolja meg Jonaht.
— Mekkora hazug seggfej vagy! — szólalok meg a küszöbön állva.
— Noah. — fehéredik le, és lehamozza magáról Jonah kezeit.
Kikerülve a törött dolgokat futok az ajtóhoz és egy kabátot leakasztva rántom ki az ajtót és szaladni kezdek a hóban.
Nem tudom hol vagyok vagy merre megyek.Csak minimálisan látok, a hold megvillágítja a havat így az olyan mint több milliárd apró kristály.Megállok de nem sokáig.
— Gyere vissza Noah! — hallom meg Jonah hangját a közeli távolból kb fél óra múlva.
— Baszki. — kezdek egy gyorsabban futni de valahogy egyre közelebb kerül hozzám mígnem megragadja a karomat.
— Hogy képzelted?Elfuthatsz előlem? — szorít magához erősen és a szeme szikrázik.
— Eressz! — kezdek el vergődni kezei között.
— Nem szabadulhatsz!Velem maradsz. — kezd el húzni vissza felé.
— Nem! — dühödök be teljesen és sikerül kiszabadulnom.
— Eltűntél!Otthagytál minket, majdnem meghaltunk!Tudtad hogy az fog történni de te csak magadat védted! — üvöltőm rá.
— Nincs fogalmad arról miket hordassz itt össze!Nem vagy itt biztonságban. — veszi hangosan a levegőt.
— Igen is van!13 évig bezárva tartottál, lassan 14 és nem tudom mit tegyek itt a kinti világban!Ott sokkal nagyobb veszélynek voltam kitéve mint itt.
— Ha én nem vagyok ott veled meghaltál már volna! — szitkozodja.
— Ne hazudj már folyton! — kezdek el sírni.
— Elegem van a hazugságokból!Az egész életem abból állt hogy azt hittem hogy te mentettél meg, pedig ponthogy te hoztál el, vettél el a családomtól.A gyönyörű anyukámtól.
— Nem is emlékszel rá, és szerintem ő se rád! — mondja.
— Mindenki elfelejtett téged, csak én nem! — kezd el közeledni felém.
— Ne gyere közelebb. — megyek el mellette.
— Gyere vissza a házba.Teljesen átfagytál! — mondja, próbál kedves lenni de tudom hogy ez csak kényszer.
— Hová mész? — kérdezi mikor elindulok vissza felé.
— Vissza a házba. — válaszolom mire csönd lesz és hallom hogy ő is jön utánam.
Belépve a házba Lucast pillantom meg a konyha asztalnál ülve, fogja a fejét és rázkodik a válla.
— Örülj, vissza jöttem. — veszem le a kabátot mire fel kapja a fejét.
— Noah, istenem! — áll fel és megjobban sírni kezd.
— Ne legyél dühös rám.Nem én csókoltam meg! — simitja meg a felkarom.
— Engedd el a kezem.Ne érj hozzám egy ideig. — hagyom figyelmen kívül amit mondott nekem.
— Noah kérlek. — néz a szemembe.
— Hagyj békén. — válaszolom ő pedig mögém néz.Jonah áll biztos mögöttem..