Szabadon vagy fogságban

6.rész

× 6.rész ×
— Jonah, honnan tudtad hogy itt van ez a kijárat? — kérdezem és szaladni kezdünk benne.
— Régen ez volt a szobám mikor ide kerültem és az egyik orvos mondta még el. — liheg a futás miatt ahogy mind a hárman.
— Mingyárt kint vagyunk.
Jonah kocsijában tartunk valamerre, nem követ minket senki, szerencsére.
Lucas ül az anyós ülésen így én kerülök hátra.Gyorsan száguldunk az autó pályán.
— Újra a pincében fogok ki kötni? — kérdem halkan.
— Dehogy. — mosolyog rám Jonah a vissza pillanton keresztül, énis rámosolygok mígnem Lucas szólal meg.
— Mióta vagytok együtt? — kérdezi.
— Nem vagyunk együtt. — mondja Jonah, valamiért rosszul esik, de tudom hogy nem vagyunk együtt és nem is leszünk ezek után.Az előbbi csók pedig csak a boldogság és az öröm hirtelen felindulása volt.Ennyi az egész.
— Noah. — szólít a nevemen ahogy mindig is szokott.
— Tessék. — eszmélek fel.
— Velem vagy Lucussal akarsz aludni? — kérdi mire gyorsabban kezd el verni a szívem és látom hogy Jonah-n hogy zavarban van és várja a válaszomat.
— Egyedül szeretnék ha lehet. — fordulok az ablak felé újra.
— Rendben de akkor én alszok a pincében. — mondja, mire vissza nézek rá és megrázom a fejem mire nevetve kacsint egyett.Értettem a célzást.
Igazából mikor megérkezünk egy rossz érzés fog el, újra abban a házban vagyok amiben felnőttem, vagyis ennek a háznak a pincéjében.
Kívülről nézve természetesen egy óriási ház, gyönyörű kertel és mindenféle dologgal körülvéve.
A fürdő tágasabb mint a pince pedig az se olyan kicsi.
A nappaliban egy nagy téve és a nappali pedig egy konyhával van össze kötve, ilyen amerikai stílusra van tervezve.
— Tetszik itt fent? — kérdezi egy ismerős hang és azt érzem hogy át is fonodig az illető karja a derekamon.
— Persze, nagyon szép.Kár hogy csak most látom elősször. — mosolyodok el iróniából és érzem hogy Jonah is mosolyog..
— Jóéjt. — köszön el Lucas majd bevonul a szobájába és be csukja annak ajtaját.
— Muszáj még este is ezt szívnod? — kérdezem kivéve a cigarettát Jonah keze közül.
— Nem tudok már nélküle élni. — sóhajt.
— Persze. — mosolyodok el gúnyosan és a tévé nézése közben egyre közelebb kerülünk egymáshoz.
— Noah. — kezdi el simogatni a karomat.
— Hmm. — kérdezem már majdnem aludva Jonah meztelen felső testén
— Örülök hogy végre itthon vagy. — mondja ki hirtelen mire egy másodpercre megáll a szívem és a lélegzetem is elakad.Legszívesebben felfalnám ajkait és hajába túrva csókólnám egész éjjel, de valamiért mégsem teszem ezt.
— Ebben az egy évben egész végig, ezt a tervet dolgoztam ki, hogy ki tudjalak hozni onnan. — add egy puszit az arcomra, istenem nem bírom ki mellette, akárhogy is bánt velem, akármit is tett, nekem ő a tökéletes ember akit a legjobban szeretek és vele akarok lenni.Szerelmes vagyok Jonah Turnerbe.
— Jonah. — suttogom és elkezdek el emelkedni a mellkasától.
— Igen? — kérdezi halkan.
— Köszönöm. — nézek a szemébe ő pedig egy cuki mosolyt villant a szájára amibe bele örülök és nem várok tovább hanem kitakarom magunkat és ráülök a csípőjére és hirtelen tapasztom be a száját.
Egyre vadabbul csókol engem, és én is őt.Ő is ugyan úgy vágyik az érintésemre ahogy én is az ővére.
Egy idő után lehúzza rólam a pólóm és a nyelve átjut az én számba.
A szájában lévő piercing fémes íze mégjobban beindit.Akárhol ér hozzám, ég tőle a testem.Már majdnem hogy folyik rólunk az izzadság mikor meglátok egy autó lámpát ahogy leparkol a ház előtt.
— Jonah. — próbálok elválni tőle.
— Figyelj már, jött valaki! — ütögetem meg a vállát.
— Menj be Lucashoz, mingyárt megyek én is. — csókol meg és lerak az öléből.
— Azt már nem, én is jövök, nem vagyok védtelen mint annó. — védem magam.
— Tudom, de kérlek maradj itt bent, miattam oké? — vesz fel egy pólót és egy nadrágot én pedig bolintok és lassan benyitok Lucashoz.
Alszik.Bebújok mellé és várom hogy Jonah jöjjön de nem jön.Tíz perc után sem ezért megszegem ígéretem és kimegyek.Én csak egy pulcsit kapok magamra és a terasz ajtón megyek ki..