Szabadon vagy fogságban

4.rész

× 4.rész ×
— Úristen, basszameg. — kiáltok fel és megfogom Jonaht-t mielőtt össze csuklana a lába.
— Noah, meg próbáltam, ne haragudj rám.Minden az én hibám.
— Jonah, ne mondd ezt. — szorítóm a kezem a vérző oldalához.
— Jobban leszel, minden rendben lesz. — emelem a másik kezem a számhoz, hogy vissza tartsam a sírást.
— Nem tudod ezt bemesélni nekem. — mosolyog kedvesen én pedig magamhoz szorítóm de pár másodperc múlva elhúznak onnan.
— Engedjenek el! — kiáltom kapálozva.
— Hagyd ő már halott. — rángat az egyik én pedig próbálok ellenkezni, és vissza menni de nem sikerül.
— Nem lesz semmi baj. — mondja
erőlködve Jonah.
— Tudom hogy ez nem igaz. — üvöltők vissza de már nem látom mivel becsukták utánunk az ajtót.Jonah a szobában haldoklik és nem tudok semmit se tenni.
Egy kocsihoz cibálnak miközben, igen felnőtt férfi létemre sírok.Nem volt esélyem ilyen helyzeteket tapasztalom mikor még szabad voltam.
— Hova visznek? — reszketek a hátsó ülésen.
— Egy jobb helyre, nem lesz semmi baj. — néz rám a sofőr, teljesen normális hangnemben beszél hozzám.
— Ki maga? — kérdezem.
— Az nem fontos.De most ha nem haragszol.. — mondja és megáll az autó, hátrafordulva valami gázt fúj az arcomba mire homályosan kezdem el látni a dolgokat.
Egy hasonló helyen ébredek mint az a szoba ahol voltam.
Nagy nehezen felkelek az ágyból és a fejem a tenyerembe temetem.
Eszembe jut, hogy mi is történt.
Újra a sírás kerülget.Felállok az ágyrol és körbe nézek a szobában.
Szintén csak egy ajtó van rajta ahol ki és be lehet menni.
— Jöjjenek. — nyit ajtót egy férfi aki ide hozott, és egy csapat orvos jön be rajta.
— Mit akarnak? — hátrálok.
— Csak megvizsgálunk. — néz rám az egyik és leültet az ágyra és fel tűri a pulcsim ujját.
— Miért hoztak ide? — nézek a sofőrre.
— Itt minden jobb lesz, megmentettünk. — mondja komolyan.
— Mégis mitől, mi volt rám anyira nagy veszéllyel? — kérdezőskődők.
— Majd idővel megtudod. — mondja én pedig értetlenül kapkodom a fejem az orvosok között.
Hova kerültem?
Vért vesznek tőlem, majd minden kis dolgon végig mennek a testemen és tiszta ruhát adnak.
Elemegyek zuhanyozni.Hagyom hogy a meleg víz minimálisan égesse börömet.Szeretem ezt az érzést, régen sokat tapasztaltam.Jonah sokat vert, ő volt a nagyobb és mindent megtehetett amit csak akart.
Akármit csinálhatott velem, még akár a piercingje ízét is érezhettem nyelvem hegyén.Keze forró érintését börömön.És azt ahogy a nevemet suttogja érzékien a fülembe.
— Itt vagy? — kérdezi valaki.
— Persze, hol lennék? — kérdezem feleszmélve gondolataimból és kijövök a fürdöből, egy száll törölközőben a derekamra csavarva.
— Az eredmények mindennek megfeleltek, örülünk hogy te ilyen jó állapotban érkeztél hozzánk. — néz rám az ismeretlen.
— Az eredmények? — megyek vissza a fürdöbe és felöltözők.
— Igen, mások nem voltak ilyen jó állapotban. — lapozgatja a dossziékat.
— Hogy mi? — kapom fel a fejem.
— Mi történt ez a tízenhárom év alatt, amíg bezárva voltam? — kérdezem félve, de egyben felháborodottan.
— Sokan meghaltak, tudod ahonnan mi elhoztunk téged nem csak egy, egyszerű drogdiller háza volt.
— Többen is oda kerültek de őket nem sikerült megmenteni, te túl jó körülmények között nőtél fel. — néz rám.
— Nem értem ezt az egészet. — ülök le az ágyra.
— Egy egyszerű kis játék része lettél..