Szabadon vagy fogságban

14.rész

× 14.rész ×
- Ne mereszelj lőni! - ragadom meg a kezét.
- Eressz!Csak megmentem megunkat! - mondja és lehúzza az ablakot majd a kocsi kerekeire céloz ezzel lelassítva őket.De nem számít arra, ahogy énse hogy az egyik ember elkezdi lövöldözni a mi autónkat is.De aztán egy utolsó lövést ad a legelső kerékre és a furgon befordul csikorgó hangon egy, utcába.Sikeres mosolyt húz a szájára és vissza huppan mellém, hátra tűri a haját majd sóhajt egyett.
Lélegzet vételei szaporák, a mellkasa gyorsan emelkedik fel és le.
- Minden rendben van? - kérdezi felém nézve.
- Még te kérdezed? - könnyezek be ő pedig furán néz rám.
- Majdnem meglőtek! - háborodok fel.
- Nincs semmi bajom. - mondja nyugodtan én pedig nem is veszem észre hogy egyre lassabban megyek mígnem leállok az utca oldalán.
- Miért álltál meg? - kérdezi.
- Nem tudom. - mondom halkan.
- Szállj ki!Én vezetek tovább! - utasít mire kiszállok ahogy ő is.
Mind a ketten hátulról kerüljük meg az autót.
Hirtelen hozzám ér.
Neki nyom a hátsó ablaknak a pulcsim nyakanál fogva.
Közel van hozzám tincsei szemébe lógnak de én eltűrőm őket.
- Aggódtál értem? - kérdezi, meglep a kérdése de természetesen válaszolok.
- Persze, mint mindig. - nevetek egy aprót.
- Nekem kéne érted, de én hülye még ígyis kozkáztatom az épségedet. - hajtja le a fejét de én felemelem az állanál fogva.
- Most mentettél meg minket.
- Nem számít. - enged a szoritásán.
- Lucas. - megyek utána.
- Tessék? - fordul vissza felém.
- Köszönöm.
- Ugyan mit? - akar beülni a kocsiba de én megfogom a kezét.
- Hogy itt vagy velem. - mondom ő pedig megenyhűl és leül a hátsó ülésre majd magára ránt.
- Az előbb ez ki maradt. - csavarja meg az egyik göndör fürtömet.
- Ugyan micsoda? - játszom magam minimálisan.
- Ez. - kulcsolja ujjait az enyémre majd megcsókol.
Másik keze az arcomra csúszik mire belemosolyodok a csókunkba.
Lágyan csókolom puha, telt ajkait miközben ő cirogatja az arcom.
Percek múltán sem hagyjuk abba.Örülök hogy most az ő ölében vagyok, biztonságban érzem magam..
- Noah figyelsz rám? - kérdezni Lucas, már nem csókolom és ő sem engem de még mindig rajta vagyok.
- Persze. - eszmélek fel barna szemeiből.
- Indulunk kéne. - mondja én pedig megrázom a fejem és pislogok párat.
- Omm oké, szerintem is. - kezdem el valamiért kínosan érezni magamat.De látom őt ez nem igazán zavarja inkább csak elmosolyodik és ad egy utolsó csókot a számra én pedig felállok és az anyós ülésre ülök le.
Ő is beszáll a kocsiba és mostmár nyugodtan mehetünk arra a helyre ahol elvileg biztonságban leszünk.
- Arra gondoltam hogy elmehetnénk egyik nap valahova. - kezd el egy beszélgetést az unalmas út közben.
- Jó lenne, hárman mondjuk, mit is szoktak mostanában csinálni a velünk egyidősek? - kérdezem felé nézve és felnevetek
- Én csak kettőnkre gondoltam. - rakja kezét a combomra amibe bele is markol egy kicsit.
- Jaa, neharagudj!Mehetünk ketten is persze. - mondom kedvesen ő pedig csak egy szomorú mosolyt húz a szájára majd le is veszi a lábamról a kezét.
- Lucas! - ragadom meg a kezét mire egy kicsit kacskaringozik az úton de nem lesz belőle semmi baj.
- Akárhova mennék veled, és ezt ne vedd úgy hogy minden áron akarom hogy Jonah is jöjjön.Nem úgy értettem. - kulcsolom rá a kezem az ővére.
- Persze tudom. - simogatja az ujjával a kezem én pedig vissza nézek az útra.Egy erdő felé kezd el hajtani majd be.Egyre beljebb megy és minden igaz félek egy kicsit de biztonságban is érzem magam.Lucas tudom hogy csak jót akar.
- Itt vagyunk. - mondja kb 15 perc után.Egy kis faház előtt állunk meg.
Kívülről kicsinek látszik de belülről nagyobb.
Egy szoba van benne, egy fürdő és nappali.
Meg egy kis pici konyha.
- Hogyhogy csak egy szoba van? - kérdezem.
- Én minden este kint aludtam a kanapén. - válaszolja mintha tudná mire akartam célozni ezzel a kérdéssel.
A kanapéra pillantok, elég nagy ahoz hogy kényelmesen el is férjen rajta.
A megkönnyebbülés látszódik szerintem az arcomon.
Bezárja az ajtót majd a konyhába sétál.
- Kérsz valamit inni? - kérdezni majd kinyitja a hűtőt.
Ahoz képest hogy már rég voltak itt fel volt pakolva élelmiszerrel.
- Hogyhogy? - kezdem de félbe szakít és válaszol.
- Mondtam hogy Jonah tudta, hogy ez fog történni..