22.rész

158 15 0
                                    

× 22.rész ×
— Most mennünk kell. — mondja apa felállva anyával együtt.
— Ethan te is. — szólnak rá mert nem hallotta, annyira bele merültünk a beszélgetésbe.
— Megyek, holnap  jövünk érted és haza viszünk. — sóhajt egyett majd megpaskolja a hátamat mire elmosolyodom és mind a hárman megölelnek majd kilépnek a korteremből.
Este 10 óra van most és most jönnek újra vízitalni engem, hogy minden rendben van e.Csak egy fájdalom csillapítót kapok a nyakamra és adnak enni valót is meg vízet.
Azután hogy kimennek elmegyek fürödni majd amit anya hozott pizsomát veszem fel.
Leoltom a lámpát és hosszú percek után elalszom.
— Noah ébredj! — suttogja valaki a sötétben és a vállamat simogatja.
— Baszki. — riadok fel egy egy jó nagyot beverek az illetőnek.
— Normális vagy? — kiált fel majd fel is kapcsolódik a villany.
— Lucas? — könnyezek be majd kipattanok az ágyból és magamhoz szorítom.
— Hogyhogy itt vagy? — kérdezem a vállára hajtva a fejem.
— Azóta keresünk miota behozott a mentő.
— Te miért nem jöttél velem? — vállok el tőle és a szemébe nézek.
— Nem engedték. — fordítja el a fejét.
— Ne hazudj. — engedem el de ő vissza húz magához, majdnem össze ér a szánk.
— Túl kockázatos lett volna eljönnöm, és nem csak a te érdekedben hanem az enyémben is.
— Persze, megértem. — mondom mire elmosolyodik és megcsókol.
Kezét a derekamra teszi majd onnan az egyik keze levándorol a fenekemre amibe bele is markol egyet.Belenyögök a szájába mire hátrafelé kezd el lépkedni.Rádönt az ágyra majd vissza rakja kezét az arcomra.
— Úristen. — nyitja ki a szemét.
— Mi a baj? — kérdezem.
— Hogy néz ki a nyakad. — simítja végig mire felsziszenek.Szája elé kapja a kezét de én elveszem onnan és megcsókolom.
— Nem a te hibád. — mondom és hallgatunk pár másodpercre.
— Menjünk haza.
— Nem lehet. — válaszolom majd felülök az ágyon.
— Miért nem?Ne hülyéskedj! — nevet egyett majd átkarol.
— A családom megtalált és holnap megyek is haza. — suttogom újra bekönnyezve.Tudom mi lesz a reakciója, és le kell hunynom a szemem, hogy ne sírjam el magam.
— Hogy találtak rád? — kérdezi és a keze ökölbe szorul.
— Értesítette őket a kórház. — válaszolom.
— És te őket választod helyettem? — kérdezi felállva..

Szabadon vagy fogságbanUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum