Szabadon vagy fogságban

28.rész

× 28.rész ×
- Anthony ide ne merd hozni. - mondja neki fenyegetően.
- Miért mi lesz? - kérdez vissza Lucas lenézően majd kinyomja a hívást.
- Francba.. - ülök le a kanapéra és a kezemmel törölgetem a szememet.
- Kicsim. - jön oda anya és átkarol.
- Miért nem szóltál nekünk erről, tudod ki az aki fogságban tartott. Mégsem mondtad el. Miért nem? - kérdezi a hátam mögül.
- Nem akartam kockáztatni a barátom életét ennyi az egész. - mondom megrántva a vállamat és felállok.
- Nem szabad, hogy ide jöjjön, mert biztos hozná Jonah-t is.
- Ki az a Jonah? - kérdezi Ethan.
- Akivel felnőtem.
- Ő is fogságban volt mint te? - kérdezi anya.
- Mondhatjuk úgy is. - sétálok a fürdöbe és becsapom az ajtót. A csapra támaszkodom és zokogni kezdek magam. Hogy tehettem, hogy elmondtam a nevüket. Rács mögé fognak kerülni. Mind a ketten.
- Be engedsz? - kopog az ajtó másik oldaláról Oliver kettő perc után.
- Nem, mit akarsz? - kérdezek vissza a tükörbe nézve.
- Lucasról akarok veled beszélni. - mondja mire kikerekedik a szemem és az ajtóhoz lépek majd kinyitom ő pedig belép rajta. Becsukom az ajtót és mind a ketten leülünk a kád szélére.
- Nem tudom mennyire ismered Lucast vagy mióta, de biztos nem ismered eléggé. - kezdi el én pedig várom mi sül ki ebből.
- Egy és fél éve. - mondom.
- Ez a mi 10 évünkhöz semmi. - nevet majd felhúzza a szemöldökét.
- Mi az amit el akarsz mondani róla? - kérdezem félve.
- Figyelj, nem azért mondom el, hogy akármit is meg gondolj vagy ilyesmi. Hanem mert nem akarom, hogy úgy járj mint az öcsém.
- Várjunk csak. Te tudtad, hogy Tony meleg?Akkor miért mondtad, az előbb, hogy fogalmad sem volt róla? - kérdezem.
- Persze, csak nekem mondta el. Azért mert eddig csak én tudtam de most már a te családod is de ez most mindegy. Figyelmeztetni akartalak egy dolog felől. - mondja komolyan mire görcsbe rándul a gyomrom és egy gombóc nő a torkomban.
- Mondd.. kérlek. - könyörgök neki mert nem bírom kivárni, hogy mi az.
- Két éve az egyik napon volt egy buli nálunk. Lucas szokás szerint átjött hozzánk. Anthony és ő is sokat ivott. Ekkor már együtt voltak és láttam, hogy Lucas felhúzza az emeletre. De ezt csak én láttam de nem fordítottam ennek nagy ügyet. - meséli én pedig egyre jobban fészkelődők mígnem fel is állok és úgy hallgatom tovább..
- Már egy ideje fent voltak, gondoltam utánuk megyek, hogy mégis mi folyik ott. De éppen akkor jött le Lucas, piros volt az arca és kicsit lihegett.
Elkezdtem sétálni felé de mintha ott se lettem volna ki akart kerülni de megragadtam a karját és szembe fordítottam magammal. Félve nézett rám, áradt belőle az alkohol szag.
Meg kérdeztem, hogy mégis mi történt oda fent de nem válaszolt ezért elengedtem a kezét ő pedig elment tőlünk.
Ezután egyből felmentem az emeletre és az összes szobát végig jártam mígnem az utolsóban megtaláltam. Sírt, sőt zokogott. - mondja mire könnybe lábad a szemem.
- Istenem ugye nem? - kérdezem.
- Kérdezgettem, hogy mi történt, nem volt rajta ruha csak egy alsó nadrág és volt rajta pár vörös sebhely.
- Akkor este nem mondta el mi történt de sejtettem. Pár hét után mondta csak el, hogy mit is tett vele.
- Mit? - kérdezem és a sós könnyeim csak úgy potyogtak a pulcsimra és annak az ujjára.
- Megerőszakolta. Noah, bántotta. - néz a szemembe én pedig a számba harapok és le csúszok az ajtónak háttal.
- Úristen. - remeg a lábam és akkora sokk uralkodik rajtam, hogy mozdulni sem tudok.
- Noah, el kellett mondanom. - áll fel és odajön hozzám majd átölel. Lehunyom a szemem és hosszú másodpercekig sírok a vállán.
- Most ide jönnek. Tudod én azóta az este nem láttam és akkor megfogadtam, hogy megtalálom de eltűnt, felszívodott. De megtalt téged és lehet te is így fogod végezni.
- Nem, tudom, hogy nem. Csak az alkohol vezérelte akkor aznap este és tudom, hogy megváltozott. - válaszolom suttogva.
- Nem hiszem. - mondja majd elváll tőlem és a szemembe néz.
- Kérlek, most, hogy ezt elmondtam fontold majd meg, hogy cselekszel Lucas felé. - kéri tőlem komolyan hangnemben.
- Rendben. - mondom ő pedig feláll és felhúz a földről.
- Gyere menjünk ki. - simogatja meg a hátamat én pedig kinyitom a zárat és kilépek a fürdöből.
- Minden rendben? - kérdezi anya.
- Persze, csak beszélgettünk. - mondja Oliver én pedig a konyhába megyek egy papír zsebkendőért. A szememet törölve megyek vissza de mikor ki érek nyitodik az ajtó és Tonyt pillantom meg s elő lép mögüle Lucas. Mikor meglát engem fal fehér lesz. Egyre az egyre nem számított, hogy itt leszek..