Szabadon vagy fogságban

31.rész

× 31.rész ×
- Anthony mikor nem az? - kérdezem gúnyosan.
- Ne legyél vele ilyen. - jön oda majd egy puszit nyom a fejemre és kimegy a szobából. Becsukja maga után az ajtót én pedig újra az ablak felé fordulok.
Milyen ne legyek vele? Ugyan már.
Az íróasztalomhoz ülök és egy papírt és egy tollat keresek majd elkezdem felírni ami kellhet nekem az iskolába. Elnyomja a gondolataimat, eszembe se jut ez az egész, ki sem megyek már aznap a szobából.
Írásba kezdek és össze foglalok mindent amire emlékszem, a legjobb és legrosszabb emlékeket egyaránt. Milliószor gondolok Lucasra és azt kívánom, hogy itt legyen. Mellettem és tudjam, hogy minden rendben van vele. Egyszerűen csak meg akartam ölelni és bocsánatot kérni tőle és elmondani neki, hogy mindennél jobban szeretem.
Olyan későre fordult az idő, hogy már csak a hold fénye villágít be az ablakon. Az asztali lámpám van csak bekapcsolva. Már majdnem elalszok a félhomályba mikor egy halk kopogást hallok majd azt, hogy nyílik az ajtó. Felkapom a fejemet és az szobám ajtaja felé nézek.
Már készülök elküldeni Anthonyt, de nem ő jelenik meg az ajtó küszöbén.
Dzsekije fekete, inge kék csíkos, haja hosszú tincsekben lóg a szemébe. Úgy néz rám, hogy közben szeme csillog.
- Mit keresel itt? Ki engedett be? - kérdezem sírást vissza folytva.
- Anyukád. - mosolyog mire én is egy apró mosolyt húzok a számra és felállok.
- Amiket Tony mondott neked az, mind hazugság. - suttogom egyre közelebb menve hozzá. Felemeli a levegőbe mind a kettő kezét, ahogy én is. Rákulcsolja, majd meg is szorítja ujjaimat.
- Tudom. - mondja majd egyik kezével magához von. Elsírom magam a vállán mire csak nyakhajlatomba furja a fejét.
- Ne haragudj. Szeretlek Noah. - mondja mire egy megkönnyebbült sóhaj szalad ki a számon.
- Én is szeretlek Lucas. - mondom halkan mire lassan eltól magától.
A szemembe néz és egy csókot nyom a homlokomra. Újra elmosolyodok ő pedig olyan gyengéden csókol meg, hogy beleborzongok. Imádom, annyira imádom..

— Maradsz éjszakára ugye? — kérdezem elválva tőle.
— Persze, hogy maradok. — mosolyog majd két keze közé fogja az arcomat. Megsimogatja hüvelykujjaival és kettő is gödröcske jelenik meg a szája sarkában ahogy mosolyra húzódnak au ajkai
— Szeretlek. — suttogja majd egy utolsó csókot nyom a számra.
— Szeretlek. — ismétlem meg majd át teszem a karjaim a nyaka körül majd össze is fonom mögötte.
— Nem vagy álmos? — kérdezi halkan homlokát enyémnek döntve.
— De igen. Jössz fürödni? — kérdezem.
— Inkább külön. — suttogja az ajtó felé mutatva a fejével mire elnevetem magam. Igaza van anyájek itt vannak. Na meg persze a bátyám, Oliver és Tony is.
— Megyek én előbb, addig nyugodtan néz körül vagy akármi. — engem el és a szekrényemet kinyitva veszek elő egy tiszta alsógatyát és egy pólót.
— Az jó ha majd adok egy polót? — kérdezem.
— Hoztam magammal. — veszi fel a földről azt a táskát amit akkor dobott le mikor megölelt.
— Ha rendben, okés nyugodtan. — mondom kicsit zavarban majd elindulok a fürdő felé.
— Hé Noah. — szól utánam én pedig vissza nézek rá.
— Vedd fel ezt. — veszi le egy pillanat alatt a pólóját és a kezembe nyomja az én felsőmnél kétszer nagyobb Lucas illatú ruhadarabot.
— Köszönöm. — nyúlok oda az arcaért és közelebb húzom magamhoz és megcsókolom. Pár másodperc után elvállok tőle és kimegyek a szobából és becsukom az ajtaját.
A fürdő felé megyek de mikor be akarnék menni mégsem tudok mert be van zárva.
Kopogok párat mire kattan a zár és Anthony nyitja ki az ajtót.
— Siess én is akarok menni fürödni. — nézek a szemébe majd be akarom csukni az ajtót de odarakja a kezét.
— Mi az? — kérdezem felhúzva a szemöldökömet.
— Itt van igaz? — kérdezi, tudom mire, vagyis kire utal de azt viszont nem, hogy honnan tudja, hogy itt van.
— Igen itt van. — válaszolom.
— Tudtam. — mosolyodik el halványan.
— Felejsd el Őt. De erről nem akarok beszélni. Rendezd el magad és engedj be engem is. — mondom komolyan mire visszacsukja az ajtót én pedig a falnak dőlve várok rá..