Szabadon vagy fogságban

24.rész

× 24.rész ×
Ethan körbe kísér az egész házban és megmutatja mi hol van.A szobám a vele szembelévő szoba az emeleten.Szép tágas és tele van könyvekkel.Több polc is díszeleg a falon amin sorakoznak a színes gerincű könyvek.Nagy francia ágy van a közepén, és itt is üveg ablakok vannak.Csodás kilátás van az erdőre és ahogy lenézek látom a kertet amin egy üveg ház van, amiben virágok lehetnek.Egy medence is kapott helyet ami most télen le van fedve de lehet benne fürödni, mert meleg a víze.
Saját fürdőm van.Minden megvan itt amire szükségem lehet.
— Majd elmegyünk vásárolni addig is kapsz majd egy pólót tőlem meg ami kell. — mondja kedvesen a bátyám.
— Köszönöm. — mondom majd lefekszek az ágyra és a plafont bámulom.
— Minden oké? — kérdezi becsukva az ajtót és leül a kanapéra.
— Igen persze. — könyökölök fel.Magamnak sem akarom bevallani, hogy hiányzik Lucas pedig ezt ő is tudja.
— Vasárnap elmehetünk majd vásárolni, ha jó neked. — mondja mire bólintok.
— Ruha kell, telefon, laptop, valami cipő meg amit még szeretnél. — kezdi el sorolni.
— Figyelj nekem nincs szükségem ilyen dolgokra, mármint ruha meg cipő az oké de a többi felesleges.
— Márpedig szerintem kelleni fog az iskolában.
— Járni fogok suliba? — kérdezem visszadőlve és megdörzsölöm a szemem.
— Persze, apa beiratott.
— Szuper. — fújom ki a bent tartott levegőt.
— Na de megyek.Hamarosan jönnek át hozzám.Ha akármi kell gyere nyugodtan. — mondja mire csak elmosolyodok ő pedig kimegy.
Felállok és az íróasztalhoz megyek.Van rajta egy kis doboz.Kinyitom és egy képet látok meg amin négy ember van.Gondolom én, Ethan anya és apa.Kicsik vagyunk még rajta de ismerős a kép.
Felrakom az egyik polc tetejére és le megyek.
— Köszönöm anya az ajándékot. — csókolom meg az arcát.
— Ugyan kicsim. — mosolyog én pedig leülök a konyhapulthoz.
— Nem vagy éhes? — kérdezi.
— Most nem, nagyon. — válaszolom és éppen akkor csöngetnek.
— Ethan megjöttek a haverjaid. — kiabál fel anya a testvéremnek aki lent is van pár másodperc múlva és ki is nyitja az ajtót nekik.
— Sziasztok. — köszön nekik.Kettő fiú áll az ajtóban.Fészkelődni kezdek a székben mígnem odaérnek hozzám.
— Helló. — köszön az egyik nekem mire felé fordulok..
— Szia. Noah vagyok, Ethan testvére. — szállok le a székről és bemutatkozom.
— Anthony vagyok, de csak Tony. — néz a szemembe és elmosolyodik.
— Én Oliver vagyok örülünk, hogy megismerhetünk. Ethan mesélt rólad, hogy haza jöttél. Nagyon durva ami veled történt. — mondja nevetve, én pedig a mögötte álló testvéremre nézek aki megrántja a vállát és a konyhába sétál anyához.
— Hát igen. — vakarom meg a tarkómat zavaromban.
— Hé, hagyd békén. Húzzatok fel mingyárt jövök én is. — néz rájuk Ethan mire megszeppenek egy kicsit. Igaz nem nekem mondta.
A barátai felmennek és már csak egy  ajtócsapodást hallok.
— Ne haragudj Oliver miatt. Tudod ő ilyen személyiség. — jön oda hozzám és megpaskolja a hátam.
— Nem baj. — mosolygok ő pedig felmegy utánuk.
Én sem időzők sokáig lent hanem felmegyek.
Fel érve hallom, hogy röhögnek és zenét hallgatnak. Gondolkozok azon, hogy bemenjek e de aztán mégsem megyek be.
A szobámba beérve a nagy ablakokhoz sétálok és csodálom a hóval borított fák csúcsait mígnem valaki kopog.
— Gyere! — fordulok arra és meglepetésemre Anthony kukkant be az ajtón.
— Bejöhetek? — kérdezi mire bólintok ő pedig átlépi a küszöböt majd vissza is csukja az ajtót. Leülök az ágyra ahogy ő is. Pár másodperc csönd uralkodik el rajtunk. Ő se tudja mit kérdezzen vagy mondjon. Ahogy én sem.
— Zavarlak? — kérdezi mire felé pillantok.
— Dehogy. — mosolyodom el ahogy ő is.
— Sokszor szoktatok átjönni? — érdeklődők.
— Igen, majdnem minden nap. Tudod a bátyám és Ethan egy kosárcsapatban játszanak a suliban és legjobb barátok is szóval. — kezd el mesélni.
Nem is gondoltam volna, hogy testvérek. De mondjuk arra rájöhettem volna, hogy csapattársak mert Oliver is olyan kabátot visel amilyen Ethannek is van.
— Akkor fogunk még találkozni. — mondja mire újra elmosolyodok. Mi van velem?
— Örülök, hogy megismertelek. Végre egy olyan, akivel el tudok majd beszélgetni. Ők igazából mindig csak kosaraznak a kertben vagy videójátékoznak. Én pedig azt nem nagyon szeretem. — nevet és beletúr barna hajába.
— Én is örülök, hogy megismertelek. — nyújtom felé a kezem mire belecsap egyet.
— Egyébként, nagyon sajnálom ami veled történt, Ethan elmesélt mindent..