Szabadon vagy fogságban

36.rész

× 36.rész ×
– Ne beszélj így velem. Az öcsém vagy és kötelességem megvédeni. – néz rám a visszapillantó tükörben.
– Kettő hét és húsz éves leszek. Ugyan már. – nevetek egyet.
– Én pedig nemrég töltöttem a 23-at és jövőre megyek egyetemre. Szóval inkább fogadj szót szépen. – mondja mire most ő és Oliver mosolyodik el majd pacsiznak egyet.
– Nagyra tartod magad Ethan. Pedig még csak kettő napja ismered. – szólal meg az eddig csöndben lévő barátom.
– Úgy véled Lucas? – kérdezi gúnyosan a testvérem.
– Úgy. – vág vissza mire csönd telepszik mindenkire.

Az út további része csöndben telik. Párszor Tonyra pillantok aki csak úgy bámul kifelé az ablakon és meg sem szólal.
Bejárunk a garázsba és segít nekem apa kiszállni a kocsiból majd mindenki a nappaliba megy.
Anya aggódó tekintettel néz rám apa mellől. Már várom a leszidást.
– Büntessetek meg nyugodtan. – hajtom le a fejem.
– Nem büntetünk meg. – mondja apa.
– De hisz a motor.. – nézek most anyára.
– Nem fontos az a motor semmenyire, az a lényeg, hogy te jól vagy és megúsztad egy alkar töréssel. – válaszolja kedvesen mire egy sóhaj szalad ki a számon.
– Nem csinálok többet ilyet, ígérem. – mondom majd magamhoz vonom a szüleimet a szabad kezemmel.

A "családi" beszélgetés után felmegyünk Lucassal az emeletre és bemegyünk a szobámba. Becsukja az ajtót és megfogja a kezem majd leülünk az ágyra.
– Azt hittem sokkal nagyobb leszidást kapok. Jonah sokkal másképpen kezelte az ilyen dolgokat. Pofont kaptam és hallgathattam, hogy ordítozik velem órákon át.
– De ők nem Jonah hanem a szüleid. Most kaptak vissza téged, és örülnék, hogy újra a kisfiúk lehetsz. – ölel magához.
– Igen tudom. – markolok bele a pólója hátuljába.
– Mióta az eszemet tudom, azóta vissza akartam kerülni hozzájuk. – mondom.
– Tudom. – simogatja a hátamat.
– Köszönöm, hogy utánam jöttél a viharban. – mondom halkan.
– Természetes. – cirogatja a nyakamat.
– Szeretlek Lucas. – vállok el tőle és a szemébe nézek.
– Én is, nagyon. – csókol meg mire elmosolyodok és a határol átcsúszik a kezem a nyakára majd a hajába.
Egy mozdulattal az ölébe húz és szorosan fogja a derekamat eközben meg nem szakítva a csókot.
Szívem hevesen ver, melegem is van. Forró köztünk a levegő. Egyre közelebb húzódok hozzá. Hangosan veszi a levegőt ahogy én is.
Az alsó ajkamat végig simitja nyelvével miközben húzza le rólam a pólómat. Kezemnél óvatosan bújtat ki belőle majd a padlóra kerül a ruhadarab de mielőtt tovább haladna eltolom magamtól.
– Mi a baj? – tűri hátra a haját.
– Ne most, mindenki fent van. – mondom mire bólint.
– Igazad van de este nem kíméllek ugye tudod? – kérdezi ravaszul mire a kezemmel megsimitom az arcát.
– Persze. – adok egy csókot szájára majd lemászok róla.

Az ágy támlájának dőlők és bekapcsolom a tévét. Lucas mellém mászik majd a fejét a mellkasomra hajtja én pedig a hajával játszadozom. Keresek egy filmet és lassacskán hallom, hogy Lucas békésen szuszog rajtam.
Örülök, hogy itt van velem. Minden percét imádtam annak az időnek amit vele töltöttem és amit fogok is még.
Veszekedések ellenére se fogunk elszakadni egymástól, mert egyikőnk se tudna haragudni hosszú ideig a másikra.
Nagyon szeretem és azt akarom, hogy itt maradjon velem, vagy egy saját házban éljünk együtt a közeljövőben.
Nem érdekel, hogy ki mit mondd mindennél jobban szeretem és tudom, hogy ez kölcsönös.

Valaki kopog az ajtón. Nem tudok felállni, mert Lucas már karjaival is átkarol.
– Gyere be! – szólok oda halkabban, hogy nehogy felébredjen.
– Szia. Bejöhetek? – kukkant be Anthony az ajtón.
– Gyere. – mondom mire belép az ajtón és vissza is csukja. Körül néz a szobában majd egy széket találva oda ül az ágy mellé.
– Miért jöttél? – kérdezem kíváncsian.
– Bocsánatot kérni, és kicsit gyúnyolni. – válaszolja.
– Tudod mit? Inkább menj ki! – nézek rá dühösen.
– Jó, ne haragudj. Tényleg szeretnék bocsánatot kérni, úgy mindenért. Lucassal kapcsolatban is.
– Köszi, de már mindegy. Nem tudtad mit csinálsz. – nézek le a barátomra majd elmosolyodom.
– Semmi baj. Az a lényeg, hogy most itt van és nem lehet semmi baja. De ez neked is köszönhető. Ha te nem mész vissza hozzá akkor most nem lenne itt velem. – fogom meg a kezét.
– Szereted még igaz? – kérdezem.
– Persze, hogy szeretem, de nem fogok és nem is tudok ellene semmit se tenni, hogy ti ne legyetek együtt. Majd biztos találok mást aki kedves lesz velem. – válaszolja félmosolyra húzva a száját.
– Biztosan. – mondom majd elengedem a kezét és a távirányítóért nyúlok majd lekapcsolom a tévét.
– Most, mi jóba vagyunk akkor? – kérdezi félő tekintettel.
– Úgy néz ki. – mosolygok rá mire ő is rám.
– Akkor jó. – mondja. Pár másodperc csönd uralkodik el rajtunk.
– Eljössz majd velünk nekem bevásárolni a suliba? – kérdezem érdeklődve.
– Igen, szívesen eljövök. – válaszol mire bólogatok. Na meglátjuk mi lesz..