Szabadon vagy fogságban

25.rész

× 25.rész ×
— Ne sajnáld. Már vége, és végre itthon vagyok. — lelkesedek majd hátra dőlők az ágyon és a plafont bámulom mígnem ő is lefekszik mellém. Felé fordítom a fejem és csak mosolygok.
— Kérdezhetek valamit? — mondja halkan.
— Persze. — válaszolom majd beharapom az alsó ajkam.
— Volt már barátnőd? — kérdezi mire megkönnyebülten sóhajtok egyet.
— Nem, és nem is lesz szerintem. — mondom és felülök.
— Megbántottalak? — ül fel ő is.
— Nem. — hunyom le a szemem.
— Csak mert olyan szomorúnak tűntél az előbb. — néz rám. Nem is vettem észre. Mondjuk az tény, hogy hiányzik Lucas.
— Nem csak, hogy is mondjam.. — fordulok felé és törökülésbe rakom a lábam.
— Én egy fiúval éltem napjaimat tizenhárom éven át. Nem nagyon találkoztam lányokkal. — kezdem de szerintem le esik neki, hogy mit akarok ezzel mondani mert ő is felém fordul.
— Én is. — mondja hirtelen. Mire lefagyok, belőle nem néztem volna ki. Ő is egy menő gyerek lehet az iskolában mint a bátyám és Oliver, biztos nyomulnak rá a csajok. Vagy ez neki is egy akkora tiktok mint az enyém?
— Mondj valamit. — kérlel.
— Nem gondoltam volna, hogy te. — kezdem mire elmosolyodik.
— Én se rólad. — nevet mire engem is elfog a nevetés, szimplán attól, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyire megértő lesz. Na meg azon, hogy lehet végre lesz egy barátom akivel szimplán csak barátok leszünk.
— Ígérj meg valamit. — hagyom abba a nevetést.
— Akármit. — bólint.
— Ez a mi titkunk és senki nem tudhat róla. — mondom komolyan.
— Ígérem de akkor te is. — tartja fel a kis ujját.
— Meg ígérem. — mondom suttogva. Olyanok vagyunk mint a kisgyerekek.
Pár percig ülünk még úgy az ágyon mikor is, semmi szó nélkül kínyilik az ajtóm és Ethan és Oliver áll ott.
— Nézd már. Hogy össze melegedtek. — vág gúnyos fejet Tony bátyja mire az enyém megrázza a fejét.
— Meglehet. — mondom halkan úgy, hogy csak a mellettem ülő fiú hallja. Mind a ketten elnevetjük magunkat.
— Ma itt alszunk. — mondja Oliver mi pedig össze nézünk és megrántjunk a vállunkat.
— Oké. — válaszolom ők pedig kimennek.
— Kicsit sem volt gáz. Biztos full piros volt a fejem. — nevet én pedig csak megrázom a fejem.
— Mi lesz ha kiderül? — kérdem.
— Nem fog kiderülni. — néz le a padlóra..
— Lemegyünk enni? — teszem le a könyvet amit már vagy fél órája olvasok, és Tony felé fordulok aki felnéz rám a telefonjából.
— Aha. — válaszolja majd feláll, ahogy én is. A lépcsőn lemenve benézek Ethan nyitott szoba ajtaján. Nincsenek fent, biztos ők is már lent vannak.
— Éhees vagyok anya. — mondja a bátyám az étkező asztalon könyökölve.
— Hozom már. — válaszol a konyhából mi pedig megvárjuk amíg a sajtos tésztát elhelyezi az asztalon. Leülünk mi is de várunk még kiszedik az adagjukat a testvéreink.
— Szedj előbb te. — mosolyog Anthony mivel egyszerre nyúlunk a kiszedő kanálért.
— Köszi. — mosolygok vissza rá majd szedek egy kis adagot.
— Ennyi az össz drágám? — simitja meg a fejem anya. Eközben a mellettem ülő fiú is szed magának enni.
— Nem vagyok olyan nagy adag ételhez hozzá szokva de majd belejövök. — motyogom teli szájjal.
— Jólvan, jólvan. Nehogy megfulladj nekem. — nevet majd visszamegy a konyhába.
— Megint finomat tetszett főzni Olivia néni! — kiált oda neki Oliver, gondolom bokolni akart vele.
— Minden alkalommal elmondod, hogy milyen finom mikor itt vagytok. — jön vissza hozzánk egy pohár limondádéval a kezében.
— Oliver, befejeznéd kérlek az anyám befűzését? — modul rá Ethan.
— Nyugi kicsim. — legyint felé mire megforgatja a szemét. Mi Tonyval össze nézünk és egy apró mosoly jelenik meg mind kettőnk száján.
Az evést ezután már mind a négyen csöndben végezzük el. Ethan végez elsőnek és bevárja Olviert majd felmennek. Tony és én még lent maradunk egy kicsit.
Segítek anyának bepakolni a mosogatógépbe és miután végeztem oda sétálok az ablakhoz és nézem ahogy szakad a hó.
— Nem megyünk el egyet sétálni valamerre? — kérdezem.
— Ilyen időbe? — kérdezi humorosan mire bólintok.
— Hát jó. — adja be magát.
Fel megyek mind a kettőnknek egy pulcsijért Ethanhoz és az egyiket Tony kezébe nyomom.
Felvesszük őket és még kabátot, bakancsot majd kiléptünk a rideg téli időbe.
Magam mögött bezárom az ajtót majd a kabátom kapucniját a fejemre húzom.
Az erdő felé vesszük az irányt és egy kis ösvényen megyünk végig mígnem Anthony megáll előttem.
— Van valami baj? — kérdezem mellé lépve.
— Semmi csak fázok, nem volt jó ötlet kijönni. — néz a szemembe..