Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

4.

~Hétfő reggel~

A suli udvarán szokásosan rengeteg felsőbbéves , évfolyamtársam beszélgetett,bandázott, nevezzék aminek akarják. Furán néztek rám és összesúgtak a hátam mögött. Nem értettem mi ez a hirtelen mindenki velem foglalkozik dolog, de bevallom őszintén, nem is érdekelt. Az osztályba belépve, ram mutogató, rajtam nevető emberekkel találtam szembe magam.

-Mi van Park Jimin? Nem mersz közeledni a barátnődhöz? -kiabált hozzám egy kisebb társaság.

-A csajod hogy foghatott ki egy ekkora nyomorékot mint te? 20 évesen nem mered beküldeni a macit a málnasba? -nevetett az egyik osztálytársam.

-Barom!
-Nyuszi!
-Ijedős fasz!
És még sok hasonló dolog amivel becézgetni kezdett az igen kedves iskolám, az igen kedves barátnőmnek köszönhetően. Az órát valahogy átvészeltem, de ott is elég rendesen kaptam a szart. Nem szóltam a barátomhoz, semmi kedvem nem volt hozzá.
Szünetben el akartam menni a lehető legközelebbi mosdóba. Elindultam, de mielőtt benyithattam volna, Jennie és pár ribanc osztálytársa elkapott.

-Jaj csak nem Jiminnel találom szembe magam? -Kérdezi az egyik ribi.
Nem a kurva anyáddal... Lányokkal nem állok le vitatkozni.
- Elég szánalmas vagy haver- mondja a másik, akit azt hiszem Minseonak hívnak.
-Kösz Jennie-mondtam ki vállat vonva, miközben belül majd felrobbantam.
-Nem tudom miről beszélsz- hazudott nemes egyszerűséggel a szemembe.
Nem válaszoltam, csak hagytam, hogy elmenjenek és bemehessek wc-re.

-Elég rendesen megpróbálnak kicsinálni- hallom a hátam mögül, egy lánynak a hangját. A kezét a vállamra tette és megkerült, hogy velem szemben álljon.
-Kim Jisoo vagyok-nyújt kezet, mire feleszmélek és én is bemutatkozom neki
-Park Jimin, de gondolom már ismersz..
-Igen. Jennie mondott rólad pár dolgot, én sajnállak, és melletted állok.
-Miket mondott? - kérdeztem tőle kíváncsian.
-Mindenkinek olyanokat mond, hogy beszari vagy mert képtelen vagy vele tudod... azt. - célozgatott. -Meg olyanokat, hogy elhanyagolod, nem becsülöd meg és soha nem nézed, hogy neki mi lenne a jó. Előadta a hatalmas drámát, hogy neki milyen rossz és te mennyire nem bánsz jól vele. Tudod az az igazság, hogy Jennie nagyon jól el tudja hitetni mindenkivel az idióta meséit, csakhogy megalázhasson másokat. Ha ő akar valamit azt általában megkapja. De ha nem, akkor mindent megtesz azért, hogy a születésedet is megbándd. - mondta aggodalmas arccal.
Lesokkoltak a szavai. Fájt. Nagyon. Hiszen én szerettem Jenniet és ezen még ez sem tudott változtatni. Viszont ha jól értettem, most tönkre akarja tenni az életem. És hazudozik. A sírás kerülgetett.
-Köszönöm, hogy elmondtad - tekintettem rá hálásan.
-Semmiség. - válaszolta. -Kevés olyan dolog van amit jobban utálok Jennie ármánykodásainál. Vagy úgy magánál Jennienél. - gondolkodott el.
Erre a kijelentésre nevetnem kellett.
Egyszer csak hatalmas csattanást hallottam. Jisooval egymásra néztünk, majd a hang irányába kaptuk a tekintetünket. A folyosón végén Tae feküdt hason. Aztán felpattant és felénk kezdett rohanni. Út közben még vagy kétszer majdnem elesett, de végül egészben odaért hozzánk. A térdén támaszkodott pár másodpercig levegőt kapkodva, aztán kiabálni kezdett velem.
-Jimin, te hol a jó büdös francban voltál eddig?! Fél órája téged kereslek! És megkérdezhetem, hogy miért hallom minden második embertől azt, hogy mekkora egy beszari köcsög vagy? Ugye tudod, hogy magyarázattal tartozol? - hadarta egy szuszra.
-Tudom, tudom, de ezt ne itt és ne most. - nyugtattam.
Taehyung hirtelen Jisoo felé kapta a fejét, akiről egy pillanatra meg is feledkeztem.
-Te meg amúgy ki vagy?
-Kim Jisoo vagyok parasztkám- tette karba a kezét.
-Ne haragudj-mondta Tae konkrétan fulladozva.
-El van nézve-forgatta meg a szemét Jisoo
Tae kiegyenesedett és Jisoora nézett. Jisoo felnézett rá, és elvesztek egymás tekintetében. Legalább is nekem nagyon úgy tűnt.
-Oké akkor én mostmár elmennék pisilni ha nem gáz- mondtam türelmetlenül.
Jisoo rámnézett és bólintott, Tae pedig.. Hát Tae elég félelmetesen bámulta szegény lányt.