Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

17.

Pár perc múlva visszajött egy hatalmas vigyorral az arcán.

-Nos, azt mondta, hogy elintézi és NEM haragszik rád-hansúlyozta ki a nem szót.
Egy hatalmasat sóhajtottam és az ajtó felé biccentve jeleztem, hogy indulhatnánk a következő állomásunkra.
Tae vette a célzást és csendben követett.
-Haza?- kérdezte a kovsit beindítva.
-Kell valami szexi ruha mára-kacsintottam a barátomra.
-Ó..Szóval ilyen hamar meg akarod magad dugatni?-röhögött fel a kormányt csapkodva.
-TAEHYUNG NEM!-Kiáltottam rá-csak tetszeni szeretnék neki-pirultam el.
-Nem a ruhád miatt fogsz neki tetszeni, de persze, hogy elviszlek ruhát venni.-mosolygott rám.
-Köszi TaeTae-öleltem meg elég furcsa pózban.
-Nincsmit ChimChim.

...

-Ez tetszik-kaptam le egy bordó inget a helyéről.-Meg ez is-folytattam egy sötétkékkel.
-Próbáld fel- mutatott a próbafülkék felé Taehyung.
Odafutottam és átvettem a felsőmet.
-Na itt is van a kék-húztam el a függönyt, hogy Tae is lássa a rajtam lévő ruhadarabot.
-Jól nézel ki, Yoongi helyében már lecsaptam golna rád-viccelődött.
-Nézzük meg a másikat is-javasoltam, majd újra elhúztam a függönyt.
Pár másodperc múlva kiléptem a bordó inggel és Tae elkerekedett szemekkel nézett rám.

-Azta Jimin ez.. Ez.. Baszottul te vagy-hadonászott a kezeivel.
Felkuncogtam és a tükörbenn méregettem magam.
-Tehát ez jó lesz?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Tökéletes-vigyorgott a barátom.
Biccentettem és átvettem a ruhámat. Kiléptem a próbafükéből és Taevel a pénztár felé indultunk. Túl hosszú volt a sor és féltem hogy nem lesz elég időm elkészülni. Végig azon gondolkodtam, hogy miért pont én kettem meghívva? Mit tervezhetnek? Mit vesz Jiwoo Yoonginak a nevemben? Te jó ég, annyira elbaszott vagyok. Az előttem várakozó embereket bámultam, amikor a sorban egy viszonylag elől álló ember integetni kezdett nekem.
Jungkook? Ő meg mit keres itt ilyenkor? Értetlenül néztem a kezét lóbáló emberre, amikor Tae meglökött és tolni kezdett a fiú felé.
-Gyertek ide, így nem kell egy órát váronotok-mosolygott Kook
-Köszi JK egy isten vagy-ütögette meg a srác vállát Tae.
-Mi járatban erre?-túrt a hajába Jungkook.
-Kellett egy szép ing mára-magyaráztam.
-Ó csak nem egy lánnyal töltöd az estét?-huzogatta a szemöldökét.
-Nem, Kookie, egészen másról van szó-kacsintott rám Taehyung.
Idegesen bokán rúgtam Taehyungot aki vette az adást és abbahagyta az estém mesélését.

-Sziasztok!-köszönt egy kb velünk egykorú lány a kassza mögül.
-Hali-dobott le Jungkook egy fehér pólót a lány elé- Csak ennyi lesz-tette hozzá,majd elővette a szükséges mennyiségű pénzt és kifizette a ruhadarabot.

-Szia-köszöntem és kishíján a lány arcába hajítottam az inget, pedig nem így terveztem.
Kivettem a tácámból a pénz , fizettem, aztán elindultunk Taevel és Jungkookkal az autóhoz.

-Hova mész?-kérdezte Tae az egy helyben álló JK-t bámulva.
-A szüleimhez, nemsokára indul a vonatom-hadarta.
-Elviszünk az állomásra- Nyitotta ki a kocsi ajtaját Tae.
-Köszi, de nem kell. Megjött a kedvem a gyalogláshoz- tiltakozott Jungkook.
-Ahogy szeretnéd- bólintott beleegyezően, én pedig beültem mellé.
-Sziasztok-hajolt meg az osztálytársunk és futólépésben hagyott ott minket.
-Na go- mondtam az ujjaimat tördelve.
-Ne izgulj Chim- tette kezét a combomra.
-Én? Soha-nevettem fel kínosan.
Az út további része néma csendben telt. A tájat tanulmányoztam, figyelemmel kísértem az állat alakú különös felhőket. Gondolkodni nem tudtam, teljesen kikapcsolt az agyam. Se Yoongin, se semmi máson. Meg akartam kérni a barátomat, hogy kapcsoljon valami zenét, de nem ment. Olyan voltam, mint egy élettelen tárgy. Egy rongybaba, csak azzal a különbséggel, hogy tudok járni és más egyéb dolgokat csinálni. Még futni is, ha nagyon szeretnék, de ebben a pillanatban inkább a halálba futnék, mintsem az egyetemistához és nővéréhez.

-Hahó Chim! - bökött arcon Tae.
-Ja igen, itt vagyunk?- néztem értetlenül szegényre.
-Már pár perce- jelentette ki komoran.
-Ne haragudj én csak..
-Te csak pattanj ki és öltözz át- mosolygott rám.
Válaszra se méltetva rohantam be a házba az új szerzeményemmel a kezemben. Gyorsan leráncigáltam magamról a ruhát és felvettem a bordó inget.
-TaeTaeeee-kiabáltam.
-Jézusom mi történt?- szaladt be a szobába.
-Mi legyen a hajammal?- mutattam a fejemen díszelgő hajkoronára, ami inkább hasonlított egy sünre, mint hajra.
-Mondjuk maradjon a fejeden?-nevetett.
Én is elnevettem magam.
-Oké ott marad, de segítened kell rendbe szedni- parancsoltam rá.
- Taehyung fodrász szolgálatára, uram- vigyorgott.

Gyorsan rendbe szedte a rendetlen vallamit a fejem tetején, és egy elégedett vigyorral az arcán, karba tett kézzel állt előttem.

-Kész.-jelentette ki boldogan.
-Isten vagy Taetae-hálálkodtam a barátomnak, amiért képes volt megcsinálni a hajam december 24-én.
- 17 óra 43 perc-suttogta.
-Hm?
-Sietned kell, ha még szeretnél magadon alakítani valamit, mert nemsokára 6 óra van Chim.
-TE JÓ ISTEN!-Kiabáltam el magam az idő hallatán.
-Nyugi, you so perfecto-próbált angolul bókolni Tae.
-Maradj az anyanyelvednél, mert ez nem tudom hány nyelv keveréke volt-ütögettem meg a vállát.
Erre mindketten fulladozni kezdtünk a nevetéstől. Hála istennek a fejem egy érett paradicsomma vált, így negyed órával az indulás előtt.

-Oké, akkor az ajándék megvan ugye..UGYE?-
-Persze, Jiwoo elintézte-nyugtatott.
-Helyes, akkor.. -a konyhába indultam, egy kisebb adag bombont keresve, jogy odaadhassam a lánynak.- Itt egy kis édesség neki, ha már ennyire kedves velem-fejeztem be a mondatomat.
-Indulhatunk?
Nagy levegőt vettem és egy határozott igennel feleltem a kérdésére. Felvettem egy elegáns kabátot és egy sapkát és a cipőmet, majd kiléptem az ajtón. Sötét volt, a táj világított a fehér hótakarótól, az utcában kivilágított házak díszelegtek. Megbabonázó látvány volt. Beültem Tae mellé, aki éppen akkor kapcsolta be a fűtést, mert -10°C volt.

-Készen állsz?-kérdezte mosolyt csalva az arcomra.
-Azt hiszem-válaszoltam.
Közel sem voltam biztos benne, hogy készen állok-e a Szentestét azzal a személyel tölteni aki elrabolta a szívem aztán darabokra törte, és a nővérével, aki segít helyrehozni a dolgokat. Őszintén? Halvány lila gőzöm sincs mi lesz ebből, de nem is akarom tudni. Tökéletes estém lesz és kész.