Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

23.

December 29. ~

Az instagrammot megnyitva ültem le az ebédlőben lévő székre.
Semmi érdekes, csak hülye reklámok, ismeretlen emberek követési kérései. Már pont le akartam zárni a tekefonomar, amikor megláttam, hogy Yoongi posztolt.
Uramisten.

Éreztem, hogy a kis Jimin rendetlenkedik alul. Új hajszíne van, és mosolyog. Gyilkos kombó egy ennyire tökéletey fiúnál. A kép alá írt megjegyzése viszont nem hagyott nyugodni.

_suga_: Új hajszín😝
Ui:mosolygom a kedvedért
@jeonjungk00k_
Kedveli:.kunpimookbhuwakul., _kimjisoo és további 312 ember.

Jungkook kommentje viszont mindent vitt.

jeonjungk00k_:
Mesterfodrász vagyok, majd még fizetsz érte cukor😏

Annyira ideges lettem a mondat láttán, hogy falhoz az asztalhoz vágtam a telefont. Nem hiszem el. Mi van, ha tényleg meleg, de JUNGKOOKKAL KAVAR? Pont ezzel az élettelen pöccsel, aki a múltkori kirohanása alapján az exem után koslatott?

Tudtam, hogy valahogy ki kell kapcsolódnom, de az nem megoldás, hogy reptetem a telefonomat. Idegesen túrtam a hajamba. Táncolnom kell. Tudom, hogy buzis (úgyis forró vagyok, nem mindegy?), de nem érdekelt. Kapkodva szedtem össze a cuccomat, és remegő tagokkal indultam el a városi sportközpontba. Ott van táncterem. Asszem. Ajánlom nekik.

Nagy szerencsére jól emlékeztem, volt használható terem.
Közelebb léptem a recepciós pulthoz és felettéb illedelmes módon egy helloval köszöntem a pult mögül tanulmányozta az embereket.

-Ki szeretném bérelni a tánctermet 1 órára-hadartam.
-10000 lesz.
-A kezébe nyomtam a pénzt ő pedig a kulcsot.
A konditermen át kellett bemennem, mert a másik úton nem mehettem.
Meglepetésemre alig voltak meg öten , pedig ez egy nagyon népszerű hely. Kinyitottam az ajtót és trehányul ledobtam a cuccomat a földre. Kivettem belőle e cipőmet, aztán elkezdtem bemelegíteni. Lassan lenyújtottam mindenemet. Véletlenül még spárgába is lementem, pedig nem akartam. A balettos múltam átka.
Ezután zenét kezdtem keresni. Valami pörgőset szerettem volna, amivel igazán kifáraszthatom magamat. Végül megtaláltam a tökéleteset. Elindult a dal, én pedig lassan eggyé váltam a hangokkal. A testem önálló életre kelt, úgy mozgott az ütemre. A mozdulataim kecsesek voltak, pont úgy mint régen. Teljesen elvesztetten az időérzékemet. Lendületesen táncoltam, megállás nélkül, akárcsak ha erre lennék teremtve. Az elmém kikapcsolt, olyan volt, mintha egy teljesen másik helyen jártam volna. A lelkem fokozatosan megnyugodott, úgy változtak a lépéseim dühösből szemet gyönyörködtetővé. A repülés érzéséhez tudnám leginkább hasonlítani. Behunytam a szemeimet, ezzel végleg kizárva a külvilágot.
50 perc után lihegve terültem ki a padlón. Tény, hogy kijöttem a ritmusból. Na meg kellően elfáradtam. Sokáig bámultam magam elé, a dolgokon merengve. Megráztam a fejemet és felkeltem. A dolgaimat a kezembe véve indultam meg a kijárat felé. Ideje hazamenni. Kilépve a teremből a kondizók között kiszúrtam valamit. Valamit amit jelenleg látni sem akartam. Jungkook és Yoongi. JK egy fehér trikóban feszített, ami igen keveset takart, mivel rendesen meg volt izzadva.
Yoongi pedig... Édes isten, ez srác kinyír engem. Nem volt rajta póló, így tökéletesen lehetett látni a hófehér testét, amin messziről is kirajzolódtak az izzadságcseppek és a megerőltetéstől kidagadt erek. A hasán halvány kockák voltak felfedezhetőek, a karján is látszott, hogy igen izmos. Csupán a látványtól képes lettem volna elolvadni.
Jungkookkal egymáshoz hajolva diskuráltak, egy elég bizalmas pózban. Úgy döntöttem, miután kigyönyörködtem magamat, hogy ideje lelépni. Óvatosan haladtam, nehogy észrevegyenek. Természetesen nekem ez sem sikerül.