Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

7.

Nem néztem hátra, csak húztam magammal az embert. Jelen pillanatban semmi sem érdekelt, csak el akartam onnan tűnni, minel előbb.

Jisoo szemszöge:

-Ez mégis mi volt? -kérdeztem karba tett kézzel, Bambamra szegezett tekintettel.
Vállat vont én pedig azzal a lendülettel felpofoztam. A vártnál sokkal nagyobb erővel pofoztam fel, így kicsit összerezzenve néztem a reakcióját.
-Hülye kurva!- csattant fel, mire Jungkook a másik fiú mellkasára téve kezét, megállította, nehogy valami baj történjen.
Ne merd lek..
Ahogy ezt a mondatot elkezdte, öklendezést hallottunk, és Tae kishíján behányt a tóba.
-Hát ez remek. Tae iderókázik a kertbe, te meg.. AZ EGY KURVA DRÁGA PIA VOLT!-Mutatott a földre, ahol a kiömlött üdítő díszelgett.-szóval ne merd lekurvázni! -fejezte be az előbb elkezdett mondatát Jungkook, majd Bambam csuklóját megragadva húzta maga után a ház felé.
Taere néztem, aki borzasztóan festett. Sajnálom szegényt, nem szabadott volna hagyni, hogy így berúgjon. Leültettem az egyik közeli padra.
-Jobban vagy már?-kérdeztem a vállát simogatva, mire egy picit bólintott.
-Anyukádék biztos nem örülnének, ha így állítanál haza, tehát ha nem baj, hazavinnélek magammal.
Tae szemei hatalmasra nyíltak én pedig felnevettem.
-Oké, tudom, hogy furán hangzik, de van vendégszobám-mondtam mentve a menthetőt.
-Ne erőszakolj meg-jelentette ki, mire ismét elnevettem magam.
-Eszemben sincs
Tae nagyon édes fiú, mondjuk eddig csak a lehető leghülyébb helyzetekben beszélgettem vele. Hazafelé végig Jiminen kattogott az agyam. Szegény srác. Annyira ártatlan, hogy tudja valaki megbántani? Hogy tud neki akárki is ártani? Kicsi Chim..

Jimin szemszöge:

-Állj már meg!Jimin hallasz?!-kérdezte a csuklómba kapaszkodó ember.
Elegem lett, hogy nem enged el, ezért az egyik utca közepén megálltam, és felé fordultam.
-Yoongi? -kérdeztem a szememet törölgetve.
-Hé Jimin.. Na kérlek ne sírj-oróbált nyugtatni, de esélytelenül. Bennem ma este egy világ omlott össze.
Nem szólaltam meg, csak zokogtam a nálam pár centivel magasabb fiú előtt állva. Sokat gondolkoztam, hogy szakítsak-e Jennievel, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kellett volna meghoznom a döntést. Nem is az zavart, hogy vége lett, hanem, ahogyan vége lett. Senkinek nem kívánom ezt a bánásmódot, amit én kaptam tőle. Már nem szerettem Jenniet, mégis iszonyúan fájt amit tett.
Magam elé meredve, rázkódó vállakkal hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Kicsit sem zavart, hogy Yoongi ezt végignézi.
-Chim..-Ölelt át jó szorosan az idősebb, aminek hatására az egész testem megremegett. A hasam görcsölni kezdett, és nem értettem mi történik. Visszaöleltem a fiút. Fogalmam sincs mennyi ideig állhatunk így, de a meghitt pillanatnak Yoongi vetett véget. Elhúzódott tőlem, és mélyen a szemembe nézett. Nem sokat láthatott, ugyanis az utca szélén magasodó lámpák fénye, elég keveset látszódtattak az útból, és minden másból ami körülvett minket.

-Hazaviszlek-mondta teljes komolysággal az arcán.
-De.. Én nem akarok egyedül lenni. -tiltakoztam kétségbeesetten.
-Akkor viszont nálam alszol.-jelentette ki én pedig meghajoltam előtte.
Legalább 20 percet sétáltunk, mire a házához értünk. Elővette a kulcsot és beengedett a házába. Kicsi, otthonos ház. Sötét bútorok. Sötét és világos falak keveréke az egész házban.
-Ülj csak le a kanapéra-mutatott a nappali felé, én pedig lehajtott fejjel indultam meg a hatalmas kanapéhoz.-Csinálok magunknak egy forró teát.
Elfeküdtem és a plafont kémlelve gondolkoztam. Yoongi miért ilyen törődő?
-Itt is van-tett le a teámat az asztalra, majd lehuppant a fejem mellé.
-Köszönöm Hyung.-mondtam neki könnyes szemekkel, és felültem.
Kezembe vettem a teát, és inni kezdtem.
-Mennyit hallottál a történtekből? -kérdeztem kínosan felnevetve.
-Mindent hallottam. Ez a lány egy szörnyeteg. -jelentette ki.
Beleegyezően bólintottam, és kortyolgattam tovább a teámat.
-Sajnállak, tett a kezét a combomra, amitől megint elkapott az a fura érzés.
-Nem kell.. Megszoktam, hogy az emberek ilyenek velem. Nem kedvelnek, nem vagyok nekik szimpatikus.-vontam vállat.
-Én segítek neked, bármi van- nézett rám bíztatóan, mire elmosolyodtam.
-Mesélj egy kicsit..Hogy tudtál ezzel a hárpiával összejönni?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Esküszöm pár hónapja még normális volt-ráztam meg a fejem.
-Ez?-kérdezte nevetve. -Már ne is haragudj, de ennél még egy bérgyilkos is normálisabb.
Kitört belőlem a röhögés. Örültem , hogy van olyan ember, aki fel tud vidítani. Nem akartam hazamenni. Itt akartam maradni Yoongival. Valamit talán mégis érzek a fiú iránt?
-Fura vagy nekem msotanában-közöltem, mire felvonta az egyik szemöldökét.
-Attól, hogy nem szívesen nyitok az emberek felé, még nekem is vannak barátaim. Sőt, Jungkook az egyik a barátaim listáján.- forgatott szemet flegmán. Óigen visszatért a flegma Yoongi.
-Jungkook az egyetlen mi?-kötöttem bele, mire mérgesen nézett rám.
-Egyenlőre.-válaszolt szűkszavúan és felállt.-Engedek vizet.

Ezt lehet elszúrtam..

...

-Mész te először?-nézett rám mosolyogva.
-Mehetek-vontam vállat és kérdőn néztem az idősebbre.
-Ja igen, megmutatom mit hol talált-eszmélt fel és kutakodni kezdett.

Örülök, hogy leesett, mire várok.

-Na gyere-intett és egy törülközőt kirántva az egyik fióból elindult az egyik szoba felé.
-Wow-szaladt ki a számon a fürdőszobába belépve. -Ez gyönyörű.
A falak fehérek voltak, pirosan világított a led a plafonról, fekete volt a kád, a zuhanyzó és az összes többi bútor.
-Tetszik? -kérdezte mosolyogva mire bólintottam egyet.
-Fáradt vagyok. -jelentettem ki.
-Én is, úgyhogy siess-kötötte a lelkemre, mire nekem eszembe jutott valami, amit Yoongi egyből észrevett rajtam.
-Mire gondolsz most?-nevetett fel fáradtan.
Gyorsan elvetettem az ötletet, amikor tudatosult bennem, hogy ő most tényleg a válaszomra vár. Megráztam a fejem és elmormoltam egy semmire-t. Yoongi furcsán nézett rám, majd vállat vont.
-Baj lenne, ha letusolnék amíg fürdesz?-kérdezte egy az egyben azt, ami az imént futott át az agyamon.
Éreztem, hogy elpirulok, úgyhogy lehajtottam a fejem, hátha nem veszi észre. Mi van velem? Miért pirulok?
-Jimin?- kérdezte és a vállamra tett a kezét.
-Nem lenne baj-nyögtem ki nagy nehezen a válaszomat.
-Rendben.-levette a vállamról a kezét és hátrébb lépett. Leakasztotta a törülközőjét a fogasról és elkezdett levetkőzni. A lábam földbe gyökerezett és a nekem háttal álló fiút kezdtem figyelni. Miért nem tudom levenni róla a szemem?
Yoongi teljesen levetkőzött én pedig még hozzá sem kezdtem. Maga köré tekert egy törcsit. Felém fordult és kérdőn nézett rám.

-Ruhás pancsi?-kérdezte nevetve.
Amikor megláttam a kidolgozott felsőtestét résnyire elnyíltak az ajkaim és mégjobban elpirultam. Basszameg.
-Jimin, fiúk vagyunk, ebben semmi gáz nincs-mondta és kacsintott egyet.
Ó dehogy is nincs. Pont ez a baj. Fiúk vagyunk, és én nem tudom rólad levenni a szemem..
Megfordultam és elkezdtem lekapni magamról a ruháimat.
Nagyon gyorsan szálltam be a kádba, és mégygorsabban próbáltam eltakarni a testemet, mert nincs okom arra hogy mutogassam. Kapkodtam a fürdéssel, így pár percen belül készen lettem, az idősebb viszont még nagyban tusolt.
Magam köré csavartam a Yoongitól kapott törülközőt, miután alaposan megtörölgettem magam.
Meghallottam a zuhanyzó ajtajának hangját és odaszegeztem a tekintetem. Bár ne tettem volna. Yoongi pont ekkor lépett ki. Megakadt rajta a tekintetem. Hófehér bőrén csillogtak a még le nem törölt vízcseppek, a haja néhol vizes volt. Libabőrös lettem magától a látványtól.
Miután az idősebb is megtörölközött, fogat mostunk és bekísért a szobájába.

-Adok neked ruhát-mondta közönbösen és a szekrénye felé vette az irányt.
Kivett egy alsót és egy pólót, majd odalépett hozzám.
-Tessék-mondta halvány mosolyt húzva szájára.
Elvettem tőle a ruhákat és magamra húztam őket.
Yoongihoz léptem és szorosan átöleltem. Először nem ölelt vissza,mert gondolom meglepte a közeledésem, de aztán viszonozta.
-Köszönöm-suttogtam a fülébe.
Eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Nincs mit Jimin-simított végig az arcomon.

Te jó ég...

...

-Biztos, hogy nem alszol a kanapén!-emeltem fel a hangom,mire egy leállhatnál nézéssel díjazott meg.
-A te házad, a te ágyad. Itt alszol és kész-folytattam,mire a számra tapasztotta a kezét.
-Fogd be! Ott alszom, ahol akarok, szóval ne szólj bele.-mondta szúrós tekintettel.

Yoongi lecuccolt a kanapéra és befeküdt, majd jó éjszakát kívánva leoltotta a villanyt, én meg visszasiettem a szobájába.
Lefeküdtem az ágyra és lekaocsoltam a lámpát. Annyira jó illata van a takarónak, a párnának, mindennek..
Nem bírtam elaludni, csak forgolódtam. Hajnali 2kor meguntam, hogy képtelen vagyok aludni és kicsoszogtam a nappaliba. A kanapéra dőltem, mire Yoongi felült.
-Mit keresel itt?-kérdezte nem túl kedvesen.
-Ha te nem alszol az ágyadban, én sem-zártam le ennyivel a dolgot és lehonytam a szemem.
-Bolond vagy Park Jimin-mondta álmosan és visszadőlt a párnák közé.

2019.10.07.

Sziasztok! Előreláthatóan egy hét múlva jelentkezem újra ezzel a ficivel, úgyhogy hoztam kettő egészen hosszú részt. Hibákért elnézést!🖤