Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

20.

Mennyi az idő?-kérdeztem az idősebb felé fordulva.

-22:22-válaszolta álmosan.

-Kívánj valamit

-Eddig soha nem teljesült-simított végig a karomon.

-Egy próbát megér-győzködtem.

Becsukta a szemét, majd pár másodperc elteltével megszólalt.

-Kész

-Helyes-bólintottam.

-Te kívántál?-érdeklődött.

-Igen-mosolyogtam.-Szerintem mostmár aludjunk-zártam le a témát.

-Ez egy elég jó ötlet-ásított Yoongi.

A lámpához nyúltam és lekapcsoltam.

-Jó éjt hyung-húztam magamra a meleg takarót.

-Jó éjt Chim-fordult a másik irányba a végzős.

Lehunytam a szemem és próbáltam elaludni, de valahogy nem sikerült. 10 perc után olyan érzésem volt, mintha Yoongi közeledne hozzám.
Az egyik pillanatban még csak a takaró zörgő hangját hallottam, a másikban pedig már az ajkait éreztem a nyakamon.
Alig tudtam visszatartani a belőlem kitörni vágyó nyögést, de hál' istennek sikerült. Gyengéd volt és figyelmes. Ez nem olyan anya jó éjt puszija féle puszi volt. Sokkal inkább valami más. Mintha szerelemből tenné. Persze nyilvánvalóan nem abból tette, de akkor is furcsa volt. Elmosolyodtam és nagyon reméltem hogy a vak sötét ellenére nem vette észre. Éreztem, hogy lassan elhajol tőlem ami miatt rögtön hiányérzetem lett. Azt akartam, hogy visszajöjjön, csinálja meg mégegyszer, vagy akár ezerszer az előbbit. Az sem érdekel, ha belül utál, csak csinálja. Újra becsuktam a szememet és megpróbáltam elaludni. Kérdések ezrei lepték el az agyamat és nem hagytak nyugodni. Fél óra forgolódás után sikerült elaludnom.

-Jó reggelt Jimin-hajolt felém Yoongs.

Lassan kinyitottam a szemem és felvettem a szemkontaktust az idősebbel.

-Jó reggelt hyung-nyújtózkodtam.

-Gyere, kész a reggeli-húzott ki az ágyból.

-Nehhh-nyafogtam félálomban.

-Jó reggelt fiúk, hogy aludtatok-villantott pimasz mosolyt Jiwoo.

-Jól-válaszolt Yoongi helyettem is.

-Üljetek le, a reggeli már az asztalon van-biccentett.

-Köszi-hálálkodtam.

Helyet foglaltam a hozzám közelebb eső széken és enni kezdtem.
Szeretem a tükörtojást, Jiwoo egy istennő..

-Ez nagyon finom-dícsértem.

-Jaja-bólogatott egyetértően a mellettem ülő.

-Örülök, hogy ízlik-mosolygott.

-Amúgy Jimin - kezdte az idősebb fiú két falat között. - Jungkook rendez egy bulit szilveszterkor. Nem szeretnél eljönni? - fordult felém. - Hozd azt az idióta Taehyungot is.

Már megint egy buli? Nem hiszem el Jungkook, találj már magadnak életet! Hajj.

-Végülis, miért ne? - vontam meg a vállamat. - Ja és Taehyung egy angyali teremtés, ne beszélj róla így! - grimaszoltam. Yoongi kuncogott én pedig megcsaptam a karját.

- Törpe, ne durvulj már! - vonta össze a szemöldökét.

-Nem is vagyok olyan kicsi, csak pár centivel vagy magasabb nálam- forgattam szemet.
-De magasabb vagyok-kacsintott.

Miután megreggeliztünk, elpakoltam a cuccaimat és minél gyorsabban távozni szerettem volna a Min rezidenciából. Vajon Yoongi tisztában van azzal, hogy tegnap milyen érzelmeket és reakciókat váltott ki belőlem? Tudja, hogy erre egyszer magyarázatot kell adnia? A táskámat felkapva csörtettem ki az előszobába, ahová az idősebb követett.

-Biztos menni akarsz?-kérdezte csalódottan.

-Igen, még van egy csomó dolgom-magyaráztam.

-Ne menj-kapott a kezem után, mivel már hátat fordítottam neki.

-Muszáj, Yoongs-simítottam meg az arcát remegő kézzel.

Beleegyezően bólintott és kinyitotta az ajtót.

-Köszönöm, hogy eljöttél-harapta be az ajkát.
-Köszönöm, hogy meghívtatok-biccentettem.

Azt hittem, ezek után hagy majd elmenni egy sima szia után, de nem. A derekam köré fonta karjait és magához húzott. Belefúrtam a fejem a nyakába és egy félénk puszit nyomtam rá. Fogalmam sem volt arról, hogy mit teszek. Nem tudtam, hogy ez most helyes vagy nem. De késztetést éreztem. Meg kellett tennem. Nem érdekelt semmi, az se ha innentől kerül. Hiányzott az ölelése a tegnap esti puszija. Az apró puszit követően eltolt magától, éppen annyira, hogy a szemembe nézhessen.

-Te Jimin..-kezdett bele a mondandójába, de leállítottam.
-Csönd Yoongi. - parancsoltam rá.

Nem válaszolt, csak elmosolyodott és elköszönt.

-Szia hyung-integettem amikor már pár méterre voltam tőle. A hideg decemberi levegő marja a bőröm. Iszonyatosan hideg van kint, még szerencse, hogy ilyen közel lakom hozzá. December 25-e van és fél méter mély hótakaró borítja a tájat. Gyönyörű látvány, kár, hogy ilyen hideg van miatta. Az utca végén gyerekek építenek hóembert, szánkóznak a kicsike dombon. Emlékszem amikor Taevel mi is ilyenek voltunk. Kicsik és boldogok. Nem volt a képben lány, se Yoongi.. csak mi voltunk egymásnak. Minden pillanatban amikor csak tehettük, együtt voltunk. Talán ezért is vagyunk ennyire egyformák. Azzal a kivétellel, hogy én elbaszott vagyok és meleg. Ráadásul egy olyan fiúba szerettem bele, aki valószínűleg nemsokára egy gyönyörű lányt mutat majd be Jiwoonak vagy nekem, mint barátnője. Király. A házhoz érve előkotortam a zsebemből a lakáskulcsomat és pár perc szerencsétlenkedés után sikeresen kinyitottam az ajtót. Trehányan ledobtam a táskámat nappaliba, és besiettem a szobámba. Taehyungnak akartam írni, de annyira jól elvan a családjával, hogy inkább szilveszterkor mesélek neki. Már ha eljön, vagyis ha elengedik.
Unottan baktattam ki a nappaliba, hogy bekapcsoljam a fűtést, mert szétfagytam. Miután ez megvolt a fürdőszobába indultam, mert le kellett fürdenem. Ki kellett olvadnom és amúgy is. Fürdés közben jobban tudok gondolkodni. Pár perc elteltével el is zártam a vizet, ami majdnem teljesen megtelítette a kádat. Levettem a ruháimat és beültem a forró habbal teli vízbe. Eszemben sem volt kiszállni onnan. Legszívesebben napokig áztattam volna magam benne.

2019.12.29.