Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

29.

Jimin szemszöge:

Két napja, hogy beléptünk az új évbe. Minden ami akkor történt, ezek alatt a napok alatt, egyszerűen csak hihetetlen számomra. Mégdurvább a gondolat, hogy ennyi idő ellenére, amit Jennievel töltöttem és lányokon törtem az agyam, nemrég Yoongi nevét nyögtem a lakásában. Uramisten mi lett velem?
Annyira furcsa, hogy azután simán beadtam neki a derekam, hogy Sehun kishíján megerőszakolt. Az emberben ennek egy tátongó sebként kellene megbaradnia, de nálam, ha a végzősről van szó, olyan, mintha sosem történr volna meg. Természetesen ilyenkor beugrik a kép, illetve újra és újra lejátszódik a fejemben, de amikor vele vagyok, ez megszűnik.

Már pont elő akartam venni a telefonom, hogy írjak Taehyungnak, hiszen borzasztóan tanácstalan vagyok jelenleg, viszont ekkor megcsörrent az említett eszköz. Oké, hogy történtek közöttünk dolgok, de elképzelésem sincsen, hogy mi van jelenleg velünk. Yoongi is úgy érez, ahogy én? Vagy ha nem, akkor miért tette azt, amit tett? Válaszokat akarok kapni tőle, mégsem vagyok
annyira bátor, hogy így álljak elé.

-Igen tessék?-emeltem fülemhez mobilomat.

-Szia Jimin, Jisoo vagyok-szólt bele a vonal másik végéről az általam már jól ismert lány.

-Jisoo, szia! Hogyhogy felhívtál?-kérdeztem kissé félve. Még soha nem hívott fel ezelőtt, remélem nem történt semmi baj.

-Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy ráértek-e Yoongival eljönni velünk egy sushi bárba. Tudok egy nagyon jót-érdeklődött és szinte láttam magam előtt, ahogy olyan aranyosan mosolyog, mint mindig.

-Veled és?-kérdeztem vissza, mielőtt választ adtam volna neki.

-Taehyung-felelte én pedig legbelül tomboltam. Úgy tudtam, hogy ezek ketten kavarnak!!

-Felhívom Yoongit és utána írok-mondtam, majd miután elköszöntünk egymástól, bontottam a vonalat.

Ezek szerint mégsem kell írnom Taenek, hiszen nemsokára találkozni fogunk egymással. Ha minden jól megy.

Tárcsáztam az említettet, aki ellenkezés nélkül belement a dologba, ami őszinén meglepett, hiszen nem igazán társasági ember. Dobtam egy üzenetet Jisoonak, majd mosolyogva dobtam az ágyamra a telefonom és a szekrényemhez léptem, ahol kiválasztottam egy kék pulcsit egy fekete farmerral, plusz az egyik kedvenc nyakláncomat. A közös gyűrűnkről sem feledkezhettem meg, ezért az is ott díszelgett az ujjamon. Gyorsan beállítottam a hajam, amihez már nagyjából hozzászoktam. Ki a franc festi be a haját rajtam kívül ezüstre?!

Mikor mindennel készen voltam, illetve a kabátom is rajtam volt, izgatottan hagytam el otthonomat és vettem az irányt az úticélunk felé. Hogy miért nem Yoongival megyek? Nem tudom, nem beszéltünk ilyenekről, ráadásul fogalmam sincs, hogy mi van közöttünk. Nem mondtuk ki egymásnak azt az sz betűs szót és ki sem jelentettük, hogy együtt lennénk, ami miatt kissé szomorú vagyok, de nyilván nem szabad elhamarkodni a dolgokat. Ugye?

Beléptem az aranyos kis bárba, ahol hamar ki is szúrtam a legjobb barátomat, amint Jisooval nevetgél az egyik boxban.
Nem is vártam, rögtön levágódtam velük szemben.

-Sziasztok-köszöntem mosolyogva.

-Jiminie!-tapsikolt Taehyung-Hol a pasid?-kérdezte, nekem pedig nyolcvanszorosára tágultak a szemeim. Oké, hogy tud dolgokat,de egy, nem a barátom, kettő nem egyedül vagyunk itt.

-Szia Jimin-villantotta ki fogait Jisoo.

-Ne-akartam volna válaszolni, de ekkor megpillantottam Yoongit, aki pont ebben a pillanatban lépett be a kis helyiségbe és indult felénk.

Intettem neki, hogy üljön mellém, amit hála istennek vett is és pillanatokon belül már mellettem is ült a végzős. Jobb keze az asztalon, bal keze pedig szorosan mellettem pihent, mivel én ültem belül.

-Meséljetek-kacsintott ránk Jisoo, miután leadtuk a rendelésünket. Annyi féle-fajta kaja van itt, hogy képtelen vagyok nem telezabálni magam minden hülyeséggel.

-Min Yoongi vagyok, egy suliba járok veletek-kezdett bele a mellettem ülő mire mindannyian felnevettünk.

-Szerintem kettőtökre gondolt-huzogatta a szemöldökét a legjobb barátom, amiért egy gyilkos pillantással ajándékoztam meg. Nem ilyenkor kellene felhozni ezt a témát. Nagyon rossz az időzítés, Kim Taehyung!

-Öhm hát-szólaltam meg azonnal, bár nem igazán tudtam mit hozzáfűzni, amit Yoongs észre is vett, úgyhogy átvette a szót.

-Miért olyan fontos ez? Mindenkinek van magánélete-jelentette ki kissé flegmán, ami miatt megijedtem, mert nem akartam, hogy vita vagy akár egy nagyobb balhé legyen az egészből.

-Tuti nem csak haverok vagytok-szívózott tovább a seggfej barátom, akit nagyon szeretek, de befoghatná.

-Együtt sem vagyunk, azt sem tudom mi van velünk, szóval váltsunk témát-emeltem fel a hangom.

A pincér nem sokkal később hozta is az ételünket amit mindenki nyálcsorgatva nézett. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen közel ilyen jó hely. Már bánom, hogy eddig nem látogattam el ide, hiszen valami irtó finom a cucc.

Miközben ettem, szinte teljesen kizártam a külvilágot és csak a saját gondolataimra voltam hajlandó odafigyelni. Ezzel semmi baj nem lett volna, ha nem arra leszek figyelmes hogy Yoongi felpattan és kirohan a bárból miután megette a sushiját. Értetlenül kaptam tekintetem a barátomékra és egyből le is vágtam, hogy a Taegi már megint nem jutott közös nevezőre. Jisoo ugyanolyan értetlenül meredt rám, mint én rá, de ez nem segített a helyzeten, úgyhogy minden otthagyva indultam az idősebb után, aki méterekkel előttem szedte a lábait, mintha csak az élete múlna azon, hogy minél előbb hazaérjen.

-Yoongi várj már!-kiáltottam utána, mire megtorpant.-Mi történt?-kérdeztem kétségbeesetten. Újra gyorsan kezdte szedni hosszú lábait, ami miatt nehéz volt tartanom vele a tempót, de valahogyan csak sikerült.

-Azt sem tudod mi van velünk?-állt meg az ajtóm előtt és kiscica szemekkel nézett rám-Én azt hiszem valami igencsak van a múltkoriak után-harapta be alsó ajkát.

-Nem úgy értettem-kezdtem magyarázkodni-Csak azt akartam, hogy leálljanak-tettem hozzá, aztán kinyitottam az ajtót és szinte belöktem rajta a végzőst.

-És azt így kell elérni?-forgatott szemet.

-Miért mit csináljak, ha?-bátorodtam fel hirtelen-smároljalak le mindenki előtt úgy, hogy azt sem tudom mit érzel?-keltem ki magamból teljesen.

Nem válaszolt, csak lehajtotta fejét és leült a hideg földre. Arcát tenyereibe temette és némán merült gondolataiba. Nem hazudtam. Nem értem mi történik kettőnk között. Nem tudom mit érez és mi lesz ezután. Nem akarok veszekedni vele, mert már most fáj a szívem, hisz látszólag rosszul estek neki meggondolatlan szavaim, amik visszatekinte baromi bunkók voltak. Yoongi megmentett és közeledett hozzám. Nyitott felém, én pedig önző módon, undorítóan viselkedtem vele, mert válaszokat akarok. Borzasztó ember tudok lenni...

Leguggoltam elé és szorosan hozzá akartam bújni, de eltolt magától, ami miatt gondoltam egyet és karjánál fogva rántottam le a szőnyegre. Kisebb nyekkenést hallatott, de eszében sem volt hozzámszólni.

-Sajnálom-fúrtam fejem mellkasába-Nem akartalak megbántani. Nagyon önző voltam. Idegesít, hogy Tae kérdezősködik és az is, hogy nem tudom mi fog történni velünk-vallottam be az igazat szipogva-Nem akarlak elveszíteni, mert fontos vagy nekem, kérlek ne haragudj, nem lesz többet ilyen!

-Tedd jóvá-mondta és az ölébe húzott, miután sikerült feltornáznia magát ülő helyzetbe. -Csókolj meg, Jimin-fonta össze karjait mellkasa előtt.

Halvány mosolyra húztam ajkaim és gondolkodás nélkül eleget tettem kérésének. Mohón martam puha ajkaira.

2020.03.29.