Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

2.

-Szia Taeh..Yoongi? Szia Yoongi!
-Mivan? Ennyire nem számítottál rám? -Kérdezi felvont szemöltökkel
-Nem csak..- beharaptam az alsó ajkam és beengedtem a házba.
-Menő hely, mondja körülnézve.
-Kö..köszi..
Ahogy bejöttünk a házba mehettünk is ki, mivel Tae megérkezett. Hála az égnek!
Beszálltunk a kocsiba, és Taehyung azonnal elkezdte faggatni Yoongit.

-Na és, miért jöttél át ebbe a suliba? -Kérdezi Tae mosolyogva.
-Családi okok. Közöd? -Kérdezi Yoongi feszülten.
-Bocs én nem a... -Kezdett volna mentegetőzni Taehyung, ha Yoongi nem szól közbe ismét.
-Sajnálom. Felkavar a téma..
Yoongi lehajtott fejjel, némán ült tovább a helyén mellettem. Láttam, hogy valami nyomja a lelkét, de nem mertem megkérdezni. A vállára tettem a kezem, és próbáltam felvenni vele a szemkontaktust.
-Mi..Itt vagyunk neked, ha valami van.. -Mondtam neki , mire lassacskán felemelte a fejét, és a szemembe nézett.
Hatalmas fekete íriszei megbabonáztak. Fura érzés kapott el, nem tudtam hova tenni. Szeméből tökéletesen ki lehetett olvasni, hogy nagyon rossz lelki állapotban van. Nem értek túl sok mindenhez, de ehhez elég jól. Az egyik felem ki akarta belőle szedni, mi nyomja a lelkét , a másik viszont nem.
-Nincs szükségem senkire, de azért rendesek vagytok -mondta vállat vonva.
Tae leparkolt Jenék háza előtt és kettőt dudált. Pontban 8 óra van, wow.
Jen kiszaladt és előre ült, aminek látszólag nem örült, mert elég rendesen grimaszolt. Írtó jól néz ki ebben a kék miniruhában.

-Jól nézel ki Baba - mondtam elképedve.
-Te is Chim
-Ja amúgy Kim Jennie vagyok, Jimin barátnője, te ki a..hagyjuk. ki vagy? -Kérdezte illetlenül, ami miatt lesütöttem a szemem.
-Min Yoongi. Te mindig ilyen geci idegesítő vagy? -Kérdezi , mire Tae felnevet.
-Nyugodjatok le. -Mondtam rendet teremtve a két fél között.
Legszívesebben Yoongit védtem volna, mert Jen tényleg bunkó volt, de nem tettem meg.
-És mondd, kedves Yoongi, miért is vagy te itt? -kérdezi Jennie.
-Mert a barátod és a haverja elhívtak.
-Elhívtuk, mert jó fej , mondtam ki váratlanul.
Tae megrázta fejét és kuncogni kezdett. Nem értem, mi olyan vicces ezen.
A helyszínhez érkezve kinyitottam Jennienek az ajtót, és összekukcsoltam ujjainkat. Yoongi lehajtott fejjel sétált mellettünk, Tae pedig valamin erősen gondolkodott.
Beértünk a házba, ahol egy végzős fogadott minket. Azt hiszem Kim Seokjin a neve. Rendes scrácnak néz ki. Elmondta, hogy mire fogyeljünk és a szabályokat, aztán beljebb sétáltunk. Nem volt tömve a ház, viszont 30 biztosan voltunk.
-Húú a faszom de be vagyok állva. Szia ciccaaa, simogatta meg a lámpát egy random fickó.
Erre a cselekedetre az egész társaságunk felröhögött.
Jennie elé álltam és megcsókoltam. Nem akartam elmélyíteni, de ő igen, ezért hamar francia csókká alakult a dolog, amit Yoongi és Tae sikeresen végignéztek. Faszom..
-Hát ez.. Aranyos.. Már csak keresnem kell egy wc-t amibe belehányhatok-momdta Yoongi gúnyosan.
-Inkább menjünk inni- vetette fel Tae az ötletet, amivel mindenki egyetértett.
Elég sokat ihattunk, mert mikor nagyjából feleszméltem az emeleten ültünk az egyik szobában, és felelsz vagy merszeztünk. Jennie sehol nem volt, így 3an maradtunk.
-Te jössz ChimChiiim, mondta segg részegen Tae.
-Yoongi, szólítottam meg a vigyorgó, kék hajú fiút.
Milyen gyönyörű mosolya van..
-He? Kérdezi nevetve.
-Felelsz vagy mersz?
-Basszátok meg! Hol van a lábfejem? Kérdezi Tae kétségbe esve, amin jót nevettem.
-Nekem a fejem nincs meg, mondja Yoongi, a feje után tapogatva. Fogalma sem volt hol lehet, ezért beleb@szta a fejét a szobában lévő asztalba.
-ÁHH GECI! Asszem megtaláltam- mondta a fejét fájlalva.
Tae rákapott Yoongi lábára és lerángatta róla a cipőjét és a zokniját.
-Ez az én lábam? -kérdezte Tae .
-A ZOKNIM TE PICSA! -kiáltott rá Yoongi.
Itt nem bírtam.. Hangos vihogásban törtem ki , és mivel Yoongi még mindig nem válaszolt, megkérdeztem újra.
-Felelsz vagy..
Felelek, mondja nemes egyszerűséggel.
Tae közelebb hajolt hozzám, és gondolom suttogni akart, de elordította magát, mondván, hogy kérdezzem meg tőle, hogy melyik nemhez vonzódik.
Yoongi látszólag zavarba jött, és elfordította a fejét. Nem akartam ezt kérdezni tőle, szóval valami mást kellett kitalálnom.
-Mi van a családoddal? Kérdeztem rá.
-Me..Megha..Meghalt.. -Yoomgi ebben a pillanatban elsírta magát és hátára fekve temette a kezébe hófehér arcát.
Tae bealudt én pedig azonnal odaugrottam Yoongi mellé, hogy megvígasztaljam.
-Shtt.. Yoongi ne haragudj rám én nem.. nem akartam..
Nem válaszolt csak sírt tovább.
-Yoongi kérlek.. Tudom, hogy fáj, ígérem soha többet nem hozom fel a témát.
-Jimin..Nem a.. a te.. hi..hi..hibád.. nem tudhattad- mondta és felült.
-Részvétem Hyung..
A szemembe nézett és ismét elkapott az a furcsa és kellemetlen érzés, ami az autóban is. Mi történik velem?
Yoongi letörölte a könnyeit és távolabb csúszott tőlem. Ebben a pillanatban Jennie lépett be az ajtón.

-Mochii, hoztam neked valamit, nézett rám perverz fejjel.
A kezembe nyomott egy zacskó óvszert és az ajkamra tapadt.
-Mit csinálsz?Kérdeztem elválva tőle.
-Kívánlak- kezte kigombolni az ingem.
-OTT VAN MÖGÖTTED YOONGI ÉS TAE! Rivalltam rá, mire nem törődően folytatta amit elkezdett.
Arrébb löktem és felhúztam a részeg barátaimat a földről, és az ágyra ültettem őket.
-Ők is csatlakozhatnak, harapdálta ajkát Jen.
-Mi a fasz? Nem! Mondtam idegesen.
-Naaa.. Már régóta velem vagy, de még nem csináltunk semmi izgiset. Én pedig szeretem, ha valami izgalommal teli történik. -Elkezdte simogatni a tagom amitől megugrottam és elvettem onnan a kezét, még mielőtt felizgulok.
-Nem most foglak ágyba vinni.. Tudod, hogy imádlak, de ez most nem alkalmas, mondtam és nyomtam egy apró puszit az arcára.
-Te hülye fasz! -kiabálta le a fejem és kiviharzott a szobából.
A könnyeim utat törtek maguknak és az alvó barátaim mellé rogytam le az ágyra, mint valami rongybaba.
Ekkora baj, hogy én még nem állok erre készen? Csak magamra gondolnék? Én csesztem el?
A gondolatmenetemet Tae szakította meg, aki idő közben felkelt. Átkarolt és nem kérdezett semmit. Tudja, hogy ilyenkor nem jó ötlet engem faggatni. Miután kellő képpen kibőgtem magam Tae azt javasolta, hogy menjünk haza.
-Normális vagy? Semelyikünk nincs olyan állapotban, hogy haza tudjon vezetni! -Mondtam a hajamat igazgatva.
-Megyek és keresek valami olyan ember, aki tudja,hogy melyik bolygón van.
-Király..Maradok Yoongival. -mondtam és Tae már bent sem volt a szobában.
Mivel Yoongi elaludt, így csendben ültem az ágy szélén és vártam, hogy visszatérjen a barátom. Nagyjából 10 perccel később Tae egy ismeretlennel rontott be a szobába arrikulálatlanul üvöltve.
-Tae! - pattantam fel.- ne olyan hangosan! Felébreszted! - mutattam az ágyon szunyókáló felé. Az ismeretlen ezt az egészet kissé megilletődve nézte végig.
-Öhmm..... Mehetünk? - kérdezte.
-Már megbocsáss, de te ki vagy? - néztem rá.
-Kim Namjoon vagyok. Egy évfolyamra járunk. - magyarázta.
Az fasza mert én soha nem vettem észre. Na mindegy.
-Menjünk -mondtam teljesen megfeledkezve az alvó Yoongiról.
-Mi lesz a..? -mutatott Namjoon az ágy felé.
-Kurva életbe -hangzott el eme csodás mondat Tae szájából, amin akaratlanul is felnevettem.
Egyikünk sem akarta kicipelni a kocsihoz, de felkelteni sem volt szívünk.
-Hozd azt a szerencsétlent- parancsolt ram Tae.
Ilyenkor igazán elmehetne a melegebbik éghajlatra.
Közelebb léptem az ágyhoz és szépen lassan, figyelve arra ,hogy fel ne ébresszem az ölembe vettem. Annyira édesen alszik. Egymástól résnyire elnyílt ajkait bámulva, már sokadjára is elkapott az a különös érzés. Nem bírtam levenni róla a szemem. A testem bizseregni kezdett, a szívem hevesebben dobogott az arcát látva.
-Gyere Chim- mondta Tae fáradtan.
Elindultunk a hátsó kijárat felé, hogy ne legyen annyira bizarr, hogy egy alvó fiút hordozok a kezemben.
Az autóhoz érve Nam kinyitotta nekem az ajtót. Mivel nem volt elég hely hátul, Yoongi felig az ölemben feküdt.
-Köszi Nam..-mondtam félénken.
-Igazán semmiség, már pont indulni akartam- bólintott.
Az úton végig az alvó végzőst figyeltem. A légzése egyenletes volt, szuszogása irtó aranyos.. Te jó ég? Mi folyik itt? Miért gondolok ilyeneket? Biztosan a részegség miatt..
Amikor Nam megállt a házunk előtt, újra az ölembe vettem Yoongit és elköszöntem a srácoktól. Letusolni sem volt energiám, épphogy annyit volt még bennem, hogy letegyem a végzőst az ágyamra és befeküdjek mellé. Azonnal elnyomott az álom.

2019.10.02.

Sziasztok! Itt az újabb könyv, amit közösen írunk Yujin-nel. Hibákért elnézést!