Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

18.

-Köszi Tae, te vagy a legjobb-öleltem át szorosan a mellettem ülő fiút.
-Csak semmi pánik Mochi. Minden a legnagyobb rendben lesz.-suttogta a fülembe.
Eltoltam magamtól és a szemébe néztem. Láttam a bíztatást, hogy bízik abban, hogy ez az este jól sül majd el.
-Szia és boldog karácsonyt!-biccentettem és becsuktam az ajtót.
Taehyung integetett egy darabig, aztán elhajtott.
Remegve állok a bejárati ajtó előtt. Iszonyú hideg van, szinte marja a bőröm a levegő.
-A francba Jimin, nem lesz gáz-vitatkoztam magammal.
Erőt gyűjtöttem és bekopogtam. Pár másodperc elteltével nyílt az ajtó és egy gyönyörűen sminkelt Jiwooval találtam szemben magam.
-Jimin, szia!-ráncigált be- Mióta állsz itt? Teljesen átfagytál-mondogatta amíg le nem ültetett a kandalló elé.-Itt maradsz és melegszel!-parancsolt rám.

Oh Jiwoo már így is meleg vagyok..

Közben csak annyira volt időm, hogy levegyem a cipőm és a kabátom. Yoongit sehol sem láttam, de biztos itt van, legalább is remélem.

-Szia Chim!- hallottam a végzős hangját.
Azonnal a hang irányába fordultam és megláttam az előttem álldogáló fehér inget és fekete farmert viselő kék hajú Hyungomat. Elképedve bámultam a fiút. Talán, ha nem eszmélek fel, be is ájulok. Iszonyú dögösen néz ki ma este.
-Szia Hyung!-Pislogtam hatalmasakat.
-Ehetünk vagy még üldögélsz ott egy kicsit? - nevetett.
-Én ültettem oda! Szegény majdnem megfagyott-lépett be a nappaliba egy bögrével a kezében a lány.-Tessék, idd meg-nyomta a kezemben a gőzölgő teát.
-Köszi-sóhajtottam.-Ne aggódj Hyung, pár perc és ehetünk-mondtam félénken.
-Nem siettetlek Jimin-mosolygott.

Érdekes, az előbb még nagyon úgy tűnt.

Gyorsan megittam a forró teát, ami miatt lehetséges, hogy hólyagok lesznek a torkomon. Két kezet éreztem összefonódni a hasamnál, amitől azonnal összerezzentem.

-Csak én vagyok-suttogta a fülembe Yoongi.
Ha az volt a célja, hogy ezzel lenyugtasson el kell szomorítsam, mert csak még idegesebb lettem tőle.
Mit akar? Mi a fenét keres a hátam mögött és miért ölelget?
Lassan beszívtam a jellegzetes Yoongi-illatot fejemet kissé hátra döntöttem és kezeit magamhoz szorítottam. Ha most nem jön rá, hogy odavagyok érte akkor soha.

-Khm-köszörülte meg a torkát Jiwoo.-Kész a vacsi-suttogta.
Azonnal elhúzódtam az idősebbtől és felálltam, mintha mi sem történt volna.
-Megyünk-szorítottam meg Yoongs kezét és a konyha irányába kezdtem húzni. Egy pillanatra ránéztem és láttam, hogy mosolyog.

-Úristen, már kinézetre is rohadt jól néz ki-közölte Yoongi.
-A számból vetted ki a szót- nevettem fel.
-Örülök, hogy stíröltitek a kaját, de remélem tudjátok, ezt enni kell . -kuncogott a lány.

Miután megettük az irtó finom vacsorát, Jiwoo magával rángatott a vendég szobába.
-Megvettem az ajándékot-kezdett bele a mondandójába.
-Mennyi lesz?-vetettem oda a kérdést rögtön.
-15k-jelentette ki.
Nem csodálkoztam, egy szó nélkül odaadtam neki a pénzt és a kis fekete csomagolásban lévő ékszerért nyújtottam a kezem.
-Tényleg köszönöm..
-Semmiség-kacsintott és kitessékelt a szobából-most akkor ajándékozhatunk is-kiabált utánam.

-Hyung, gyere- szóltam a szobájában fetrengő fiúnak.
-Miééért?-nyafogott.
-Mert ajándékozunk-nevettem fel.
-Perc-morogta és egy kis idővel később kicsörtetett a szobából.

-Uhh kezdem én-ugrált a lány egy nagy dobozzal a kezében.
Yoongi szemet forgatott én pedig bólintottam egyet.
-Öcsi, boldog karácsonyt-ugrott a nyakába egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Neked is Noona-húzott elő egy kis dobozkát a zsebéből és a lány kezébe nyomta.

-Ó te jó ég ez gyönyörű-nézegette a végtelen jellel díszített nyakláncot
-Köszönöm, életem első Gucci pulcsija-nevetett Yoongi.

Miután lerendezték az egymás ajándékozását, én következtem.
-Yoongi-sóhajtottam egy hatalmasat.
-STOP! Egyszerre adjátok oda egymásnak-dobta fel az ötletet Jiwoo.
-Benne vagyok-mosolygott a Hyungom.
Előhúzott a zsebéből egy hasonló dobozkát, mint amit Jiwoonak adott, majd egy mosollyal felém fordult. Az persze megemlítendő, hogy ugyan olyan volt mint ami az én kezemben lapult. Van egy olyan sejtelmes érzésem, hogy Jiwoo ravaszabb mint gondoltam. Mindegy nem érdekel, most Yoongi a lényeg.
Egyszerre nyújtottuk a kezünket, tulajdonképpen cseréltünk.

-Boldog Karácsonyt! -mondtuk egyszerre, aztán jött az ölelés. Még mindig nagyon jó volt a közelsége. Csak nem tartott sokáig. Visszahuppantam az ülőalkalmatosságra, hogy megnézzem, mi van a dobozban. Egy nagyon szép gyűrű lapult benne, csak úgy mint a végzősében.

-Egy gyűrű? - nézett rám. Én csak egy sejtelmesnek szánt vigyorral széttártam a karom.

-Egy gyűrű?-ismételtem meg a kérdését.
-Úgy néz ki-húzta az ujjára.
Én is így tettem. Nem tudtam levenni a szemem róla.

-Jiwoo-a kabátomhoz szaladtam, hogy kivegyem a zsebéből a bombont.-Köszönök mindent-nyújtottam felé.
-Köszönöm-hálálkodott a lany majd egy kis tábla csokit dobott felém.
Beszélgettünk egy órát, aztán bevonultunk Yoongi szobájába, persze Jiwoo a konyhában pakolászott, úgyhogy csak kettesben voltunk.

-Nem baj, hogy nem a szüleiddel töltöd a karácsonyt?-ült közelebb hozzám.
-Nem, semmi kedvem velük lenni-vontam vállat.

-És velem lenni van kedved?-huzogatta a szemöldökét Yoongi.
Válaszul beleütöttem egyet a vállába, majd eldöntve őt az ágyon, a mellkasára feküdtem.

-Jimin?

-Yoongi?-néztem fel rá perverz vigyorral az arcomon.

-Hihetetlen vagy-nevette el magát.

Nem tudom mire értette pontosan, de fogalmam nem volt arról, hogy mit művelek.