Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

25.

Hello Tae és..-akadt el, mikor nem tudta, hogy kivel is beszélgethet.
-Jimin-fordultam nagy nehezen szembe vele.
-Jimin-nézett rám csodálkozva.

Zavartan túrtam a hajamba, mert nem tudtam kitalálni, hogy azért néz így, mert ronda vagyok vagy mert épp az ellenkezője.

-Asszem megyek újratölteni-kacsintott Taetae és kettesben hagyott minket.
-Jézusom Jimin-fogta a fejét Yoongi.
-Ennyire gáz? Sütöttem le a tekintetem.
-Ennyire lélegzetelállító.

Azonnal pirulni kezdtem és hiába próbalkoztam, láttam rajta, hogy kiszúrta.

-Nem jössz el valami nyugisabb helyre?-tanulmányozta a minket körülvevő részeg embereket.
Őszintén nem igazán akartam vele lenni, mert rosszul esett, hogy Jungkookkal kavar és engem puszilgat, dehát ő tudja. Az év utolsó napja, adok neki egy esélyt.
-De, menjünk.
-Az emelet megfelel?-vette fel a szemkontaktust a végzős.
Aprót bólintam és ezt követően Yoongi elszaladt alkoholért, aztán felsiettünk az emeletre, egy viszonylag távoli szobába, ahol alig lehetett hallani a zenét.

-Huh itt már nyugi van-csukta be az ajtót.
-Ja. - feleltem szűkszavűan. Őrületesen gyorsan vert a szívem, hiszen kettesben voltam vele. Az egyik felem hevesen tiltakozott a jó érzésim ellen, míg a másik csak Yoongira tudott koncentrálni.
-Van valami baj? - ráncolta a homlokát két kör között.
-Nincs. - préseltem ki magamból.
-Jiminie, ne légy ilyen! - felállt az ülőhelyzetből és felém indult, mellesleg sütött róla, hogy nem józan. Csukott szemmel is egyenesebben haladok.
Nagy nehezen legugolt mellém és a vállamra akarta tenni a kezét, de elhúzódtam.
-Ne nyúlj hozzám! - vicsorogtam rá.
Hatalmas szemekkel meredt rám. Nem nagyon érthette mi ütött belém, de hát, hogy is érthette volna, hisz én sem tudtam. Csak az járt a fejemben, hogy átvágott. Elárulva éreztem magamat, még akkor is, ha nem volt miért.
-Park, mi a fasz bajod van már?! - rivallt rám. Megijesztett a tekintete, viszont ugyanakkor megindított bennem valamit.
-Szerinted?! - kezdtem kiabálva. - Folyamatosan játszadozol velem! Jungkookkal kavarsz, jársz vagy a pöcsöm se tudja mit csinálsz és képes vagy engem ölelgetve szunyálni, a nyakamat puszilgatni?! Megjegyzéseket tenni a seggemre és olyanokat mondani, amitől vörösebb leszek mint egy paradicsom?! Ki a fenének képzeled te magad? Hm? - fakadtam ki. Fogalmam sem volt, honnan van ez a hirtelen bátorság, de abban a pillanatban nem voltak korlátaim.
A végzős élesen szívta be a levegőt. A szemei, ha lehet még sötétebbé váltak hirtelen és a testartása is csak haragot sugárzott. Teljesen nyugodtan, mégis gyilkos módon szólalt meg.
-Tán problémád van azzal, hogy mit és hogyan csinálok? Csak úgy szólok, hogy Jungkook a kibaszott haverom és nem a pasim! - emelte fel a hangját. - Azt csinálok a szabadidőmben és azzal, amit és akivel akarok! Kurvára nem kavarok vele, csak ő az egyetlen akinek elmondhatom, hogy tetszik valaki! Aki kurvára nem ő! Meg amúgy is, mi a francért pattogsz, nem én vagyok az, aki konkrétan elfutott! - a végét már ordította. - Honnan veszed, hogy van közöd ahhoz, hogy mit csinálok azzal a szarzsákkal?! He?!
A feje teljesen vörös volt, a mellkasa gyorsan emelkedett fel és le. Nyakán kidagadtak az erek és a kezei még mindig ökölbe voktak szorulva.
-Asszem én újratöltök. - ezzel pedig otthagyott, az ajtót becsapva maga után. Felültem az ágyra éa a kezembe temettem az arcom. A könnyek, akárhogy erőlködtem utat törtek maguknak, majd az arcomon haladtak a föld felé. Szorított a mellkasom, alig kaptam levegőt. Nem akartam vele összeveszni, csak tudni szerettem volna az igazságot. Haza akartam menni. Minek is kellett nekem eljönni? Azért, hogy így év végén még kisebb darabokra zúzhassa a szívemet? Jajj istenem miért nem tudok néha gondolkodni, mielőtt cselekszem?
A gondolaraimból az ajtó halk nyikorgása zökkentett ki. Sejtettem, hogy az idősebb jött vissza, így fel sem néztem. A léptek felém indultak, de nem törődtem vele. Lehajtott fejjel vizsalttam a lábaimat. A hangok tulajdonosa mellém telepedett. Egy ideig csak hallgattul egymás levegővételeit. Nem néztem rá, viszont az ő tekintetét éreztem magamon. Végül a kezét a combomra helyezte. Azt kezdtem tanulmányozni. A sötétben is ki lehetett venni, hogy az nem Yoongshoz tartozik. Az ütő megállt bennem. A végtag tulajdonosára pillantottam, aki rohadtul nem Yoongi volt. Az idegen láttán, akinek egy perverz mosoly ült az arcán, pánikba estem.
-Park Jimin, igaz? - kérdezte mézes-mázos hangon.
-I... i... igen -dadogtam. - Én nem tudom, hogy te ki vagy. - motyogtam remegő hangon.
-Az nem gond, babám. - vigyorgott. A combomat kezdte simogatni. Végig a térdemtől, egészen a combom tövéig. Lassan végignyalta az ajkait. Meg akartam mozdulni, de képtelen voltam. A testem nem reagált semmire. Az idegen közben a másik kezét is útnak indította. Közelebb csúszott hozzám, a kezével pedig az oldalamat érintette. Rettegtem, nem akartam, hogy hozzám érjen. El szerettem volna lökni a kezeit, de a testem használhatatlan volt.
A fülemhez hajolt és suttogni kezdett bele.
-Hallottam egyet, s mást a szüzességedről. Nagyon szende kisfiú vagy, tudod-e? Meg borzasztóan kívánatos is. Hülyeség lenne egy ilyen feneket - itt benyúlt az említett rész alá és megmarkolta. - elszalasztani.
A könnyek egyre sebesebben hagyták el a lelkem tükrét, emellett a legtöbb amire képes voltam, az a halk szipogás volt. Hirtelen egy durva mozdulattal eldöntött az ágyon és felém mászott. Ekkor döntöttek úgy a tagjaim, hogy működni szándékoznak. Kapálóztam kézzel, lábbal és artikulálatlanul üvöltöttem.
Felpofozott. Ezután lekapta a felsőjét és azt gyömöszölte a számba. A kezeimet összefogta a fejem felett és a csípőmre ült.
-Olyan jó kisfiú voltál eddig, miért nem meg továbbra is? - döntötte oldalra a fejét. Halkan nyöszörögtem, hátha megérti, egész testemmel ficánkoltam, de semmit sem használt. Fél kezével az ingem gombaival babrált. Gyorsan haladt és mire felfigyeltem, már rángatta le rólam. Kihasználva az alkalmat, kihúztam a karjaimat a szorításból. Azonnal észbekapott. Az anyagot messzire elhajította, majd megint lefogott. Újabb csattanást éreztem az arcomon. Megint fél kézzel a nadrágja övéhez nyúlt. Majdnem letépve szedte le magáról és kötötte össze vele a kezemet. Hangtalanul zokogtam, hiszen tudtam, hogy innen nincs visszaút, azt tesz velem amit akar. Odahajolt és a nyakamat lepte be nedves puszikkal. Teljesen átjárt az undor. Áttért a mellkasomra. Mindenhol csókolta a felületet, ahol érte, megszívta a mellbimbóimat. Már rázkódtam a félelemtől és a sírástól. Hirtelen a tagomat kezdte simogatni, gatyán keresztül. Rettenetes volt, ahogy hozzámért.
Nem is vettem észre az ajtó irányából jövő halvány fényt. A zaklatóm vállát elkapta valaki. Lerántotta rólam és csak annyit hallottam, hogy a padlón csattan.
-Mi a faszt csinálsz, Sehun?! - üvöltött a képébe Yoongi. -Mit akartál csinálni nyomorulttal? - Ezzel pedig akkorát behúzott neki, hogy amannak az orra vére is eleredt. A végzős taszított a másikon egyet, így az kiesett az ajtón. Az idősebb becsukta és kulcsra zárta, majd hozzám lépett. Kihúzta a számból a pólót és eloldozta a kezemet. Azzal a lendülettel átöleltem és a nyakába fúrtam a buksimat.

-Mit művelt veled ez az állat?-kérdezte sírva.
Nem tudtam válaszolni, semmilyen reakcióra nem voltak képes. Minden erőmmel azon voltam, hogy el tudjam mesélni az imént történteket az idősebbnek. Pár percig simogatta a hátam mire meg tudram szólalni.

-Le..le..le akart.. feküd..n..ni ve..vvelem-zokogtam.
-Ha mégegyszer meglátom megölöm.
-Nagyon félek, undorító volt-idéztem fel az előbbit.
-Shht..Semmi baj Chim, itt vagyok-vigasztalt.-Soha többet nem fog bántani. Sem ő, sem senki.-tett ígéretet.

Elhajoltam tőle, hogy a szemébe nézhessek. Aggodalmat és mérhetetlen mennyiségű haragot véltem felfedezni benne.

-Sajná..Sajnálom amit Jungkookról montam-hajtottam le a fejem.
-Okkal akadtál ki Jimin. Én sem néztem volna a helyedben jó szemmel-nyúlt az állan alá hogy fel tudja emelni a fejem.
-Fázom, hyung-mondtam reszketve, ugyanis az ingem még mindig a földön hevert.
-Máris adom-nyúlt az összegyűrt ruhadarabért, majd finoman rám adta.
-Begombolod?-néztem rá boci szemekkel.
-Természetesen é..Jimin-javította ki magát.

Lassan gombolta be az ingemet. Láttam rajta, hogy még mindig remeg az idegességtől. Az arcom égni kezdett, ezért odakaptam a kezem és felszisszentem. Miért történik ez velem?

2020.02.01.