Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

6.

-Baszki el fogok késni! -kiáltottam el magam, amikor megláttam mennyi az idő.
7:22

Leestem az ágyról a hatalmas kapkodásom közepette. Gyorsan kikaptam a szekrényből az első két ruhadarabot amit találtam és felvettem. Annyira siettem, hogy orra estem a konyhában, de nem zavartattam magam egy percig sem, felpattantam és a táskámért rohantam, majd elvettem a konyhapulról egy müzli szeletet és reménykedtem, hogy elérem a 40es buszt. Szerencsémre pont akkor érkezett meg, amikor kiértem a megállóba, így sikeresen el tudtam csípni. Kis ravasz.
A suliba beérve Tae fogadott, aki konkrétan a nyakamban kötött ki, egy hatalmas ugrás után.

-Szia TaeTae-köszöntem neki mosolyogva, hiszen jól esett, hogy valaki nem utál.

-Szia Chimmy-ugrándozott előttem.
Nem értettem, miért ilyen boldog, ezért karba tett kézzel álltam előtte a teremben.

-Kézpeld, ma buli lesz Jungkooknál, és
gondoltam elmehetnénk.-kezdte magyarázni, kicsit összeszedetlenül.

-Ki az a Jungkook? -kérdeztem értetlenül, mire Tae felnevetett, és a sarokban ülő osztálytársunkra mutatott.

Ez meg mióta jár ide?! Eddig még nem vettem észre, hogy ide járna. Mondjuk nem mintha olyan sokat beszélnék az emberekkel, illetve nyitnék mások felé, de azért ez mégis csak fura.

-Nem lehet-jelentettsm ki, mire Tae felvisított.
-Baszki, Jimin, 2 éve az osztálytársunk-mondta nevetve.
-Oké mindegy, én nem hinném, hogy ma elmegyek, ne haragudj- simítottam végig a vállán.
-Azért említettem a bulit, mert szeretném, ha kikapcsolódnál. Túl sok minden történt veled az elmúlt napokban.
-A legutóbbi buli is rosszul sült el számomra-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem lesz ott Jennie..- ölelt meg.
-Honnan veszed?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Az..Mindegy, lényeg, hogy nem lesz ott-mosolygott zavartan.

Vajon mit titkol előlem?

-Mi van a tanárral?-hallottam meg Rosé hangját.
-Kuss Rosé! Örülj amíg nincs itt!-ordította le a fejét a számomra éppen akkor megismert "osztálytársunk".

...

-Siess, el fogunk késni!-rángatott meg Tae, 10 perccel a buli kezdete előtt.
-Nyugi Tae, már elkéstünk-nyugtattam meg, de kaptam miatta egy vállast.
-Anyád!-kiabáltam rá nevetve.

Belenéztem a tükörbe, és ismét szembesültem vele, hogy ronda vagyok és fogalmam sincs miért van velem Jennie.

-Mehetünk?-kérdezte izgatottan Tae.
Nem szóltam semmit, csak bólintottam egyet és elindultunk Jungkookhoz.

A barátom kocsijával mentünk pont úgy, pont úgy mint a múltkor. Az ismeretlen utcákon autózva nagyon elmerültem a gondolataimban. Vajon Jennie tervez valamit megint? Vajon majd megint megaláz? Nem hiszem, hogy el tudnám viselni. A másik gondolat ami ugyanúgy ott volt a fejemben, de próbáltam elnyomni, az az volt, hogy vajon Yoongi ott lesz? Aggasztott, hogy valahogy mindig nála kötök ki, de ez legalább elterelte a figyelmemet a barátnőmmel kapcsolatos problémáimról.

Egyszercsak megálltunk egy rohadt nagy ház előtt. Kintről is hallani lehetett a dübörgő zenét és a kiabálásokat. Kiszálltunk a kocsiból és a bejárat feé indultunk. Az előkerten ájtutni egy igazi kihívás volt tekinve, hogy mindenhol idegbeteg, részeg emberek rohangáltak. Utólag kiderült hogy valami lövöldözős játékba képzelték magukat, ezzel voltak magyarázhatóak a repkedő zoknik.

A nyitott ajtóban Jungkook állt és ideges fejjel meredt ránk.
-Hali - intettünk Taeval
-Baszki, messziről tökre olyanok voltatok, mint a zsaruk. Már befostam!
-Hát, ez a Törpe nehezen lenne normális zsaru - mutatott rám a barátom röhögve.
-Te paraszt! - kezdtem el csapkodni a karját.
-Bocsánat, hogy megzavarom a házaspárokat megszégenítő vitátokat, de amúgy elég dühös vagyok! -mordult ránk a házigazda. - Késtetek húsz percet!
-Hogy lehet amúgy egy buliról elkésni? - vontam össze a szemöldökömet.
-Ne kérdezősködj, hanem takarodj befele, mert befagy a picsám! - mutatott a ház belsehe felé.
-Itt mindenki ilyen idegbeteg?-suttogtam Taenek. Ő megvonta a vállát és elindult, én pedig mögötte haladtam. Beérve hatalmas káosz fogadott. Úgy döntöttünk, hogy keresünk valami piát, mert ezt józanon nem könnyű elviselni.
Ebből annyi lett, hogy rendesen leittuk magunkat.

Este 11 környékére a barátom a világárol sem tudott, és én is úgy voltam vele, hogy éreztem már magamat jobban. Megfogtam Taehyung karját és a hátsó kijárat felé kezdtem húzni. Végigtámogattam a kerten ami inkább hasonlított egy királyi udvarra. Komolyan ezek mennyire lehetnek gazdagok? Mindegy.

A hatalmas kerti tó (?) közelében leültünk egy padra. Simogattam a barátom hátát, aki épp nem túl bíztatóan kapkodta a levegőt. A másik oldalamra hirtelen Jisoo vágódott le hatalmas lendülettel. Ugrottam egyet, hiszen nagyon megijesztett.
-Hali, segíthetek? - bólintott a részegebb felé. - Elég ramaty állapotban van. - bólintottam a kijelentésre.
-Naon jul vugymok boiii - Jisooval összenéztünk, majd felvont szemöldökkel Taere.
-Öhm, tessék - kérdezte furcsán.
-Szerintem azt mondta, hogy jól van. - vakargattam meg a tarkómat.
-Úúú halacskák! - kiáltotta a barátom majd a kerti óceánméretű tóhoz rohant.
Végül mindannyian megálltunk a vizet a szárazföldtől elválasztó korlátnál és csendben elmerültünk a gondolatainkban. Bár azt nem tudom, hogy ittas haverom fejében mi járhatott, de inkább nem is akarom tudni. Cuppogó hangokra figyeltünk fel, amik az egyik kerti ösvény felől jöttek. A lánnyal fülelni kezdtünk. A sövény mögül két elmélyülten csókolózó ember támolygott. A sötétnek köszönhetően elsőre nem ismertem fel őket, csak akkor amikor közelebb értek. Mikor rájöttem, kik is ők az ütő megállt bennem.
-Az ott Bambam és... Jennie?! - sutottgta tátott szájjal Jisoo.
-Igen. - válaszoltam a könnyeimmel küzködve. Erre a mellettem álló elejtette a piáspoharát.
A barátnőm most tulajdonképpen lazán megcsalt engem. Fájt, hogy ennyire semmibe vesz, de az, hogy most hivatalosan is elvesztettem, az valahogy nem.
A jelenetnek egy egetrengető üvöltés vetett véget.
-ELÉG! - rohant felénk kiabálva Jungkook.
-Mi a... - tátottam el a számat.
-Mi a bajod haver? - bámulta értetlenül Bambam.
-Te mi a jó büdös faszt képzelsz magadról?! - a házigazda feje már teljesen vörös volt.
-Srácok nyugi! - rohant oda Jisoo. -Ha egymás torkának estek, azzal nem segítetek semmit!
-És téged ki kérdezett? - vonta fel flegmán a szemöldökét Jen.
-Ha én ekkora ribi lennék, inkább elsüllyednék szégyenemben! - mordult rá a lány. Odaléptem melléjük. Megragadtam a vállukat és széthúztam őket. Jisoo megértette, hogy elég lesz, én pedig a barátnőmhöz fordultam.
-Jen, miért? - kérdeztem tőle már majdnem sírva. - Miért csinálod ezt velem?
-Jajj, nehogymár te légy az áldozat! Tönkretettél lelkileg, nem voltál képes megtenni egy egész egyszerű dolgot! - üvöltött rám
-Én tettelek tönkre téged?! Elterjesztettél valamit rólam ami egyáltalán nem igaz, úgy állítottad be, mintha minden a világon az én hibám lenne és ártottam volna neked! - keltem ki magamból.- És ha ez nem lenne elég, még meg is csaltál! - folytattam.
-Igenis hibás vagy! Egy szánalmas faszfej vagy, Park Jimin, semmi több! Utállak! Végeztem veled! - A keze az arcomon csattant. Majd sarkon fordult és elrohant.
Végem volt. Nem tudtam tovább visszatartani a sírást. Elfutottam az ellenkező irányba. Már majdnem az előketben voltam, mikor valaki megragadta a csuklómat.

2019.10.07.

Hibákért elnézést!