Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

19.

-Hyung..-súgtam oda neki félénken.

-Mondd-simított végig a hátamon, amitől kirázott a hideg.

-Te most akkor.. szóval.. Te nem utálsz?-nyögtem ki a kérdést.

-Dehogy Chim, csak tudod-óvatosan a párnára tette a fejem, mivel fel akart ülni.-Csak tudod nehezen fejezem ki az érzéseimet-hajtotta le a fejét.

-Értem-bólogattam hevesen.

-Én nagyon kedvellek és szerintem egész jó barátok vagyunk-mosolygott rám.

Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban a jó barátok hallatára. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy csak barátságról lehet szó, semmi többről. Könnyek szöktek a szemembe, aminek hatására azonnal lehajtottam a fejem, hogy még véletlenül se lássa meg.

-Igen, jó barátok vagyunk-szipogtam.

-Mi a baj?-hallottam a kérdést, de vákaszolni nem tudtam rá. Úgy éreztem, ha megszólalok azonnal elsírom magam.

Az állam alá nyúlt, felemelve azt. Újra elvesztünk egymá tekintetében. Egész nap tudtam volna bámulni a gyönyörű barna szemeit, melyben ott bújkált egy különös csillogás. Mindketten a szokottnál gyorsabban vettük a levegőt, éreztem az arcomon a lehelletét. Óvatosan megragadta a derekamat és közelebb mászott hozzám. Én még mindig csak bambán néztem rá várva, hogy mi fog történni. Az orrunk összért és az ajkai már majdnem az enyémeket súrolták. Lehunytam a szememet kislányos zavaromban.

Hirtelen egy csattanás hallattszott mire szétrebbentünk. Jiwoo állt az ajtóban olyan arccal, mint aki most lát először embert.

-Bocsánat, csak azt akartam mondani, hogy gyertek sütit enni! - erőltetett az arcára egy mosolyt.

Yoongira néztem, aki gyilkos pillantásokkal ajándékozta meg a nővérét. Jiwoo totál piros arccal állt az ajtóban, majd egy váratlan pillanatban kiviharzott a szobából.

-Asszem én elmegyek mosdóba - álltam fel. Rettentő kínosan éreztem magamat, ezek mellett tényleg kellett. Az idősebb bólintott.

A mosdóba indultam viszont az étkező mellett megtorpantam. A konyhából neszezés hallattszott. Aztán egy sor nagyon kifinomult káromkodás, amit nem részleteznék teljesen.

-... a rohadt életbe már, nem hiszem el, hogy ennyire béna vagyok! - Jiwoo hangja nagyon idegesen hangzott. Inkább bementem a mellékhelységbe.

De persze egy ilyen helyen sem lehet nyugta az embernek. Teljesen lazán intéztem a dolgaimat, mikor Yoongi berontott az ajtón.

-Anyukádék... - kezdte aztán csak ledöbbenten bámult. Engem. Ilyen helyzetben. A vörös egyik legélénkebb árnylatát vette fel az arcom. Nehezen szedtem össze magamat egy aránylag magabiztos kijelentésre. Egyébként is nehéz a közelében, nemhogy így!

- Yoongi, kimennél?! - néztem kissé dühösen. Ő habogni kezdett, aztán felemelte a kezét és kihátrált.

-Bo...bocsi, figyelj, ezt ide lerakom - ezzel letette a telefont a mosdó szélére. - és megyek is, látod? - becsukta az ajtót.

-Uram Isten...- suttogtam magam elé.
Befejeztem mindent, majd kimentem a konyhába

-Jimin..Gyere egyél egy kis sütit.-hívott közelebb Jiwoo.

-Köszi de..-Próbáltam finoman elutasítani az ajánlatát, mert nem akartam hízni.
-Csokis-vigyorgott.

-Azta Noona ez kurva jól néz ki!-rohant be a konyhába Yoongi.