Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

9.

Válasszatok csapatokat! Nem érdekel, hogy álltok fel csak igyekezzetek! Fiúk és lányok vegyesen, ha lehet. - utasított minket.
Végül Yoongival egy csapatba kerültem, viszont később azt kívántam bár ne így lett volna.

Nehezen kezdtük el a játékot, mert Roséék természetesen megint hisztizni kezdtek.

-Én biztos, hogy nem játszom! - nyafogta a vörös. -Nem ezért járok ide! Egyébként is, a kosár nem lányoknak való!

-Rosé, kuss! - kiabált rá Jungkook, mire Chae összerezzent.

-Deja vu-m van, - neked nem?-súgta oda Tae.

Elkezdtük a játékot, de nekem nem ment valami fényesen.

-Jimin, az istenért, nem tudnál odafigyelni?! - dorgált meg Yoongi elég bunkón.

-De, bocsánat. - hajtottam le a fejemet.
-Ne bocsánatozz itt nekem, hanem haladjál! - emelte meg a hangját. Most miért kiabál velem? Nem is mondtam semmi különöset. A könnyeimet törölgetve futottam tovább.

A játék felénél kiálltam mert nagyon nem ment. Kicsivel utánam jött TaeTae is.
Már vagy tíz perce ott dekkoltunk, amikor valami a fejem mellett csapódott bele a bordásfalba. Valamelyik szerencsétlen majdnem fejbetalált a labdával. És hát a labdáért ki más jött volna ha nem az én "hercegem".

-Yoongi nem tudnátok egy kicsit vigyázni? - kérte a barátom. - Szegény Jiminiet majdnem fejbe találtátok.
-Szerinted nem szarom le?! - nézett rá Yoongi dühösen. - Lehet, hogy nem itt kéne a picsátokat mereszteni!
-Yoongi, Tae nem sértésből mondta ne légy már ilyen! - szóltam rá.
-Nem érdekel miért mondta. Nem kell beszólogatni. - ezzel pedig otthagyott minket. Hát ez jól rányomta a napomra a bélyegét.

-Miért volt velünk ilyen bunkó?-súgtam oda Taenek az öltözőben
-Nem tudom, biztos csak rossz napja van-vakarta meg a tarkóját.
-Megyünk?-kérdeztem, Tae pedig válaszul elindult az ajtó felé, ahol Yoongi öltözött.
Véletlen nekimentem a végzősnek, aki elém állva szúrós tekintettel nézett rám.

-Mi a faszomért nem tudsz odafigyelni?-rivallt rám idegesen.
-Ne..Ne..Nem akartam ne haragudj..-dadogtam lefajtott fejjel.
-Húzás van az öltözőből-szólalt meg egy másik végzős, talán Jacksonnak hívják..
A földet bámulva siettünk ki az öltözőből. Taehyung sík ideg volt, amíg én ismét úgy éreztem, semmi keresnivalóm ezen a világon. Rettentő szarul estek Yoongi szavai. Bántott amiket mondott, még ha nem is gondolta komolyan, bár elég komolynak látszott.

A nap további része elég unalmasan telt. Végig Yoongin kattogott az agyam. Egy perc nem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna rá és a különös viselkedésére.
Taehyung egész nap próbált jobb kedvre deríteni, de nem járt sikerrel. Suli után nem is tudott elkísérni, mert segítenie kellett valamit Jungkooknak. Minél többet agyaltam ezen az egészen, annál depisebb hangulatom lett. Nem tudom, hol ronthattam el és bántott, hogy nem egyenes velem. Hiszen megígérte, hogy mellettem lesz. Erre a következő pofont ő adja. Pedig a buli után olyan kedves volt velem!

Mikor hazaértem, úgy döntöttem felhívom. Hátha hajlandó lesz elmondani, hogy mi a baja. Hátha. Felmentem a szobámba és leültem az ágyra. Remegve nyomtam rá a hívás gombra. Nem tudtam mit is mondhatnék, de nem érdekelt. Ki alartam belőle szedni.
A probléma csak annyi volt, hogy kinyomott. Háromszor is. Ideges lettem. Ennyire gyorsan nem változhatott meg a véleménye! De mi van ha mégis? De akkor miért? Semmi sem jutott az eszembe. Hiába törten a fejemet, nem találtam az emlékeim közt olyat, ami ezt válthatta volna ki.

Várjunk csak! Mi van ha... nem az nem lehet.

Vagy mégis?

Mi van ha Jennie beszélte tele a fejét? De neeem, Yoongi utálja Jenniet. Bár, ha belegondolok, neki mindig is könnyű volt bárki fejét telebeszélni, nem számított, hogy az illetőnek alapvetően mi a véleménye róla.
A gondolatra rettenetesen ideges lettem. Mérgemben a még mindig a kezemben lévő telefont falhoz vágtam. Biztos voltam benne, hogy utólag megbánom, de nem tudott érdekelni. Az íróasztalomhoz léptem és lendületesen kihúztam a felső fiókot. Na jó, majdnem kitéptem, de részletkérdés. Kikaptam a benne lévő képkupacot és visszacsaptam a tartót. Egyesével kezdtem az asztal feletti táblára feltűzögetni a volt barátnőmmel közös képeimet. Úgy terveztem, hogy megtartom, vagy majd kidobom valamikor, de most le kellett vezetnem a feszültséget. Kezembe vettem az faalpon lévő ollót. Dühös mozdulatokkal vágtam az eszkoz éles részét a lány arcába. Újra és újra. Mikor már nem volt több kép, a földre roskadtam és zokogni kezdtem.
-Miért? - hüppögtem magamnak
-Miért nem elég? - innen már nem tudtam abbahagyni. Lassan felmásztam az ágyamra és úgy ahogy voltam álomba sírtam magam.

Yoongi szemszöge:

Undorítóan viselkedtem Jiminnel. Bármennyire is próbáltam úgy tenni, mint akit ez hidegen hagy képtelen voltam . Mindig így bánok az emberekkel, és soha nem érint meg. Most viszont borzasztó embernek érzem magam. Talán egy kis idő elteltével elmúlik. Kerülnöm kell egy darabig, aztán minden a régi lesz. Az arcomat a tenyereimbe temetve gondolkodtam. Mi van, ha én nem akarom, hogy minden a régi legyen?
A nővérem képtelen értelmes tanácsokkal ellátni, Jungkookban azért ennyire nem bízom meg, hogy kiöntsem neki a lelkem. Anyáék nincsenek, a többi emberrel pedig nem vagyok jóban. Király.
A gondolkodásból a telefonom jelzése zökkentett ki. Feloldottam és egy jelölésem érkezett. Taehyung volt az. Nem igazoltam vissza, helyette inkább lezártam a telefonom és arrébb dobtam. Nem kellett sok idő, mire újra rezegni kezdett a telóm.
Már rám is írt messengeren.. Nem fogok neki visszaírni. Furdalt a kíváncsiság, hogy mit akarhat tőlem ezért megnéztem, de eszemben sem volt válaszolni.

Kim Taehyung
Szia Yoongi!
Elmondanád, hogy mégis miért voltál ma velünk ennyire bunkó?

-Legalább kérnél bocsánatot.

-Ha tőlem nem is, akkor Jimintől.

-Semmit nem tett ellened, te pedig undorítóan viselkedtél vele.

-Yoongi?!

Ez soha az életben nem fog leállni. Mi köze van ahhoz, hogy miért voltsm ilyen? Egyébként is, én mindig így bánok az emberekkel.
Ösztönösen akartam eltaszítani magam mellől Jimin, nem tudtam mit tenni ellene. Bár ezt Taehyungnak magyarázhatnám, úgysem értené meg. Tudtam, hogy rendet kell tennem magamban és a lelkemben, de ahhoz idő kell.
A telefonom még mindig rezgett. Kim Taehyung, kitartó vagy, meg kell hagyni.

Kim Taehyung
Yoongi ekkora köcsög nem lehetsz!
Megígérted Jiminnek, hogy mellette leszel!

Végül nem bírtam tovább és visszaírtam.

Min Yoongi
Nem mindegy neked, hogy mit csinálok? Senki nem kérdezte a kurva véleményedet! És azt csinálok amit akarok! Semmi közöd hozzá!

Ezután letiltottam. A telefonomat kikapcsoltam és az éjjeliszekrényre raktam. Nem akartam kommunikálni a külvilággal. Nem tudtam mit is érzek igazából, mert míg alapvetően helyesnek éreztem, hogy ellököm magam mellől Jimint, valahol belül mégis hiányzott és ahányszor arra gondoltam, hogy mekkora taplóként viselkedtem, bűntudatom volt. És sírni lett volna kedvem.
Vegyes érzelmekkel terültem el az ágyon. Nagyot sóhajtottam. Úgy éreztem, most aludnom kell egy picit. Hátha segít. Hátha.