Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

26.

Szomorúan nézett rám.
-Mutasd csak-nyúlt a sebem felé.-Ezt le kell fertőtleni, nem maradhat így-magyarázta.
-Nem kell, csak egy kicsit vérzik-sóhajtottam.
-Jiminie, nem maradhatsz így itt. Hazamegyünk hozzánk és lekezelem az összes sebed-mondta határozottan.
-Rendben-szipogtam és a keze után nyúltam.
-Semmi baj, sietünk haza-húzott fel az ágyról Yoongi.

Nagyon gyorsan öltöztünk fel és ennél is gyorsabban hagytuk el a házat. Taenek írtam egy üzenetet, hogy ne keressen, mert Yoonginál vagyok és nincs semmi bajom.
Kint nem volt annyira hideg. A végzős gyalog jött ezért muszáj volt haza is így menni. A táj még mindig elképesztő volt. A hótakaró világította be az utcákat, viszont még így is korom sötét volt, úgyhogy vakut kellett használnunk.

-Ha nem hagylak egyedül.. most nem lenne ez..-törölgette a szemét.
-Nem a te hibád hyung-léptem közelebb hozzá.
-Bocsánat Chim-meredt maga elé.

Gondolkodás nélkül összekulcsoltam az ujjainkat.

A hyungom lenézett a kezeinkre és halvány mosolyt villantott. Kicsit rászorított a kézfejemre, amitől megremegtem.

-Ez után kell egy forró fürdő-nevetett fel kínosan.
-Meg kakaó-vágtam rá egyből.
-Hát, ha szeretnéd csinálok neked kakaót-simogatta kezemet az ujjával.
-Köszönöm hyung!-bújtam hozzá.
-Semmiség.-adott puszit a fejem tetejére.

Nagyjából 30 perc telt el mire odaértünk a házhoz. Yoongi elővette a kukcsot és kinyitotta a bejárati ajtót, majd egy kisebbet lökött rajtam aztán ő is belépett az előszobába.
Az órára vezettem a tekintetem és meglepődve néztem az időt. Még csak tizenegy óra van. Nekem egy évnek tűnt. Levettem a kinti ruháimat és helyet foglaltam a kanapén. Yoongi a konyhában kutatott valami után, valószínüleg sebtapasz és stb..
Nem sokkal később betotyogott a nappaliba és leült mellém.

-Fordulj velem szembe-parancsolt rám.
Tettem amit kért és felvettem vele a szemkontaktust. Pár pillanatig szemeztünk, de egy fejrázás után el is kezdte fertőtleníteni a sebeimet.

-Lehet, hogy csípni fog, ne haragudj-figyelmeztetett.
-Aucs-szólaltam fel amikor valóban egy maró érzés kerített hatalmába.
-Bocsi Jimin-kért elnézést.
-Pár nap és nyoma se lesz-állapította meg egy hosszabb tanulmányozás után.
Kíváncsian néztem, hogy mit tervez, mivel szemei csillogtak és egyre közelebb hajolt hozzám.
Forró ajkait a sebemnek nyomta és egy lágy puszit adott rá. A cselekedete miatt egy apró nyögést hallattam amin elmosolyodott.
-Hozok egy kakaót-indul ki a konyhába.

Miközben ott ügyködött, ezernyi gondolat cikázott az agyamban. Emellett egy fura érzés is belémköltözőtt. Még sosem éreztem ilyet. Bizsergett mindenem és odent is problémáim adódtak. Mit művel velem ez a srác?

-Tessék, idd meg-nyomta a kezembe a forrócsokimat.
-Ezer hála Yoongi-hajoltam meg egy picit.
Ismét levágódott mellém és átkarolt.
-Egyébként, szerintem irtó dögös vagy ilyen hajjal. -villantotta ki a fogait.
Zavarba jöttem ezért inkább elfordítottam a fejem.
-És ez a haj..-túrt bele gyengéden.
Gyorsan megittam az italomat, nem érdekelt, hogy konkrétan szanaszét forráztam a torkom.
-Nem megyünk ki?-biccentettem az ajtó felé.
-Ilyenkor?-háromnegyed tizenkettő van.
-Igeeen-ugrottam fel a helyemről.-Látni akarom a tűzijátékot-tapsoltam.
-Látom mostmár jól vagy-nevette el magát. -Menjünk- nyitotta ki az ajtót.
Gyorsan felkaptam a kabátomat és a cipőmet, majd Yoongit követve az udvarra érkeztem.
-Kiülünk a tetőre?-kacsintott.
-Másszunk-mosolyogtam és egy laza mozdulattal a kerítés segítségével felmásztunk.
Kényelmesen elhelyezkedtem, közel a végzőshöz. Még mindig egész kellemes idő vklt, bár azóta észrevehetően hűlt a levegő. Talán -2°C lehet.

-Szóval te még igazán szerelmes se voltál?-fordult felém érdeklődve.
-Egy ideje azt hiszem az vagyok-vakartam meg a tarkóm-Viszont ilyen kapcsolatom még nem volt-fejeztem be a mondatomat.
-Szerencsés lány lehet-bámulta az eget.
-És ha nem lány?-kerestem a tekintetét.
Rám szegezte
Láttam, hogy mosolyog és mintha kissé megkönnyebbült volna.
-Az nem baj Jimin. Én is így vagyok vele-vallotta be.

El sem hiszem. Min Yoonginak tényleg egy fiú jön be? Ez nem lehet igaz!

-Nemsokára éjfél, kívánj valamit.-tereltem el a témát, miután beállt a kínos csend. Egészen pontosan 3 perc volt éjfélig. Különös előérzetem volt, de nem tudtam ekdőnteni, hogy jó vagy rossz.

-Sajnálok mindent, amit mondtam-fakadt ki az idősebb.
-Ugyan, már megszoktam, hogy vörösebb vagyok mint valami érett paradicsom-nevettem fel.
-Paradicsomként is édes vagy-hajolt közelebb.
-Nézd, esik a hó!-mutattam a lefelé hulló hópelyhekre.
Yoongi pimaszul mosolygott rám, amitől kicsit megijedtem.
Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Sötét szemeit vágy lepte el. Csillogtak, akár egy üstökös.
-Gyönyörű szemeid vannak Jimin-simított végig az arcélemen.
Félénk mosoly jelent meg az arcomom.
-És a mosolyod is elképesztő-suttogta. Éreztem a lehelletét a számon. Az orrunk összeért. Remegtem, gyomorgörcsöm lett. Alig pár miliméter választott el minket egymástól, de én nem mertem lépni. Yoongi egy váratlan pillanatban megunta a várakozást és megszűntette a közöttünk lévő távolságot. Lángoló ajkait az egyémre tapasztotta. Pár másodpercig így ültünk, majd lassan mozgatni kezdte párnácskáit. Finom volt és gyengéd. Meghallottuk a távolban durranó tűzijátékok hangját, ami arra utalt, hogy éjfél van, de ez sem szakított el minket. Kezemet a nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. Végignyalt az asló ajkamon és nyelvével kihívott egy csatára. A lassú, érzelmes csókból így lett gyors és szenvedélyes. Fel sem tudtam fogni mi történik, a testemet melegség árasztotta el, az agyam kikapcsolt és tettem amit a szívem diktált. Ízlelőszerveink harcoltak egymással. Óvatosan ráharaptam az ajkára és kicsit megszívtam amitől egy aprót nyögött. A levegőhiány miatt váltunk el egymástól, majd homlokát az enyémnek döntve lihegett, mint egy fáradt kiskutya. Felfoghatatlan ami az imént történt.

-Nem hittem volna, hogy valóra válik a kívánságom-nyalta meg a száját.
-Ezt kívántad?-döbbentem le.

Válaszként egy hosszabb puszit nyomott párnácskáimra.

-Boldog új évet!-tárta szét karjait.
-Búék-nevettem fel.

Csendben ültünk pár percig. Figyeltem a távolban fellőtt tűzijátékokat, amik az egész égboltot beterítették, addig amíg csak a szem ellát. A szivárvány összes színében tündököltek, az emberek ujjongtak a szomszédban élő család az erkélyről figyelte az eseményeket. Yoongi lassan a kezemre csúsztatta a sajátját és simogatni kezdett.

-Fázom-mondtam dideregve, mert idő közben elviselhetetlenül hideg lett. Legalább is számomra.
-Gyere-húzott magával és leugrott velem együtt a tetőről ami miatt felsikítottam.
A kezemet szorongatva ráncigált be a lakásba, és gyorsan levette a kabátomat, majd a sajátját is. Megszabadultam a cipőmtől és fáradtan totyogtam be a végzős szobájába.
-Hogy van az arcod-simított végig hüvelykujjával az említett testrészen.
-Jobban asszem-haraptam be az alsó ajkam a közelségétől.
-Mi az?-emelte rám a tekintetét.
-Mi?Semmi!-ráztam meg a fejem.
-Akkor a semmiért harapdálod ezt itt-tette a mutatóujját a számra. Ettől a cselekedetétől éledezni kezdett a kis Jimin, ami miatt elég rendesen beszartam. Nem akartam, hogy meglássa, viszont borzasztóan kívánatos lett és nem értettem miért. Félénk puszit leheltem az ujjára. Kezeit lassan lefelé kezdte vezetni. Le egészen a derekamig. Akaratlanul is odakaptam a tekintetem és láttam, hogy a kisebbik énem utat próbál törni magának. Rossz időzítés Jimin, nagyon rossz.
Yoongi az ágyékomra vetett egy pillantást, viszont nyilván nem számított arra, amit látott ezért elnyílt ajkakkal bámult le.
-Mindjárt jövök-kelt fel és kisétált a szobából. Negyed óra elteltével visszajött egy szál törülközőben amit maga köré tekert. Kikerekedett szemmel néztem kidolgozott felsőtestét. Már kezdtem normál állapotba kerülni de jött Mr. Szexisten és újraindította a reakciómat.
-Én is elm..elmegyek fürdeni-nyeltem egy hatalmasat a mondat közben.
-Rendben Chim-húzott magához egy csókra. Gyengéd volt úgy ahogy az elsőnél. Kezeit ismételten a derekamra vezette és ott simogatott. Néha elhajolt tőlem, hogy a szemembe nézhessen, ami miatt elég rendesen zavarba jöttem. Imádom, hogy ennyire óvatos és nem kapkodja el a dolgokat.