Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

30.

-Mit szólnál, ha elmennénk mozizni?-kérdezte, mikor belépett a szobámba.

A tegnapi után nem sok történt. Egész hátralévő nap csak pihentünk és beszélgettünk, aztán végül elaludtunk. Nagyom remélem, hogy sikerült megbékítenem Yoongit, mert tényleg sosem szertném megbántani, de néha mondok hatalmas hülyeségeket, amiket egyáltalán nem gondolok úgy.

Gondolom elég furán nézhettem rá a kérdése miatt, mert meg is jegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy kisbaba, akivel életében először kóstoltatnak citrom ízű fagyit.

-Min Yoongi, a magábaforduló, antiszociális végzős komolyan moziba akar menni?-kuncogtam.

-Hát felőlem mást is csinálhatunk, de lehet, hogy utána nem állsz lábra egy hétig-kacsintott rám, mire leejtettem az eddig kezemben tartogatott banánt. Arcom azon nyomban felvette a jól megszokott paradicsomvörös árnyalatát és szóhoz sem tudtam jutni.

-Menjünk moziba-feleltem, majd felvettem a gyümölcsöt a fölről és visszatettem a helyére.

Villámgyorsan átöltöztem a melegítőmből, valami kicsit tűrhetőbbe, azaz konkrétan felvettem egy királykék pulcsit és egy fehér farmert, ami eléggé simult, ezért örültem, hogy a pulcsim hosszú. Megfésültem a fejem tetején díszelgő még mindig ezüstös hajkoronámat és visszamentem Yoongihoz, aki már alapból is normálisan volt felöltözve.

-Mehetünk?-kérdezte, mire csak bólintottam, hiszen szerinem érthető, ha azt mondom, még mindig sokkban vagyok. Nem lenne normális, ha együtt lennénk és lett volna bármilyen nemi életem ezelőtt, de nem volt.

-Mit fogunk nézni?-érdeklődtem.

-Nem tudom, majd ott eldöntjük. Felőlem a horror is mehet-húzta pimasz mosolyra ajkait, mire csak megráztam a fejem. Biztos, hogy nem nézek horrort!

Az út csendben telt  végig a saját gondolataimba voltam merülve, amik a suli körül forogtak. Holnap után elkezdődik újra és halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lesz onnantól kezdve. Úgy értem legfőképp velem és Yoongival, de azért a többi dolog is aggaszt. Jennie  Taehyungék és minden. Mi lesz, ha kiderül, hogy mi ketten...Mi lesz, ha Yoongi rájön, hogy mégsem akar semmit, mert nincs kedve a beszólásokat hallgatni egész hátralévő évében?

-Mi a baj Jiminie?-kérdezte, amikor a sorban álltunk, ugyanis én még mindig szótlan voltam és kb úgy nézhettem ki kívülről, mint akinek világfájdalma van.

-Semmi, csak gondolkodtam-kaptam fel a fejem végre. A végzős aggódó tekintettel vizslatott, ami miatt kicsit rosszul éreztem magam. Nem akarom, hogy miattam legyen szar napja.

-Gyere menjünk, válasszuk ki a filmet-fogta meg a kezem és húzott magával egészen a kasszáig, ahol egy nálunk sokkal alacsonyabb vörös hajú lány állt, tipikus öljetek meg fejjel. Jó lehet itt dolgozni.

Elkezdtük nézegetni az ajánlatokat és mindkettőnknek megakadt a szeme egy új amerikai vígjátékon, így azonnal le is foglaltunk, majd át is álltunk a kajás sorba, ami ,nem akarok hazudni, nagyjából öt méteres volt. Még szerencse, hogy van fél óránk a film kezdetéig.

-Van egy meglepetésem mára-súgta a fülembe, mire megborzongzam.

-És mikorra?-nyeltem egy nagyobbat, hiszen nem igazán szeretem a meglepetéseket, Yoongiból kiindulva pedig nem tudom mit tartogathat számomra.

-Mindent megtudsz a maga idejében-vigyorodott el és közelebb húzott magához, ami miatt kicsit megijedtem, mert itt azért elég sok az ember. Nem is várt túl sokáig, szinte azonnal összeérintette puha ajkait az enyémekkel. A közönségre való tekintettel nem húzta el a dolgot és nem is ment át éhező vadállatba, hanem végig finoman és gyengéden csókolt  amit különösen szeretek nála.

Miután letudtunk mindent és csak a jegy bemutatása volt hátra, odanyújtattam a kis papírokat az ezért felelő srácnak.

-Jó szórakozást a filmhez!-mondta én pedig azonnal válaszoltam.

-Köszi, neked is!-mosolyodtam el és elindultam a terem felé  amikor is realizáltam, hogy mit mondtam. Baszki ezt nem hiszem el!

Kezeimet szám elé kaptam, szemeim kitágultak és próbáltam képzeletben visszacsinálni az egészet, de nyilván nem jött össze. Yoongi mellettem úgy röhögött, hogy az egész helyiség tőle zengett szerintem. A mellettünk elhaladó emberek jól megbámultak minket, ami miatt mégjobban égett az arcom, de mozdulni még mindig nem bírtam. Hogy lehet ennyire gáz szituációba keveredni?!

Arra eszméltem fel, hogy Yoongi hozzám beszélve húz maga után és valami olyasmit mondogat, hogy ne aggódjak, biztos sok emberrel előfordul, de engem nem érdekelt. Annyira ciki az egész...

-Édesem figyelj-simított végig felkaromon. Most komolyan így hívott? Azt mondta, édesem?-Már itt vagyunk, a film perceken belül indul, nincs semmi baj, ne foglalkozz ezzel-nyugtatgatott, miközben én a kólámat szorongatva meredtem rá.

-De te még nevettél is!-háborodtam fel rögtön.

-Én nem mondtam, hogy nem volt vicces-vont vállat és tovább kuncogott, mire vállbacsaptam.

-Kérek gyógypuszit-biggyesztette le alsó ajkát, de én nem adtam be neki a derekamat ilyen könnyen. Kinevetett, megcsaptam, visszakapta.-Mondom kérek-húzott közelebb magához, már amennyire lehetséges volt a székek miatt. Tekintetem párnácskáira vezettem, majd vissza szemébe és gondolkodás nélkül birtokba vettem őket. Most viszont nem érdekelt a többi ember, amúgy sem nagyon ültek körülöttünk. Ujjaimat tincsei közé vezettem, amíg ő az oldalamat cirógatta. Ráharaptam alsó ajkára és kicsit meg is húztam, hogy azért tudja kivel szórakozzon, de látszólag nagyon bejött neki, mert belenyögött a csókunkba. Ezer  évig tudtam volna játszani ajkaink édes játékát, de a film elkezdődött, illetve nem akarom azért ennyire az emberekre sózni a magán dolgainkat, így pár perc után elváltam puha párnácskáitól.

A filmen rengeteget nevettünk, nagyon vicces volt a sok-sok poén amit belecsempésztek, még igen abszurd helyzetekben is. Yoongi végre, talán egy kicsit felszabadultabb lett és elfelejtette azt a számtalan rossz történést, ami a múltjához kötődik. Jó volt látni, ahogy őszintén mosolyog és nevet, de mégjobb érzés volt, hogy itt lehettem vele. Azt hiszem képes lennék elfeledtetni vele azt a sok rosszat, ha mégközelebb kerülnénk egymáshoz. Az egyetlen vágyam, hogy egy nap igazán boldognak lássam.
Én akarom igazán boldoggá tenni, hiszen szeretem őt...

-Na hogy tetszett?-érdeklődött miután kiértünk a folyosóra.

-Nagyon jó volt, de sokkal szebbé tette az egészet, hogy velem voltál-mondtam ki egy az egyben amit gondoltam, mire ő csak elpirult.

-Akkor remélem a következő tervem is elnyeri majd a tetszésed-villantotta ki fogait, majd összekulcsolta ujjainkat és hazafelé vette az irányt.

Miért ilyen titokzatos ez a fiú?

2020.04.09.

Vajon mit tervez Yoongi a nap további részére?