Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

13.

Reggel 9-kor keltem, teljesen kipihenten. Nem csodálkozom, majdnem 13 órát aludtam. Kibaktattam a konyhába, reggelit csinálni. Meg sem lepődtem azon, hogy Yoongi még húzza a lóbőrt. Nekiálltam egy igazán kreatív karácsony előtti tojásrántottának. Mire készen lettem, Yoongi is kitalált a szobájából.
-Jó reggelt Csipkerózsika! -nevettem fel.
-Neked is baromarcú-küldött puszit és leült az egyik székre. Elétettem a reggelijét, majd én is elkezdtem enni.
-Jó étvágyat öcsi- mosolyogtam rá, ő pedig csak szintén mosolyogva bólintott.
Szeretem, ha mosolyog. Olyan jó látni. Mióta anyáék nem élnek, ritkán látom kicsit is boldognak. Bármit megtennék azért, hogy újra boldog lehessen, de sajnos nem tudok. A fejemben végig a Jimin-Yoongi kapcsolat járt. Vajon jól fog elsülni a tervünk? Yoonginak régebben volt barátnője, de láttam rajta, hogy csak azért van vele.. Ekkor 18 éves volt. Azóta nem volt senkije, senki iránt nem érzett semmit. Legalább is én nem tudok róla.

Taehyung szemszöge:

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. Na meg arra, hogy megfagyok, mert éjszaka lerúgtam magamról a takarót. Komótosan kimásztam az ágyból és a konyhába mentem. Úgy döntöttem, hogy a reggelt egy erős kávéval kezdem. Amíg a koffeinbombám készült írtam Jiminnek, hogy délután átmehetek-e hozzá.

Balfasz:
Szia Jiminie
Haza mentél a szüleidhez?

Szerencsecsomag:
Szia Tae
Nem, itt vagyok Szöulban
Miért?

Balfasz:
Átmehetek délután?

Szerencsecsomag:
Persze

Balfasz:
Uuuuuuu vihetem Tanniet?

Szerencsecsomag:
Hozzad

Balfasz:
Baj van?

Szerencsecsomag:
Csak a szokásos

Balfasz:
:(
Sajnos Yoongit nem tudok neked vinni

Azt persze Jiminienek nem kell tudnia, hogy ma nagyon is találkozni fog a végzőssel. Persze aggódtam, hogy esetleg valami balul sül el, de bíztam magamban és Jiwooban. Ha van valaki aki megtörheti Yoongit, az Jiwoo.

Jiwoo szemszöge:

-Yoongs! Elmegyünk ma sétálni? - kérdeztem a kanapén lustálkodó öcsémtől.
-Noona, hideg van kint - emelte rám a tekintetét.

-Naaaa légyszi! Sosem jártam még itt, szeretnék körülnézni.

-De csak azért mert én ilyen jó öcsi vagyok. - forgatta meg a szemét. - Hová szeretnél menni?

-Mondjuk kezdésnek nézzünk meg egy parkot. - vázoltam fel neki az ötletem. - Megnéztem és van egy nagyon nagy, ami közel van a plázához. Abba menjünk!
-De Noona, az van messzebb! - nyavalygott.

-Yoongi, légy jó dongsaeng és tegyél a nővéred kedvére! - néztem rá könyörgőn.
-Hjaj, legyen. - sóhajtotta.

Kettő körül nagy nehezen elindultunk a park felé. A kisebb arcán látszott, hogy nagyon szívesen döglődne inkább a kanapén. Természtesen az egyszerűbb úton akart menni, de ezt sem hagyhattam szegénynek.

-Öcsi nézd, menjünk arra! - mutattam jobbra.

-De Jiwoo, arra hosszabb az út! - torpant meg.

-Nem baj, sétálni szeretnék! - megfogtam a karját és húzni kezdtem a mutatott irányba.

- Ha ezt tudom, el sem jövök veled! - morgott az orra alatt.

Rengeteg kisutcán haladtunk keresztül, Yoongi pedig folyamatosan azt hajtogatta, hogy éhes. Normális esetben ezt azonnal orvosoltam volna, de most nem tudott megállítani a tervemben.