Stay Strong [YOONMIN] |SZÜNET|

10.

Jimin szemszöge:

5-kor keltem, és nem tudtam visszaaludni. Alig van egy nyugodt pillanatom, mióta Yoongi szemét volt velem. Lassacskán kimásztam az ágyamból, és mivel egy mazoista állat vagyok, felhúztam a redőnyt, hátha kiég a retinám. December közepe van és hajnalban világosabb van mint a déli órákban nyáron. 1-2percig biztosan nem láttam fehér pontokon kívül semmit, de utána megszoktam. Kitotyogtam a konyhába reggelit csinálni.
-Basszus elfelejtettem bevásárolni-sóhajtottam fel a hűtőbe belesve.
Hála istennek van itthon gabonapehely, úgyhogy nem fogok éhen halni.
Szépen lassan megreggeliztem, mivel nem kellett sietnem. Többször is felmerült bennem a kérdés, vajon megint bunkó lesz velem? Próbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat, de nem ment. Fél 6kor nekiálltam készülődni, és mivel sok időm volt, gondoltam kicsípem magam egy órába telt de készen lettem. Felkaptam a táskámat és elindultam gyalog a suliba. Út közben a szintén gyalogló Yoongit pillantottam meg előttem pár méterrel. Gyorsítottam, mert beszélni akartam vele, bár én magam sem hittem el, hogy ez jól fog elsülni.
Amikor már csak pár lépés távolságra voltam tőle hátranézett, valószínüleg azért, mert meghallotta , hogy valaki sétál mögötte. Szemet forgatva gyorsított a tempóján.

-Yoongi várj-szóltam utána, reménykedve, hogy megesik rajtam a szíve. Nem így lett..
-Yoongi kérlek- szipogtam ,mire megállt.
Megfordult és karba tett kézzel várta, hogy megszólaljak.
-Mit rontottam el?- kérdeztem könnyező szemekkel.
Nem válaszolt, csak állt és bámult.
-Azt mondtad itt leszel nekem- mondtam remegő hangon.
-Az emberek mondanak dolgokat Jimin.-szólalt meg végre az idősebb.
-Deh..
-Nincs de- fordult meg és futólépésben haladt tovább a suli felé.
-Yoongi..-kiáltottam utána a suli egyik elhagyatottabb folyosóján.
-Jimin, fogd be!- Rivallt rám a végzős amitől földbe gyökerezett a lábam.-Hagyj békén végre-mondta és magamra hagyott.
-Mi folyik itt? -kérdezte Tae értetlenül.
Megráztam a fejem és a legközelebbi mosdóba futottam be, majd magamrazártam az ajtót.

-Jimin! - kopogtatott Tae. - Gyere ki, légyszíves! Beszéljük meg!
-Nem akarok Tae. - szipogtam.
-Jiminieeeee - nyújtotta el a nevemet. - ez nem megoldás!
-De miért csinálja? - sírtam fel újra. - Annyira rohohossz!
-Jimin, minden rendben lesz! Beszélek vele, ígérem!
Lassan kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Tae közvetlenül előttem ált, én pedig a karjai közé borultam.
-Shhh, semmi baj, Jimin.- csitítgatott.
-De én szeretem! - motyogtam a vállába.
Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, vagy érzek. Egy fiú iránt. Valahogy már nem tudott érdekelni ez az "apróság". Csak az járt a fejemben, hogy szeretem és én nem tudok így élni. Alig két napja tart ez, de engem már most megöl a hiánya.
-Jimin, mindjárt becsengetnek, menjünk. - szólt rám.
-Rendben. - bólogattam.
Tae a kezembe nyomott egy zsepit én pedig azonnal letöröltem a könnyeimet.
Semmi érdekes nem történt, egészen az utolsó óra előtti szünetig.

-Eljössz velem egy kávéért?-bökött oldalba Jungkook. Mi a rákért engem kér meg? - kérdőn néztem rá, aztán bólintottam egyet.
Csendben sétáltunk egymás mellett, amíg Kook meg nem törte.
-Sajnálom ami Jennievel történt- simított végig a vállamon.
-Nem nagyon érdekel- vontam vállat .
-Helyes!- jelentette ki elégedetten.

Amíg Jungkook megvette a kávéját én az egyik oszlopnak dőlve vártam rá.

-Jimiiinie- simított valaki a vállamra.
Az idegesítő hang felé fordítottam a fejemet. Az exem állt ott és egy széles vigyorral nézett rám. Elkapott a hányinger.
-Mit akarsz? - néztem rá szúrós szemmel.
-Tudod... gondolkodtam. - fordította oldalra a fejét. - Eszembe jutottak a régi idők, a sok közös emlék - felvontam a szemöldököm. - tudod, mi mindig is jók voltunk együtt. - Megragadta az egyik tincsét és csavargatni kezdte.
-Mire akarsz kilyukadni? - néztem gyanakvóan.
-Szerintem te is tudod. - mosolygott rám. -Azt is tudom, hogy még mindig szeretsz.
Rosszul voltam ettől a lánytól. Idegesített az az undorító, kétszínű mosoly az arcán. Hogy képes ilyet mondani, miután tönkretett?
-Nézd Oppa, tudom, hogy amit tettem, az szörnyű, de még mindig szeretlek! És részeg voltam aznap este!
-Jennie. Elgondolkodtató lenne az ajánlatod...
-Akkor visszafogadsz? - kezdtett nyávogni.
-Mondom lenne, ha nem lennél egy olcsó, hazug ribanc. - közöltem halálos nyugodtsággal.
-De Jimin, én - kezdett volna győzködni, de valaki elkapta a karját és maga felé fordította.
-Ide figyelj, te kis görcs - hajolt a lány arcába Yoongi. -Takarodj innen amíg szépen mondom és meg ne lássalak Jimin közelében többet! Keress valaki mást, akivel megbaszatod magadat!
Jennie fújtatva elrohant. A végzős pedig egy pillantásra sem méltatva léppett a büféablakhoz.
Csak bámultam magam elé. Ez most mi volt?
-Lemaradtam valamiről? - kocogtatta meg a vállamat Jungkook.
Legyintettem és elindultam az osztályterem felé.

...

-Komolyan volt bőr a pofáján visszakönyörögni magát?-csattant fel Tae.
-Mondom, hogy leráztam-forgattam szemet.
-És utána?-nézett rám kíváncsian.
-Yoongi odajött és a lelkére kötötte, hogy hagyjon békén-sóhajtottam fel.
-Hogy ki csinált és mit?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Yoongi.
-Szóval először tahóskodik, aztán meg megfenyeget embereket miattad? Ez nem normális!
-Nem tudom, hogy miért csinálta. - ráztam a fejemet.
-Szerintem túl sok neki-mondta a plafont tanulmányozva Tae.
-Mi?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Nem tudom, de nem ok nélkül csinálja-vakarta meg a tarkóját Taehyung.
-Egyszer úgyis mindenre választ kapunk ugye? -néztem ártatlanul Taere, aki csak bólintott egyet.
-Mindenre Chim- húzott magához pár perccel később.
Tae mondata után csend lepte el a szobámat. Nem volt kínos, csak gondolkodni akartunk mindketten. Válaszokat akartunk kapni az elmúlt napok történéseire.