At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

tizenkettedik fejezet

𝑬𝒅𝒅𝒊𝒆

Szomorú vagyok. Mérhetetlenül. Az arcomat fogom vagy már öt perce, mert annyira bizsereg még a pofontól amit kaptam. Nem merek szólni senkinek sem, pontosabban eddig nem mertem. Remegő kézzel nyomom meg a hívás gombot és várom, hogy valaki felvegye. Senki. Persze, Maeve van nála. Biztos van jobb dolga is mint, hogy az én bajommal törődjön. Már nyomnám ki, mikor egy ismerős hang szól bele. - Eddie?

- Szia Maeve. - hangom remeg, fájdalmas. Saját magamat ijesztem meg vele. - Rich ott van? - kérdezem.

- Öhm... nincs. Baj van? - kérdezi. A szívem egyre hevesebben kezd el verni. Félek, de nagyon.

- Nincs. Csak régen beszéltem vele. Ha visszajön...

- Várj itt van. Adom. - vágott közbe.

- Szia Eds. Rég beszéltünk. Mi van veled? - szól bele a fiú. Leblokkolok. Félek elmondani, megtenni, kitárni a titkot. - Itt vagy? - szól bele miután nem válaszolok. - Baj van? - hallom a hangjában, hogy aggódik, de úgy igazán. - Válaszolj! - förmed rám. Nem merek válaszolni így csak kinyomom. Richie azonnal visszahív, de nem veszem fel. Aztán egy csomó üzenetet ír, de nem válaszolok. Végül kikapcsolom a készüléket és a mosdóba zárkózom ahol a földön ülve vagdoshattam magam, de csak óvatosan. Egyik percben apám kopog be és szól, hogy valamilyen lány áll az ajtóban. Gyorsan összeszedem magam, zsebre rakom a telefonom és lemegyek. Maeve áll az ajtóban. Teljesen máshogy néz ki mint mikor láttam a képernyőn. Nem szólunk egymáshoz tudom mit akar. Kimegyek vele a házból és látom, hogy Richie parkol a kocsijával a házunk előtt.

- Gyere. - szólal meg, majd követem a kocsihoz. Ő beül hátra én nekem pedig előre kell. Nem szólalok meg. Richienek egy cigaretta van a szájába, amit az egyik piros lámpánál kidob az ablakon. Rám pillant, majd újra az útra néz és befordulunk az utcájukba. Maeve kiszáll a kocsiból, bemegy a házba, de ahogy én akarok kiszállni, Richie bezárja a kocsi ajtaját így nem tudom kinyitni.

- Mi a baj? - szólal meg a fiú. Nem nézek rá, amivel felhúzom. - Bassza meg Eds, halálra aggódom magam! Mondj már valamit mert esküszöm... - kezd el kutakodni a zsebébe, majd elővesz egy lapos üveget és meghúzza. Ahogy visszacsavarja rá a kupakot megnyugszik. - bocs. Kérlek beszélj. - mondja, de nem teszem. Nem merek. Félek, rettegek és remegek is. Végig fut rajtam a hideg, fáj a karom és a szívem is. Szorosan még az ajtó nyitó kallantyúját fogom és nem engedem el. - Nem engedlek ki amíg nem mondasz valamit. - makacsolja meg magát, de csak könnyek gyűlnek a szemembe, amiből pár le is gurul az arcomon. - Az apád megütött? - kérdezi, mire aprót bólintok. - Nagyon? - bólintok. - Vagdostad magad? - teszi fel az újabb kérdést, mire újra bólintok. - Mutasd! - utasít mire odanyújtom a bal kezem. Felhúzza rajta a póló ujját és megnézi alaposan. Érzem, hogy dühös. Borzalmasan dühös vagyok a világra. Úgy érzem teljesen megőrülök, hogy minden józan eszem odavész, hogy nincs normális út amin járhatok, de Richie visszaránt a valóságba, azzal, hogy elengedi a karom és kinyitja az ajtót. - Menj be. Mindjárt megyek. - mondja. Rá pillantok, majd kiszállok és bemegyek. Tudom, hogy inni fog. Biztos vagyok benne. Feszültség oldó. Ahogy beérek az ajtón a lány elém siet és megölel.

- Richie kint van? - kérdezi, mire bólintok. Elenged. - Menj fel. Mindjárt behozom. - mondja, mire felsietek. A fiú szobájába az ablakhoz sétálok ami pont a ház elé nyílik és végig hallgatom illetve nézem a jelenetet, ahogy a lány dühösen kinyitja az ajtót és kirángatja a fiút a kocsiból, elveszi tőle a piás üveget és felpofozza, majd kiabálni kezd vele, hogy mit képzel magáról, hogy megígérte nem fog többet inni. - Eddienek szüksége van rád, te meg itt piálsz te barom! Most azonnal bemész és segítesz a legjobb batátodon vagy ezt az üveget töröm szét a fejeden! Megértetted Richard Barom Tozier? - ordítja. A fiú flegmán válaszolt, majd zsebre tett kézzel bejön a házba, feljön hozzám és becsukja az ajtót.