At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

ötödik fejezet

𝑬𝒅𝒅𝒊𝒆

Ma reggel különösen rosszul érzem magam. Főleg azért, mert ma kell befejeznem a dogám. Igaz Stannel tegnap mindent átbeszéltünk és sokat segített is, de még mindig nem állok készen. Elvégzem a reggeli dolgaim és elindulok a suliba. Biciklizés közben látom ahogy Stan is kifordul az utcájukból. Gyorsan beérem, így már együtt megyünk. Ahogy rá pillantok, látom, hogy vörös az orra alatt a bőr és, hogy nem igazán van jól. Nem kérdezem meg mi történt nem esne jól ha elhajtana mellettem, így megvárom amíg beérünk a sulihoz, ahol a többiek is vannak. Ben és Bill is hasonlónak tűnnek. Kicsit nyúzottnak és fáradtnak. Bár ami a legjobban zavar az az, hogy mindhármuknak piros az orrok allatt a bőr, még Billnek is a kis bajsza alatt, ami alig látható messziről. Nem lehet, hogy mindhárman megfáztak. Az lehetetlen. Bev is furcsállva nézi őket. Legalább nem csak nekem tűnt fel. És az is fura, hogy Richie még nem írt. Pedig ilyenkor már javában bombáz az üzeneteivel. Most nem. Azt tudtam, hogy találkozott Bennel, de azt nem, hogy mit csináltak vagy bármi. És aggódok, hogy rosszatt mondott valamelyikük a másiknak. - Ben. Beszélhetünk? - nézek a fiúra aki gyorsan bólint. Elmegyünk a szekrényeinkhez, bepakolunk, és a fiúra nézek. - Tegnap. Richie mondta, hogy találkoztatok. Mi történt? Mert ma reggel ti hárman nagyon furák vagytok és nem írt még nekem, úgyhogy tudni akarom. - hadarom.

- Gyere a kémia szertárba. - mondja és elindul, mire utána megyek. Ahogy beérünk becsukja az ajtót és megtörli az orrát.

- Mi történt tegnap Ben? És ne hazudj. - lépek elé. Először nem néz a szemembe. Valami rosszat tettek. Vagy olyat amit nem szabadna. - Ben! - szólok rá.

- Csak elmentünk a többiekkel és Richievel a kedvenc helyükre. Nagyon jó fej volt és, hát meghívtuk. - kezdett bele, de még mindig nem nézett a szemembe. - Ott aztán beszívtunk. De Richie... nem is tudom, mintha teljesen megőrült volna. Folyamatosan. Ahogy csak tudott egy csomót szívott. Egyáltalán nem volt magánál. Ahogy mi kijózanodtunk hazakísértük, hogy ne essen baja. - magyarázza. Nem akarom elhinni. A legjobb barátaimnak hívott emberek drogoztak volna? És még Richie is? Nem. Ez teljes képtelenség. De hát Ben mondta. Ő nem szokott hazudni.

- Erről még beszélünk. Ma suli után a szokásos helyünkön. Oda hívom Richiet is. Mondd meg a többieknek. - lépek hátrébb és hagytam, hogy a fiú kimenjen. Elővettem a telefonom és rá írtam a fiúra.

Én: ma kéne találkoznunk. tudom mit csináltatok Bennékkel. nem foglak lecseszni csak találkozzunk.

Elküldöm és várok, de nem jön válasz. Hallom a csengő hangját, így elrakom a telefonom és kisietek. Kiveszem az órahoz szükséges könyveimet és elindulok a terem felé. Ahogy beérek látom ahogy Henry halálos tekintete engem figyel. Lelülök a helyemre, Beverly mellé és idegesen dobolok a lábammal és várom, hogy a fiú válaszoljon. A törin nem figyelek úgy ahogy senki sem, mert egy újabb régi világháborús filmet nézünk. De nem a jó fajtából hanek ezekből az unalmas beszélősekből. Szerencsére az óra felénél Richie visszaír.

Richie: ha nem jössz a házunk elé anyámék el sem engednek. van jogsid?

Én: nincs.

Richie: fasza. anyámék nem engedik, hogy elvigyem a kocsit a tegnapi után.

Én: ha van bringád azzal is jöhetsz. én is azzal megyek. megadod a címeteket?

Richie: persze. és van bringám.

Itt leírja a címét, majd elköszönünk egymástól. Izgatott vagyok. Nagyon is. Igaz nem azért találkozunk, mert annyira akarunk hanem, hogy beszéljünk a tegnapról, de hát ez is tökéletes első találkozásnak. Azt hiszem. A nap ennek ellenére is lassan telik. Viszont jó hír, hogy befejeztem a dogát. Ami őszintén meglepő, mert azt hittem elájulok, de szerencsére ez nem történt meg. Nem lett volna szerencsés egy újabb rosszullét, mert akkor Mrs.Driscoll biztos felhívta volna az anyám és szerintem még iskola pszichológushoz is járnom kéne, meg kezelésekre. Meg minden szarra amit anyám kitalána. Az ebéd csöndben telik. Most Mike sem csatlakozik hozzánk, mert edzése van, mi meg nem szólunk egymáshoz.