At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

harmincegyedik fejezet

𝑹𝒊𝒄𝒉𝒊𝒆

Gondoltam, hogy még nem áll készen. De akkor miért lep meg?  De akkor miért kattog ezen az agyam? De akkor miért érzem rosszul magam?
És ezek azok a kérdések amikre még most sem kaptam választ. Azóta nem sokat beszéltem Eddievel. És ez talán jól is esett. Nem tudom. Hiányzott, de a spé, a Tina a kokó és minden amit magamba nyomtam sokat segített abban, hogy jobban érezzem magam.
A suliban pedig ő kerül. Általában Stannel és Emilyvel van, csak ebédnél és a közös órákon ülünk egymás mellé és beszélünk sablonos dolgokról ami nagyon zavar. És ezen semmi sem tud segíteni. Még a drog sem.

Az ebédem előtt ülök, de egyáltalán nincs étvágyam. Sőt a gyomrom egy nagy csomó és semmi sem megy le rajta. Eddie teljesen nyugodtan ül és eszi az ebédjét. Mintha mi sem lenne. Dühös leszek. Teljesen levegőnek néz. Mindenkivel beszél kivéve velem. Lopva-lopva rám tekint, de semmi különösebb. Pedig megfoghatná a kezem, akár az egész suli előtt megcsókolhatna. Engedném neki. Elmondanék neki mindent. Hogy mindig is azt kívántam bárcsak lenne egy ilyen barátom. Szeretném, ha átjönnél hozzám,ha az ágyamban aludnál, a takaróm beszívná az illatod és soha nem jönne ki belőle. Szeretném, ha a magányos estéimen az ablakodnál kopoghatnék, te beengednél és filmet néznénk. Szeretném ha a puha ajkaid az arcomhoz érnének, majd egyik pillanatban az arcomról a nyakamba csókolnál. Megfognám a kezed, mikor az utcán mennénk, hogy lefotózzák és az emberek pletykáljanak. Szeretném érezni a kölnid és a dezodorod illatát, mikor átölellek és felemellek. Szeretném ha lenne pár olyan éjjel mikor eszünket vesztve elcsattana pár csók köztünk, talán több is. Nem bánnám. Szeretném ha az ágyban feküdve átölelhetnélek és egy csomó butaságot súghatnék a füledbe, amitől zavarba jössz. Szeretném, ha hálaadáskor ott ülnél mellettem és az asztal alatt titokban a kezedet foghatnám. Szeretném ha egyik részeges estén fehérneműre vetkőznénk és csak néznénk egymás tökéletlenül tökéletes testét. Szeretném megérinteni a csupasz vállad, majd megölelni és várnám, hogy végigsimítsd a kezed a hátamon. Szeretném ha egyik heves pillanatban oda nyúlnál ahova eddig egy embernek engedtem. Tőled nem zavarna. Sőt, merevedésem is lenne. Szeretném ha anyám fejfájásra adna nekünk gyógyszert, mert sok alkoholt ittunk volna. Szeretnék veled együtt rosszul lenni a fűtől, és őszinteségi rohamba kitörni. Egyszerűen csak szeretnék veled lenni és olyan dolgokat tenni amiket csak veled lehet.
Ezt mondanám neki. Vágyom rá. Az egész lényére.
Segítség kérően nézek Beverlyre, aki rám néz és Bill felé biccent. – Hé Bill! Van már párod a páros munkában? – szólalok meg. A páros munka volt az egyetlen jó ötletem, hogyan beszéljek négyszemközt a fiúval.

– Nincs. – válaszolja.

– Akkor az a megtiszteltetés ér, hogy lehetsz az enyém. – vágom rá. Eddie meglepetten néz. És eléggé zavarja is.

– Ha így játszunk. – motyogja. – Beverly leszel az én párom? – kérdezi, mire a lány bólint. Eddie önelégülten rám néz, amitől már teljesen durran az agyam.

– Miért vagy ilyen? – kérdezem idegesen. Mindenki meglepődik. Még Eddie is. Pedig neki nem kéne. Pontosan tudja miről beszélek.

– Mi? Te beszélsz? Végig ignoráltál! – mondja dühösen. Mindketten túlságosan haragosak vagyunk. Lehet hagyni kéne ezt a beszélgetést. Alap esetben hagynám is, de a spuri hatása miatt, többek közt az miatt is, nem hagyom magam.

– Mert te ignoráltál! Az egy tök normális dolog ha nem akarod elsietni a dolgot, de ez nem azt jelenti, hogy ha valami gáz van a kapcsolatunkban, rögtön ignorálni kell egymást! – darálom le egy levegő vétellel.

– Szerintem ezt nem itt kéne megvitatnotok. – szólal meg Emily.

– Ja, szerintem sem. – áll fel Eddie és kiviszi a tálcáját, majd kisiet az ajtón. Nem megyek utána. Felesleges erőltetnem. Egyre jobban cseszem el a rohadt dolgokat köztünk. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.