At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

ötvenharmadik fejezet

𝑹𝒊𝒄𝒉𝒊𝒆

– Tudod miért ide jöttünk? – kérdezem, mire kérdően rám néz. – Csak azért, mert ez a hely leginkább rád emlékeztet. – mondom. Elmosolyodik és elkapja a tekintetét rólam. – Na, de lenne egy kérdésem.

– Kérdezz csak.

– Ki volt életed első plátói szerelme? Tudod, az az ember akiért amúgy odavagy, de soha nem kaphatod meg. 

– Nem is tudom. – kezd el gondokodni. Megfogtam ezzel a kérdéssel. – Szerintem nem is volt olyanon. – válaszolja egyszerűen.

– Ne kamuzz, biztos volt! Mindenkinek van és volt legalább egy olyan énekes vagy híresség, akiért odavolt kicsiként. – fordulok a hasamra. 

– Ha ennyire zsenije vagy ennek, mondd meg akkor te. – tesz hasonlóképp. Úgy teszek, mintha próbálnám leolvasni az arcáról, hogy ki lehetett az, pedig csak őt vizsgálom. Ez szemet szúr neki is. – Ne engem bámulj, hanem mondd!

– Azt próbáltam kitalálni. - játszom a megsértődöttet. – Te olyannaki tűnsz, aki odaáig volt Brednon Urieig. – mondok valamit végül.

– Nem tűnök olyannak.

– Oh, dehogynem, ne is tagad!

– Jó, akkor neked ki volt?

– Húha, listát lehetne írni...

– Richie! – vág a szavabmba.

– Jó, oké. Férfiban először Roger Taylor volt, a női pedig Lady Gaga. - válaszolom. A fiú elneveti magát. – Most kinevetsz? Most kinevetsz. – nézek magam elé. – Feltárom neked a titkaim, erre meg kinevetsz, milyen gonosz ember vagy Eds! – túlzom el az egészet. A helyzet túl vicces ahhoz, hogy ne vicceljem el. – Bázis, jelentem, hogy Eddie Kaspbrak közlegényt elvesztettük. Ismétlem, Eddie Kaspbrak közlegényt elvesztettük.

– Elég, elég. – vesz egy mély levegőt. – Egyszerűen csak nem tudom elképzelni, hogy oda lennél Lady Gagárét. – dől el.

– Pedig de. Kérdezd meg anyámat. Imádtam azt a nőt. Nem mintha most nem szeretném, csak érted. Már itt vagy te, úgyhogy ez nem működne, amúgy is, túl dögös hozzám. – sóhajtok fel, majd újra a fiút kezdem el figyelni. Elképzelhetetlen, hogy itt van velem és fekszünk a a fűben. Az égen egyre több csillag jelenik meg; a fiú visszafekszik a hátára, a hasára helyezi a kezeit és elkezdi figyelni őket. – Gyönyörű. – jegyzem meg.

– Az. – helyeseli. Nem szólunk egymáshoz egy ideig, el vagyunk foglalva a csillagok bámulásával. Akarom mondani Eddie van elfoglalva azokkal, én őt nézem. Nem tudom levenni róla a szemem, annyira  szép. Fura erre gondolni, de tényleg így van. Még órákig ellennék itt vele és figyelném minden mozdulatát, majd elmennénk hozzá vagy hozzá és újabb meghitt pillanatokat élnénk át, mint régen. Azokat az érintéseket és pillantásokat.Felém fordítja a fejét és megszólal. – Meddig akarsz még nézni?

– Zavar?

– Nem, csak fura. – hajol közel hozzám. Érzem ahogy a keze a derekamhoz ér, majd egy kicsit feljebb csúszik. Először nem csókol meg csak úgy tesz, mintha meg akarna. Teljesen kikészít. Leveszi rólam a kezét és az ajkaimhoz ér, végighúzza rajtuk az ujjait, többször is. Én nem tudom magam kontrollálni és mikor újra kezdené, megfogom a kezét és ajkaira tapadom. Vadul csókolom és véletlenül ő még az ajkaimra is harap, mire felkuncog. Hátrébb húzódom és megvárom míg kineveti magát. – Bocsi. – kér bocsánatot, mire csak legyintek. Véginéz rajtam, majd megfogja a pólóm végét és elkezd suttogni a fülembe. Kiráz a hideg és az ajkamba harapok.
Visszamegyünk a kocsihoz bekapcsolom a rádiót és átváltok a saját zenéimre, elkezdem keresni a megfelelő számot. Eddie addig beül a hátsó ülésre és vár. Ahogy megvan, beülök mellé becsukom az ajtót és rögtön egymásnak esünk. Nem történik semmi csak csókolózunk a Sweater Weatherre és végigpusziljuk egymás testét. Eddie bőre forró és puha, tökéletes. Ahogy a nyakához érek és megszívom, halkan felnyög és megfogja a pólóm. Folytatom és érzem, hogy egyre jobban izgalomba hozom tőle. Keze már a pólóm alatt van a gerincemen megy végig az ujja. Hirtelen megszólal. – Mi lenne ha most csinálnánk? – kérdezi, mire felemelem a fejem.