At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

első fejezet

𝑬𝒅𝒅𝒊𝒆

A szobámba írom a házi feladatom, mikor a telefonom megzörren. Letszem a tollat az asztalra, és egy pillantást vetek a kijelzőre. Új értesítést. Pontosabban egy üzenetet. Feloldom a telefont és elolvasom azt.

Ismeretlen: csá, Richie vagyok, új srác. találtam egy ribanc táskájába egy csomó névjegyet. ha akarsz ismerkedni írj vissza. ;)

Nem válaszolok csak visszarakom a telefont, majd újra kezembe veszem a tollat, de nem vetek a papírra semmit se. Nem tudom csak úgy elfelejteni az üzenetet. Máskor csak úgy elsiklok felette, de akkor abban a percben nem ment. Azonnal elkezdem keresni az egyetlen lány barátnőm telefonszámát a névjegyzékbe, majd felhívom. Sokáig cseng ki, majd csak kisípolt és hangrögzítőre kapcsol. Kinyomom, majd próbálok újra a házi feladat írására koncentrálni. Megcsörren a telefonom, azt hiszem Beverly hív vissza, de ahogy a kijelzőre nézek, csalódok. Ismeretlen szám. Szívem hevesen kezdett verni, kapkodom a levegőt, majd a csörgés elállt, én pedig az asztma spray-ért nyúlok, kezémbe veszem, felrázok, a számba helyezem és megfújom. Helyreáll a lélegzésem, de ideges maradok. Nem tudom ki hívhatott, vagy miért, de kicsit sem volt természetes. Úgy tűnt már a baj elmúlt, így újra a házimra koncentráltam. Egy óra elteltével, újabb üzeneteket kapok, majd még többet. Ugyanattól a fiútól. Nem bírom hallgatni a folyamatos értesítés hangját így lenémítom a telefonom. Ahogy végzek, elrakom a táskám és elolvasom az összes üzenetet amit kaptam. Beverly csak nem akar visszahívni. Idegesen járkálok föl-alá a házban, majd elmegyek letusolni, ahová magammal viszem a telefonom. Beállok a zuhany alá, és megengedem a langyos vizet. Épp a hajamat mosom mikor csörögni kezdett a telefonja. - Basszus. - mérgelődök magamba. Nem zárom el a vizet, gyorsan kinyúlok a telefonomérr és a képernyőre pillantok. Berverly hív. Gyorsan felveszem és a fülemhez helyezte. - Te aztán rohadt jól időzítesz. - mondom a telefonba.

- Neked is szia. Bocs, hogy nem vettem fel, csak Billel voltam. - monja. Persze. Beverly Marsh újabb randin volt a dadogó, de kedves William Denbroughhal. Igaz csak Billnek hívtuk. Sose volt tiszta miért.

- Ja, oké. Figyu neked nem írt egy random srác? Engem sokáig zaklatott. - térek a lényegre.

- Most, hogy mondod igen. Valami Richie vagy ki. Őszintén nekem csak két üzenetet írt. Meg Bill is mondta, hogy zaklatta, meg a többiek is. Fingom sincs ki lehet. Biztos új itt Derrybe. - magyarázza. Figyelmesen hallgatom a lány beszédét. - Te most tusolsz? - kérdezi hirtelen.

- Jah igen. Ezért mondtam, hogy jól időzítesz. - zárom el lábammal a vizet. Kilépek a kabinból és derekam köré tekerem a törölközőt.

- Nem zavarlak. Leteszem. Holnap találkozunk Kaspbrak. - nyomja ki. Lerakta a csap szélére a készüléket és a tükörbe nézek. Vizes, barna hajam lassan kezdett begöndörödni. Igaz csak egy-két tincs volt olyan. Vékony, és gyenge vagyok. Ezt jól tudom. Utálom a testem. Nem minden részét, csak a karjaim, kezeim, a mellkasam, a lábaim és a kis lábfejeim. Sose voltam megelégedve önmagammal. Az meg még csak rontott az önkritikámon, hogy alsóban folyton zaklattak a nálam erősebb fiúk az iskolában. Sokszor megvertek, szavakkal bántottak, hogy milyen kis szálka vagyok és, hogy semmit sem érek, meg az asztmám miatt is, mert mindig fel vagyok mentve a futás alól. Nem bírta volna a tüdőm, ha gyorsan és sokat futok. Nem akartam elfogadni, hogy ilyen vagyok. Gyenge. Nem csak fizikailag hanem lelkileg is. Gyorsan összetörök belülről. Anya még a széltől is óv, talán ezért nem tudok kiállni magamért. Minden mókát kihagytam az életemben. Nem volt rendes gyerekkorok. Csak a négy fal közt töltöttem az első sulis éveim, majd megismerkedtem ötödikben az egyik legjobb barátommal Bill Denbrough-gal. Gyorsan elhagyom a fürdőt, hogy ne ezeken gondolkodjak, és a szobámba megyek, ahol felöltözök pizsamába. Lemegyek a konyhába ahol a hűtőből elöveszem a tegnapi üdítőm, majd beveszem a gyógyszereim és anyához megyek a nappaliba. Anyám kövér, szigorúnak tűnő nő volt. Pedig tudott kedves is lenni. Én így szerettem.