At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

negyvenhatodik fejezet

𝑬𝒅𝒅𝒊𝒆

Vidáman megyek fel a lakásba. Jó volt az este Richievel, nem figyeltünk az időre. Lehet ezzel Macet kiakasztom. Előveszem a kulcsaim és bemegyek. Úgy tesz mintha nem lenne itthon. Dühös most rám, tudom, csak akkor csinálja ezt. Nem írtam neki, nem szóltam neki arról, hogy tovább maradok. A fürdőszoba felé veszem az irányt, de az ajtó előtt a fiú elkap, nagyon megijedek, mert azt hiszem bántani akar, ezért automatikusan felkiáltok, hogy hagyjon. A fiú meglepődve lép el tőlem. Nem akar bántani, csak aggódott, hogy bajom esett. Mindig megijedek, ha ilyen hirtelen közelednek felém, mert arról mindig az apán jut eszembe. Ahogy végig néz rajtam, rosszul kezdem el magam érezni, mintha keresne rajtam valamit. Ahogy a szemembe néz elkezdek félni. Dühös, látom rajta. Próbálok megszólalni, de nem megy. Nem mond semmit, csak visszamegy a szobába, én pedig békésen le tudok fürödni és átöltözni. Amikor kilépek Mac a tévét nézi egy dobozos sört szorongatva a kezébe. Szólnom kellett volna neki, hogy sokáig kint leszek. Most nem csodálom, ha kicsit féltékeny, én is megijednék, ha egy szót sem szólna arról, hogy hol van. Leülök mellé és tekintetem a tévé a lábaim közt cikáznak. Bevallom, nagyon félek, hogy mit fog szólni, már túlságosan is csöndes. Kezemet óvatosan felé csúsztatom, majd ráteszem a karjára. Még most sem mond semmit, hagyja, hogy fogjam a kezét. Még mindig félek, hogy tenni fog valamit. – Mac. – szólalok meg nehezen.

– Igen?

– Nagyon haragszol? – kérdezem, mire bólint. De legalább nem csinál semmit, vagyis remélem. – Sajnálom, szólnom kellett volna, de teljesen kiment a fejemből. – kezdek el magyarázkodn. Feláll és elmegy, majd visszajön egy takaróval. Elém lép és rámteríti, visszaül mellém.

– Bőrig áztál, nem akarom, hogy ezek után egyszáll pólóban és nadrágban flangálj. – karol át és közelebb húz magához. Annyira jó, hogy nem borult ki. Azt nem viseltem volna el. Fejem a mellkasára helyezem és elmosolyodom. – Mutasd a kezed. – kér meg, mire kinyújtom a balkezem. Néha megnézi, hogy nem kezdtem e újra. Ujját végig húzza a karomon, a hegeken, amitől kicsit kiráz a hideg, majd egy csókot ad rá és elengedi. Még mindig nem értem, hogy tud így elfogadni. Felemelem a fejem és rá nézek. Gyönyörű fiú, egyszerű és gyönyörű. Bárki megirigyelhetné a szépségét.

– Szeretlek. Nagyon, de nagyon.

– Én is. – csókol meg. Közelebb húz magához, én beleülök az ölébe, fölé magasodom és egymásnak esünk. Mióta hazajöttünk azóta nem voltam ennyire vad. Jó végre újra úgy érezni, hogy minden rendben van és azzal lenni akit nagyon szeretek. Amikor Richie száját megcsókoltam, nem éreztem ezt. Nem volt semmilyen, csak egy értéktelen kis puszi, de ez már nagyon tetszik. Ezekben a csókokban vannak érzelmek. – Mi lenne ha ezt a hálóban folytatnánk? – kérdezi, mire bólintok. Leszállok róla, megfogom a kezét, felhúzom a kanapéról és már az előszobába folytatjuk azt amit az előbb félbehagytunk, majd belépünk a hálóba, és bevágja az ajtót.

Másnap reggel úgy kelek fel, hogy a fiú még mellettem alszik, halkan szuszog; halvány fénycsóvák szűrődnek be az ablakon át. Felkelek és összekészülődök. Hagyok egy kis cetlit Macnek, hogy elmentem a biciklimért, sietek haza. És elindulok. Kint hűvös van, nem az a megszokott kellemes levegő. Zsebre dugom a kezeim és elsétálok anyámhoz. Váltunk néhány szót, mesélek neki a tegnapomról egy kicsit, majd fogom a bringám és mennék is el, ha nem pillantanám meg a fiúét is. Biztos csak tovább aludt, vagy megfeledkezett róla. Nem kell aggódnom miatta, jól van. Elköszönök anyámtól és hazafele megyek, ám előtte veszek Mac kedvenc péksüteményéből, hogy valamivel kedveskedjek neki. Ahogy hazaérek felsietek és a már ébren levő fiúval találkozom. Feltételezem most kelt fel, mert még pizsamában van és a nappaliból a konyhába sétál át. Mondom neki, hogy csak üljön le és egyen, amíg csinálok neki kávét. Egyáltalán nem ellenkezik, ma valamiért a szokásosnál is álmosabbnak tűnik. Megkérdezem, hogyan aludt, mire elmondja, hogy borzalmas álma volt. Egymásra meredünk, majd elmondja, hogy azt álmodta, hogy Richie és én titokban összejöttünk, nem szóltam róla neki, majd rá egy évre fényt derített rá. Ahogy befejezi megfagy köztünk a levegő. Nem tudom mit mondjak rá. Soha nem tennék vele ilyet, szeretem őt és pontosan tudom milyen az amikor a régi seb felszakad. Elé rekom a kávéját, majd hátulról átölelm és adok egy puszit az arcára, majd emlékeztetem, hogy én soha a büdös életbe nem tennék ilyen gerinctelen dolgot vele. Elmosolyodik és beleiszik az italába. – Oh, a reggeli kávé. Köszönöm édes. Mondtam már, hogy a tiéd a legjobb? – kérdezi mire bólintok. – Mit fogsz ma csinálni? – kérdezi.