Ezüst és skarlát ✔

10. Fejezet - Név

- Chase megtalálása előtt még találkoznunk kell az apáddal.

- Ne!! Neeem!!! Ezt nem teheted!!! - kiabálta rémülten a lány, s már le is ugrott a lóról.

K is hasonlóképp tett, majd megfogta a lány csuklóját, még mielőtt ő elmenekülhetett volna.

- Hmmh, tudtam, hogy csak akkor mondhatom el ezt neked, miután földet értünk. Még amikor elkaptalak, üzentem Earligtonnak, hogy megvagy és hogy találkozhatunk. Ő jelölte ki ezt a helyet és időpontot.

A férfi egy kis szünetet tartott. Próbálta összeszedni a gondolatait, hogy meg tudja győzni a lányt.

- Figyelj, tudom, hogy ez az egész ötlet teljesen megrémiszt téged. Én sem szivesen vágok bele ebbe. De gondolj csak bele: ha előbb nem intézzük el a dolgokat az apáddal, akkor hiába viszlek el Chase-hez, oda is utánad fog menni. Hisz nem ezért döntöttél te is úgy, hogy nem hozzá menekülsz?

- ... De igen .... Viszont ... Komolyan azt hiszed, hogy vele lehet tárgyalni?! Mert nem, nem lehet!!!

- Azt majd meglátjuk. ... Csak tudni kell hatni rá. 

- Mégis mit tervezel?

- Majd meglátod. De ne aggódj, semmiképpen sem foglak átadni neki. Bízz bennem. Én majd megvédelek. 

A lány elcsodálkozott eme szavak hallatán. Annyira hihetetlen volt számára az, hogy valaki, Chase-en kívül, meg akarja őt védeni, mégha semmi haszna sem válik belőle.

- Nem értem ... miért csinálod ezt?

K idegesen nézett felé.

- ÉN nem értem, miért kérded ezt. Nem te kérted a segítségemet?

- De ... nem tudtam semmit sem adni cserébe ...

Ez a lány!!! Elképesztő, hogy még mindig csak ez jár a fejében.

- Ahogy mondtam, nem fogod ingyen megúszni. Amint alkalmad akad, azonnal visszafizettetek veled minden egy garast, amit rád költöttem, megértetted?!

A lány csak bólintani tudott.

- Amúgy pedig, csak hogy tudd: nem csak rossz emberek léteznek ezen a világon.

- Miért? Te nem vagy egy rossz ember? Pedig csak a pénz érdekel meg az, hogy minden tökéletes legyen körülötted. - jött egyből az őszinte válasz.

A férfi érezte, ahogy az agyában elpattan egy újabb idegszál. De próbált lenyugodni. - Már csak egy kis időt kell kibírjak vele.

- Ezzel te valószínű nem vagy tisztában, de tudd meg, hogy az átlagos emberek valamiből meg kell éljenek, érted? - oktatta ki a lányt. - Amúgy meg, örülnöd kellene, hogy ilyen sok pénzt sikerült összegyűjtenem az évek során. Máskülönben miből fizetnélek most ki?

A férfi az oldalán levő egyik táskájába nyúlt. A benne levő érmés zacskót tapogatta.

Ennyi elég kell legyen ahhoz, hogy meggyőzzem azt az Earlingtont, hogy engedje szabadon ... ööömmm ... ühhh ... Várjunk csak! Komolyan, még azt sem tudom, hogy hívják ezt a lányt!!!

Ránézett. Azon gondolkodott, hogy megkérdezze-e a nevét vagy sem. Eddig nem igazán érdekelte, most viszont olyan furának tűnt, hogy nem is tudja, hogyan szólítsa.

Hmm ... ha már így belekeveredtem ebbe, akkor talán nem árt, ha tudom, hogy is hívják.

A férfi megvakarta a tarkóját, aztán szóra nyitotta a száját. De épp amikor feltette volna a kérdést, paták robogása hallatszodt a távolból. Mindketten a hang irányába néztek. Az erdei kacskaringos úton hamarosan két fehér ló jelent meg, amik egy fedett sötét színű hintót húztak.