Ezüst és skarlát ✔

16. Fejezet - Vérszomj

Egy meleg kéz fogta meg a karomat. Ki lehet az? 

- Kelj fel!!! Ennyitől még nem hallhatsz meg!!!

Ez Chase hangja!!! - ütött a lányba a felismerés. A félelemtől visszatért valamennyire az ereje, s azonnal el is ugrott testvére mellől.

- Nocsak, mégiscsak tudsz te még mozogni! Akkor indulás vissza a szobádba! Még van pár elintézni való dolgunk ott. 

De a lány nem felelt. Csak gyorsan felvette a hóból a kést, s azonnal Chase-nek rontott. Ő kardot rántott, s egy mozdulattal kivédte a támadást.

- Mi van? Csak nem meg akarod ölni a saját bátyádat?!? - mondta gúnyosan.

- Hát persze, hogy megakarom ölni!! - kiáltotta a lány teljes erejéből - Megöllek!!! Meg foglak ölni!! - viszhangzott az udvar a hangjától.

De Chase most felkészülten jött, nyugodt volt és magabiztos. 

- Te komolyan azt hiszed, hogy azzal a késsel képes leszel engem megölni? Hisz te is jól tudod, hogy gyerekkorom óta tanulom a kardforgatást. 

De a lány fittyet hányva szavaira, tovább próbálkozott. Gyorsaságának és hajlékonyságának köszönhetően sikerült néhány sebet okoznia bátyjának, de nem voltak valami mélyek. Akkor jutottak csak eszébe a szobájában történtek.

- Hogy vagy képes még mozogni azok után, hogy-

- ... hogy jópárszor könyörtelenül belémdöftél? Nos, egyszerű. Elsősorban is, nem értél el létfontosságú szervet. Ami arra enged következtetni, hogy nem is akarsz te igazából megölni.

A  lány összeszorította fogait.

- Másodsorban, pedig ... nos, a feketepiacon mindenféle italokat árulnak. Olyanokat is, amik képesek begyógyítani a sebeket. Természetes, hogy beszereztem néhányat, tudva hogy milyen ördögi vadállat vagy te!

- Ne nevezz így!!! - támadt rá újra a lány.

- Akkor mégis milyen nevet akarsz magadnak?!? Talán Szörnyella?! - nevetett fel Chase.

A lány szemében könnycseppek jelentek meg.

- Na mi van?! Egy ennyitől már sírni is kezdesz?! Ugye tudod, hogy így csak annyit érsz el, hogy homályosabban látsz.

A lány haragra gerjedt, s tovább támadt. Elkeseredetten, de mégis erőteljesen, mintha minden csapása égbekiáltó fájdalmával lenne telve.

- Én megbíztam benned!! Teljes szívemből bíztam benned!!! Hittem minden egyes szavadnak!!! Bármit képes lettem volna megtenni érted!! Mert szerettelek!!! Érted, mi az?!? Szerettelek!!! Még az életemnél is jobban!!! Te meg végig csak kihasználtál, és titokban nevettél gyötrődéseimen!!! Készakarva azért kérdeztél folyton a rémálmaimról, hogy ezzel növeld a jókedvedet!!! De akkor is, mire voltak jók azok az éjjelni fogócskák, meg a hosszas beszélgetések, meg a csillagnézés?!? Ha tényleg semmi együttérzés sem volt benned, akkor miért tetted mindazt?!?

- Megmondjam, hogy miért?! Egyszerű. Mert a bőröd meg a szárnyaid gyorsabban regenerálódnak, ha holdfény éri őket.

A lány megtorpant. Ahogy próbálta felfogni a hallottakat, teljesen sebezhetővé vált. Chase azonban nem támadt vissza. Kimélni akarta a lány bőrét. S amúgysem félt tőle igazából, látva, hogy milyen könnyen szét tudja törni elhatározottságát.

- Ne gondold azt, hogy valaha is szivesen töltöttem veled időt, akár egy percet is. Minden csak apám kedvéért volt. Ő bízott meg ezzel, én pedig hallgattam rá, mert szerettem őt.