Ezüst és skarlát ✔

15. Fejezet - Fagy

- Amint láthatod, innét nincs menekvés! Szóval, ideje feladnod!

A lány szemében még mindig ott élt a határozott szabadulni vágyás, de Chase-t ez nem érdekelte. Tudta, hogy az ő markában van és hogy ez ellen már semmit sem tehet.

- Vigyétek fel a szobájába! – intett embereinek.

Nem sokkal ezután ő is felment. A lány ott hevert a szoba közepén, megkötözve, miközben az őrök vigyáztak rá.

- Köszönöm uraim, innentől átveszem.

Bár a várban minden munkás tisztában volt azzal, hogy miért lett idehozva a lány, azt senki sem tudta, hogy ő mi is valójában és hogy az eladandó italok hogyan készülnek, vagy hogy mire is jók. Chase pedig szerette volna ezt továbbra is titokban tartani.

- Nos, most, hogy csak mi ketten maradtunk, ideje folytatnunk, amit abbahagytunk! - mondta kárörvendő mosollyal az arcán.

A lány újra megpróbált kiszabadulni, amíg Chase az erkélyre ment a szükséges szerszámokért. De sajnos sehogysem sikerült lehámozni magáról a köteleket. Mozdulni is alíg bírt.

Tényleg lehetetlen lenne a menekülés?

Szemébe könnycseppek lopództak. Félt. Teste remegett. Beleborzongott a tudatba, hogy újra át kell élnie mindazt a fájdalmat, amitől egészen idáig menekült. És ami mégrosszabb, mindezt hőn imádott bátyja keze által. Kétségbeesés lett úrrá rajta. Az erkélyre vezető ajtó felé pillantott. Chase épp akkor tért vissza. A lányra nézett. Mámorító volt a homályos tekintetéből visszatükröződő rettegés.

- Szóval félsz? - kérdezte elégedetten. - Jól is teszed! Annál jobban fogom én élvezni!! – majd gúnyosan felnevetett.

Újra felrakta rá a nyakbilincset, amitől láthatóvá vált az igazi alakja.  

- Óó, szóval még a füled is hegyessé válik ilyenkor? - csodálkozott Chase. - Korábban észre sem vettem. Tényleg úgy nézel ki, mint egy szörnyeteg!

Azzal vette a kést, és nekilátott a szárnyai levágásának, anélkül hogy bár egy kicsit is kímélte volna. Élvezettel figyelte, ahogy a végletekig kínozhatja húgát.

- Az a régi könyv szerint ez különösen nagy fájdalmakat okoz a magadfajtáknak.

A lány arcán látszodt, hogy rettenetesen szenved. Sikítása annyira erős volt, hogy szinte az egész várban hallani lehetett. Bár úgy tűnik, a szolgákat ez nem zavarta.

Mire Chase befejezte a csonkítást, a lánynak már a sírásra sem maradt ereje. Szakadozottan lélegzett, szeme félig csukva volt. Mintha csak a halálán lenne. 

Chase gondosan becsomagolta a szárnyakat, majd miután levette a lányról a nyakbilincset, távozott. Kicsivel később két szolgáló jelent meg, hogy ellenőrizzék az állapotát.

- Gyere, segíts levenni róla a köteleket. - szólt a rangidős a fiatalabbik társának. 

- Nem lesz ebből baj? Hisz nemrég próbált megszökni. 

- Ne aggódj. Még az idősebb Earlington keze alatt is én gondoztam ezt a lányt. Ilyen állapotban képtelen akár csak beszélni is. Szóval lehetetlen, hogy elmeneküljön. Fél éve pedig csak azért tudott megszökni, mert a szakács megsajnálta, és segített neki elkerülni az őröket. De Earlington azonnal ki is végeztette őt. Szóval ha ép elmével akarod túlélni az ittlétedet, akkor a legkönnyebb, ha nem tekintesz rá emberként. Egyszerűen csak gondját kell viseljük, mint egy háziállatnak.