Ezüst és skarlát ✔

20. Fejezet - A csere

- Egy varázslényt a másikért. Mit szólsz? - csengtek Kalhen határozott szavai.

A lány dermedten nézett a zsoldosra. - Mégis ki lehet ő? És hogy csinálta azt? Varázslény? Mégis miről beszél?

- Szóval te is egy mocskos Eändryss-i vagy, mi? - szólt Chase megvetően.

Eändryss-i? A szomszédos ország? Nem értem!

A lánynak hirtelen eszébe jutottak Kalhen szavai még azelőttről, hogy Chase-el találkoztak volna. Akkor azt tanácsolta neki, hogy a legrosszabb esetben meneküljön el a határon túlra. De még így sem állt teljesen össze a kép. Csak egyre több kérdés merült fel benne.

- Mégis ki vagy te? - suttogta Kalhen-nek, újra közelebb lépve hozzá.

De a férfi nem felelt. Még mindig csak egyenesen Chase-re nézett. Határozottan. Halál komolyan.

- Mit mondjak? Valóban meglepett az ajánlatod. - tárta szét karjait. - Viszont mit kezdhetnék én egy gyógyítóval, mondd csak? A lány sokkal hasznosabb.

A zsoldos felhúzta szemöldökét.

- Biztos vagy te ebben?

Chase hallgatott. Pár pillanatig csak figyelte ellenfelét, próbálva kifürkészni gondolatait.

Vajon mennyit tudhat? És ha tudja a titkot, akkor vajon honnan? Csak nem az a fruska árult el neki mindent?!

- Ne gondold, hogy csak neked vannak összeköttetéseid. A fekete piac nem annyira diszkrét, mint amennyire azt hiszed. Nem volt valami nehéz beszerezni pár olyan csodaszert, amit állítólag az öreg Earlington árusított. Ha a király megtudná, hogy miként is halt meg néhány embere ...

Chase kezdte elveszíteni a hidegvérét.

Hogy szivároghatott ki mindez? Vajon ki tudhatja még? És hányan? Ezt nem hagyhatom annyiban!

- Szóval? - szólalt meg Kalhen félmosollyal az arcán. - Érdemes a csere, vagy sem?

A nemes ifjú még mindig nem felelt.

Túl sok forog kockán! A zsoldost semmi esetre sem hagyhatom távozni innen, amíg ki nem szedek belőle mindent.

Chase röpke pillantásokat vetett maga köré. Minden harcra képes embere a földön hevert tehetetlenül.

A kardom! - jutott eszébe.

A lány viszont, figyelve bátyja tekintetét, azonnal rájött tervére, s egyből a hóban heverő penge felé ugrott, hogy még előtte felvegye azt. Hideg volt és nehéz. Sebekkel teli karjaival csak alíg tudta tartani, de mégsem tántorodott el, hanem inkább Chase felé szegezte a kardot.

- Szóval odáig jutottál, hogy egy idegenben jobban megbízol, mint a saját bátyádban?! Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen. - csóválta fejét Chase, színlelve kiábrándultságát.

A lány nem felelt. Még ő maga sem tudta, miért is bízik meg Kalhenben, hisz csak alíg pár napja találkozott vele. Sőt, legbelül félt is attól, hogy most is újra csalódni fog majd.

- De megértem. - folytatta bátyja. - Ki ne akarna megbízni egy repülő lovon érkező megmentőben. De ugye tudod, hogy ő is csak egy ugyanolyan mocskos kezű gyilkos, mint te, nem?

A lányt elborították a kétségek. Kalhen-re szeretett volna nézni, hogy ő megcáfolhassa eme szavakat. Viszont félt levenni tekintetét bátyjáról, aki lassan közeledett hozzá. Ösztönösen hátrálni kezdett. Újra előtört benne a rettegés. Végtagjai remegtek, a kardot is erőtelenül fogta. De amikor már csak pár lépés választotta el őket egymástól, Kalhen közéjük lépett, Chase felé tartva egyik tőrét.