Írói szemszög
Sejin feszülten sétált fel s alá az irodájában. Szerette a srácokat, és segíteni akart nekik mindenáron, de Jungkook most túllépett egy határt, mert egy idegen lányon próbálva segíteni, ezzel felkeltve esetleg a média figyelmét, rendkívül veszélyes volt.
Az ügynökség úgy üzemelt, akár egy nagy család, sokan dolgoztak úgy ott, hogy férj és feleség, vagy apja és lánya, de még unokatestvéreket is szívesen fogadott Sihyuk. Régóta voltak nagyon jó barátok, szinte az alapítás kezdetekor ő volt az első, akit felkért, valamint Sungdeokot és Dohyunt, hogy csatlakozzanak hozzá. Reménytelennek tűnt a nagyok mellett egy apró ügynökséget megalapítani, de megpróbálták, és bejött. A BTS maga volt a csoda számukra, most mégis már ötödjére próbálta el a kérését.
Mikor Sihyuk megkapta a kórházi számlát, ide vagy oda a barátság, ostobaságnak tartotta és rendkívül felelőtlen, így kifizettette vele a számlát. Nem is haragudott érte, hisz az üzlet az üzlet.
Most mégis remegett a lába, ahogy felment az igazgatói irodába. A titkárnő mindig kedvesen mosolyog rá, általában szeret vele incselkedni, nem komoly csak hülyülnek, de most még a poénkodástól is elment a kedve.
- Bemehetsz – mosolygott rá a titkárnő, és ő belépett bezárva maga mögött az ajtót.
- Értem, nos, nem megfelelő az időpont, mert a srácok akkor éppen az amerikai turnét csinálják – mondta a telefonba, miközben barátja kényelmesen hintázott a székében. - Kicsit menjünk még hátrébb, mert Amerikából egyenesen repülünk Japánba.... Ó, ha ott is le tudják forgatni a reklámot, akkor rendben... Az összegben még nem állapodtunk meg... tegyen még hozzá nullát. - Mindig csodálta barátja kemény hidegvérét a tárgyalások alatt, és nem szégyellt árakat mondani, hisz jelenleg a srácok voltak a legkelendőbbek. - Igen, az már tetszik. Küldje át az ügyvédjét, az enyém itt fogja várni. Viszont hallásra. - Majd letette a telefont. - Szerbusz, Sejin-ssi – szólította meg barátian. - Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak, csak az LG volt. Mit tehetek érted?
A tükör előtt minden olyan könnyű volt, hiába a barátság, már előre érezte, hogy több körös menet lesz.
- Arról a lányról lenne szó – kezdte.
- Akkor bele se kezdj – intette le. - Ostoba dolog volt Jungkookie részéről, amit tett. Szerintetek milyen média visszhangja lesz, ha ez kitudódik?
- De nem fog – védekezett. - Minden az én nevem alatt ment, a BTS szóba se került sehol, még a nevük se. A srácoknak még azt is megtiltottam, hogy a kórházba betegyék a lábukat, amit jelzek nem volt könnyű. Jungkookie már reggel indult volna – ült le kényelmesen barátja elé.
- Már annak is visszhangja volt, hogy felsegítette, tele volt a twitter vele.
- De csak jól jöttünk ki belőle, Jungkookie egy jólelkű, figyelmes idol, és a BTS-t emlegetik a legjobb idolcsapatnak a rajongókhoz való hozzáállásuk miatt – ecsetelte.
- Szerencséje volt – értett vele egyet, mert jó marketing fogás lett a végeredménye. - Szóval, mi van azzal a lánnyal?
- Munkát kéne neki adni szolgálati lakással – hadarta el, mert tudta, hogy már az első szó után le fogja inteni Sihyuk.
- Nem – jött a válasz, amire számított.
- Figyelj, az a lány...
- Nem érdekel, én nem vagyok Messiás, sem szeretetszolgálat, az sem érdekel, ha árva, szegény vagy az isten tudja mi baja van – zárta volna le Sihyuk.
YOU ARE READING
Megtalállak! (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]
FanfictionMinHee egy 21 éves szegény koreai lány, árvaházból-árvaházba járt, ahová két évesen került be. Tanulni nem volt sok lehetősége, egyedül él a szegény negyedben, és saját készítésű termékekből tartja fent magát. Szorgalmas, de az élet mégis neheztel...