Megtalállak! (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

22. fejezet

Minhee

Sooyoung-ssi nem jött próbálni, Miss. Lee pedig nem árulta el az okát. Végül is sokkal jobb volt így mert végre nem volt vita és veszekedés. Jinah-ssi figyelte Yejin-ssi vezetését, nem kellett attól félnem, hogy újra baleset ér, így a koreográfiánk tökéletesen sikerült.

Nem akarom felhívni a figyelmét erre senkinek, bízom abban, hogy ezt rajtam kívül más is észrevette, de ahogy három főre csökkentünk, ahogy a csapatunk mérgező személyisége nem volt a képben, minden szép és tökéletes volt. A hangulat remek, sokat nevettünk, még a tanárnő arcán is láthattam az őszinte mosolyt. Kár, hogy annyira keveset mosolyog, mert amúgy nagyon jól áll neki.

Lehet rám azt mondani, hogy gonosz vagyok, de annyira nem akartam, hogy visszatérjen közénk, annyira azt kívántam, hogy minden így maradjon. De amikor a tanárnő a próba végén közölte Sooyoung-ssi távozásának valódi okát, lelkiismeret furdalásom lett.

Nekem senki, de számára a nagyapja, és majdnem elveszíteni egy nagyszülőt bizonyára megviseli, még az olyan kőszívet is, mint Sooyoung-ssié. Délután volt egy pár fuvarom, Minho sunbae rám telefonált, hogy nem érnék-e rá? Én azonnal igent mondtam. A feléneklésen túl voltam, a próbánk hamarabb véget ért, mert meg volt az összhang, így szabad volt a délutánom. Majdnem este hét volt mikor visszaértem, és Sooyoung-ssi még mindig sehol.

- Nem is telefonált? – érdeklődtem. Jinah-ssi megrázta a fejét.

- Nagyapa azt mondja, hogy túl van az életveszélyen, ő már felhívta a barátját, és az unokája még vele volt – mesélte Yejin-ssi, ekkor nyílt az ajtó, és Sooyoung-ssi lépett be rajta. Arca csalódott és megtört volt, nem nagyon tudtam ezt az érzelmet hova tenni. – Istenem! – ugrott a nyakába Yejin-ssi. – Jól vagy? Én biztos belehalnék, ha nagypapával történne valami – szorította magához. Sooyoung-ssi tekintette megállapodott rajtam, majd ő is átölelte barátnőjét. Tekintette vigyorgott és az suttogta felém „mindig".

- Nagyon megviselt – mondta, és még egy könnycseppet is kicsikart a szemeiből. Annyira átláttam rajta, jó színésznő, túlságosan is. A korábbi szánalom azonnal elillant a szívemből. – Mikor hazaértem, a nagyapám ott feküdt a dolgozószobájában eszméletlenül. Azt mondták az orvosok, hogy szerencséje volt, mert hamar kórházba került. Ó, Yejin-ssi nem éltem volna túl, ha nagyapát holtan találom – sírta el magát.

- Nincs semmi baj, meggyógyul – kísérte a kanapéhoz. – Hozzak valamit?

- Egy tea jólesne – felelte. Mind a két lány körbeugrálta, miközben ajkain gúnyos mosoly húzódott, ahogy a tekintette felém irányult. – Amúgy van egy jó hírem – kezdte. – Mivel nagyapa nagyon hálás, hogy megmentettem az életét, június második hetében utazunk Krétára egy teljes hétre.

- De jó! – örült neki Jinah-ssi. – Mindannyian mehetünk?

- Igen, az egész csapat – nézett rám undorral -, és Miss. Lee. Azt mondta elengedne egyedül, de annyira félt, hogy bajom esik, így megkéri a tanárnőt is, hogy velünk jöjjön.

- Neked van a legklasszabb nagyapád – lelkesedett Jinah-ssi. – Végre felvehetem azt a méregdrága fürdőrucit, amit az apám vett nekem, csakhogy titkoljam anyám előtt, hogy csalja. – Elkerekedett a szemem. A másik két lány teljesen közömbösen fogadta a dolgot, biztos tudtak már róla, de én ledöbbentem. Milyen családja lehet Jinah-ssinek? Azt tudtam, hogy őket is felveti a pénz, de hogy az apja lefizeti a lányát, csakhogy hallgasson, ez valami undorító. Képtelen voltam tovább ebben a színlelt társaságban megmaradni, természetesen Yejin-ssi kivétel, de őt most teljesen manipulálja az a kígyó.