Megtalállak! (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

17. fejezet

Taehyung

Szörnyen izgatott voltam, mert végre sikerült egy randit lebeszélnem Chaeyoung-ahval. Annyira nehéz számunkra a magánélet, és eddig próbáltam nem vágyni rá, de mikor az egyik közös koncertünk alkalmával, ami Busanban volt, valahogy beszélgetésbe elegyedtünk, a többi meg jött magától.

Bájos teremtés, szerintem neki van a legszebb hangja a csapatán belül, bár én elfogult vagyok. Dudorásztam miközben válogattam a ruháim között, már egy halom hevert az ágyamon, kivételesen nem akartam Guccit felvenni, mert már lassan ő is azzal szekál, hogy én vagyok Mr. Gucci, bár olyan édesen kacarászik közben, hogy neki megbocsájtom. Moziba hívtam el, az kicsit zártabb, és mindig utolsónak megyek be, mikor már a világítást lekapcsolták, hogy senki se ismerhessen fel, és mindig utolsóként távozom is, nos, ez most sem lesz másként. Végül egy végtelen egyszerű és átlagos szerelés mellett döntöttem, de én szerintem mindenben nagyon jól nézek ki, ez nem beképzeltség, hanem tény. Éppen indulni akartam, mikor Hoseok hyung araszolt kifelé lábujjhegyen, teljes puccparádéban.

Ahogy ő araszolt, én meg beálltam mögé, és ugyanolyan görnyedt testtartásban, lábujjhegyen követtem. Ha elfordult, úgy fordultam, hogy ne vegyen észre. Mikor kilépett a lakásból, megfordult, és felvisított, majd a szája elé kapta a kezét, és gyorsan bezárta mögöttem az ajtót.

- Nem is tudtam, hogy ilyen magas hangon is képes vagy visítani – nevettem el magam, mert a látvány mindent megért.

- Állat! Majdnem szívrohamot kaptam – tette a kezét a szívére.

- Hova ilyen díszes módon? - mutattam végig rajta.

- Izé... szóval... lesz egy... de te hova mész? - terelte a témát.

- Randim lesz – vágtam rá, már közbe is akart szólni, de leintettem. - Mielőtt kiselőadást tartasz, hogy nehogy lebukjak, meg nem kéne nekem se, ha már Jungkookienak megtiltották, közlöm veled, hogy kár a szavakért. Szóval mit sunnyogsz? - tereltem vissza rá a témát.

- Találkozóm lesz – nyögte ki, de esküszöm, hogy inkább a levegőt hallottam kiáramolni az ajkai közül, mint a szavakat.

- Ó, csajozol – esett le. - Engem nem érdekel, ha te sem avatkozol az én dolgaimba.

- Nem fogok, de ki a lány, létszi, majd megöl a kíváncsiság – hajolt szinte bele a képembe, és hatalmas szemeket meresztett rám. Elnevettem magam.

- Oké, Rosé, a Blackpinkből – toltam félre az útból, de minek, mert egyszerre mentünk le a lifttel. - És a tiéd?

- Azt még nem mondhatom el – hebegte. - Azt hallottad, hogy a Blast Love debütál?

- Aha, elvileg Jungkookie kis barátnője mentette meg őket, legalábbis Jimin-ssi szerint – mondtam, mire egyetlen pillanatra eltorzult Hoseok hyung arca, majd újra vigyorgott.

- Remélem sikerül nekik – bizakodott.

- Yejin-ssi miatt?

- Miatta is – szűrte a fogai között.

- Mi van, már nem érdekel? - kérdeztem rá. Egy időben nagyon udvarolt neki, és még féltékeny is volt, mert a lány többet lógott Yoongi hyunggal, mint vele.

- Változnak a dolgok – felelte. - Na megyek, mert elkésem – azzal komolyan, szinte füstölt utána a beton, úgy elhúzott mellőlem.

A filmre már mindenki bement, én még ott tébláboltam, majd végre befordult a sarkon. Egy gyönyörű mosolyt kaptam tőle, és kecsesen intett felém. A szívem majd kiugrott a helyéből. Mikor megállt előttem, először szóhoz sem jutottam.